Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

48? ismerete, liogy valakinek anyanyelvén a bonyolódott tarifáiig szabályokat meg lehessen magyarázni. Itt szükséges a nyelvnek teljes tudása, hogy magának az ügynek és magának a forgalomnak belőle haszna legyen. Surmin György: A kár épen abból ered! Vinkovics Tivadar : Igen, azáltal, hogy a szolgálati nyelv a magyar, a melyet a mi népünk és a mi közönségünk nem ért, a mely nyelven irva vannak a különböző tabellák és a tarifális szabályok is. ezáltal — mondom — a mi forgalmunkban és a kereskedelemben sok kár keletkezik. Surmin György: De az állam is károsodik a miatt! Vinkovics Tivadar: Az állam is kárt szenved, mert mihelyt a forgalom apad, apad az államnak a jövedelme is. T. ház ! Az, a mi a javaslat 4. §-ának a végén mondatik, hogy t. i. a horvát nyelvnek az ismerete kívánatos Horvátországban, az csak egy engedmény. Ez épen annyit jelent, mint az, a mi az ázsiai vasutakon követeltetik, t. i. hogy a vasúti hivatalnokok a forgalom érdekében ismerjék az illető népnek, illetve vidéknek a nyelvét, a hol a vasutak átvonulnak. Ezt Auszrtia Bosznia- és Herczegovinának adta. Mi tudjuk, hogy ott a hivatalos nyelv a német és mégis látjuk, hogy az érintkezés a néppel a melynek fogalma sincs a német nyelvről, ennek a népnek a nyelvén történik. Az, a mi a negyedik szakaszban nekünk adatik, az csak egy engedmény volna, a mivel nem akarunk megelégedni, a mint ezt már a mi társaink is mondották, hanem azt akarjuk, a mi bennünket joggal megillet, de engedményeket sem nem kértünk, sem nem fogunk elfogadni. T. ház ! A nyelv kérdése egyben a kenyér kérdése. Eddig hangsúlyozva lett, hogy a horvátok részére vannak ösztön dijak, arra a czélra, hogy vasúti szolgálatnak szentelhessék magukat. De a horvátok ezt elfogadni nem akarták. Utalok arra, hogy Horvátországban is ugyanaz a politika létezett, a melyet a mai kormány elődjei folytattak, a melyet minálunk különösen Khuen-Héderváry folytatott s a mely politika a magyar nyelvnek még magán utón való tanulását is lehetetlenné tette. Ilyen politika mellett ez a nyelv a mi nemzetünknek ellenségesnek és gyűlöletesnek látszott. Ezt pedig az okozta, hogy az a kevés hely, a melyet a mi ifjaink részére Írattak ki, sem lett betöltve. De, uraim, ép ugy, a hogy Horvát- és Szlavonországban kizárólag a horvát nyelv használatára van jogunk, ép ugy az egyezmény 46. §-a szerint bennünket az a jog is megillet, hogy a közös hivatalok kizárólag a mi embereinkkel töltessenek be. Kossuth miniszter ur beszédében, a melyben kifejezetten ajánlotta, hogy ezen törvényjavaslatnak kellemetlenségeket ne csináljunk, azt is mondotta, hogy a 7088 államvasuti hivatalnok közül, a kik Horvátország és Szlavonország területén alkalmaztatnak, 5000 ember horvátul beszél. T. ház ! A hogyan minálunk, Horvátországban a vasutakon horvátul beszélnek, az urak bármelyike meggyőződhetik. »Dobro jutro« és »dobar dan« ez az egész, a mit a horvát nyelvből tudnak. Ha ezt »horvátul« tudni jelentené, hát akkor egyes magyar társaink is tudnának horvátul, a kik mindennap nekünk »dobro jutro«, »dobar dan«és »lahkunoc« kivannak. Ezen számítás szerint, a hogy a horvát nyelv tudását a vasutakon Ítélik meg, nagyon sok társunk itt tudna nagyon jól horvátul. Ezenkívül azt mondotta Kossuth, hogy van 3600 ember, a kik Horvátországban illetékesek. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy vagyunk ezekkel az alkalmazottakkal. Tudjuk, hogy a vasutaknál minálunk mint áUomásfőnökök tót zsidók alkalmaztatnak, a kik vajmi keveset tótul beszélnek és csak a legalacsonyabb állásokat: a fékezői, szolgai, fűtői állásokat foglalják el a mi fiaink. Ezek a horvátországi illetőségűek. Surmin György: Igaz \ ügy van ! Vinkovics Tivadar: T. ház! Bátor leszek Kossuth miniszter urat figyelmeztetni, hogy van egy főfelügyelőség, a melynek feladatához tartozik felügyelni, hogy a magyar nyelv Horvátországban hogy alkaímaztatik. A horvát születésű vasúti alkalmazott Horvátországban az esküt horvát nyelven teszi, a többi pedig magyar nyelven. Szerezze be magának Kossuth miniszter ur az összes eskületételi igazolványokat és meg fogja látni, hogy hány horvát alkalmazott van nálunk és milyen kategóriához tartozik. És az a kevés alkalmazás nálunk, az utóbbi időben megszűnik. Megjelent t. i. 1906 június 29-én 48.555. sz. a. egy rendelet, a mely szerint a vasúti alkalmazások iránti pályázatok a »Budapesti Közlönyében közzéteendők, ez pedig kétszer évenként történik. E lap kizárólagosan magyar nyelven van irva. Most azt kérdezem én, uraim, hány szegény emberünk volna, a ki ezen vasutőri, fűtői vagy kisebb állásra pályázna is, hány ember fogja azonban e lap pályázatait megérteni és azokat felhasználhatni ? Í

V

;

: Tisztelt ház ! Már többször megtörtént, hogy száznál is több kérvény, a melyet a vasúti igazgatósághoz Zágrábban beterjesztettek, azzal a magyarul kiállított szövegű blankettával adatott vissza : Ezen kérvény tekintetbe nem vehető, mert az 1906. június 29-én kelt rendelet értelmében a fenti üresedésben lévő állások a »Budapesti Közlönyében évente kétszer hirdettetnek. Ez már eddig is megtörtént, de ha az alkalmaztatás minősítéséül a magyar nyelv tudása is megkívántatnék a törvényben, ez esetben, uraim, a horvát ifjak, még a legalacsonyabb, eddig kegyelemből elfoglalt állásokat sem fogják megkaphatni. T. ház ! Mondva volt, hogy ezen t. házban is és ez a hírlapokban is irva lett, hogy a 4. §. a) betűje alatt foglalt rendelkezés jogosult, mely ren-