Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

T. ház ! így felel az önök nagy embere, Deák Ferencz, arra a közbeszólásra . .. (Egy hang : Ostobaság !) Vázsonyinak azon folytonos közbeszólására. T. ház ! Ezek és hasonló jelenségek, hogy t. i. az iskolákban a térképeken Horvátország mint Magyarország vármegyéje tűn tettetik fel, ezek azon jelenségek, a melyek odáig vitték a dolgot, hogy ez a törvényes javaslat ebben a formában a t. ház asztalára került. Megengedi a t. ház, hogy tekintettel azon barátságos viszonyokra, a melyek egy év óta a magyar és horvát nemzet között, ületve a magyar nemzet s a horvátországi és szlavóniai horvátok és szerbek között keletkezett, hogy tekintettel ezen szivélyes viszonyokra, a melyek szükségesek voltak ugy önöknek, mint mi nekünk, azon gyanúnak adjak kifejezést, hogy ezzel a törvényjavaslattal ugy látszik azt akarták, hogy önöknek is, meg nekünk is gáncsot vessenek. Engedjék meg, azt mondanom, hogy van egy harmadik, közös ellenségünk, a ki annak örül, hogy önök velünk czivakodnak. Nekem ugy tűnik fel, mintha ennek a harmadiknak az érdekében történt volna az a gáncsvetés. T. ház ! Még valamire akarom önöket figyelmeztetni. Figyelmeztetni akarom önöket arra, hogy az egyezmény 9. és 10. §-a szerint a közös ügyek közé tartoznak ugy a jjosta és távírda, valamint a vasutak is, és hogy az egyezmény 43. §-a szerint megállapíttatik ezen közösügyeknek az adminisztrácziój a. Minden esetre közös ügy az, a miről most itt a tárgyalás folyik. Azért azoknak az uraknak, a kik ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, mint közös szerveknek, vigyázniok kellett volna ugy Magyarország, mint Horvátország érdekeire és Horvátország törvényes álláspontjára és jogaira. Én ezt azért emlitem, mert ha azok mint közös szervek helyzetüket felfogták volna, akkor ebbe a törvényj avaslatba nem kerültek volna bele olyan intézkedések, melyek az egyezmény és a horvátok nemzeti érzelmeit sértik. Arra is utalok, hogy a 44. §. szerint egy igen kényes feladat hárul a horvát miniszterre, a közös minisztériumban. Öt illeti az a nagy feladat, hogy mint a koronának és a kormánynak a közvetítője, nemkülönben a nemzetnek közvetítője, gondosan kell, hogy óvja meg azt a szivélyes viszonyt, a mely ezen tényezők között kell, hogy uralkodjék. Uraim! Azt hiszem, hogy legenyhébben fejezem ki magamat, mikor azt mondom, hogy a horvátországi miniszter ur talán behunyta a szemét akkor, a mikor neki ezen törvényjavaslatnál meg kellett volna óvnia azon gyengéd viszonyokat, a melyek kell, hogy legyenek nemcsak a kormány és kormány, hanem a nemzet és nemzet között. T. ház ! Nekünk el kell utasítanunk ezt a törvényjavaslatot, de a tételes alaptörvényünk alapján, a horvát-magyar egyezménynek 9., 57. 485 és 70. §-ai alapján óvást kell emelnünk. Nem fogom ismételni azt, a mi már mondatott, sem nem fogom ezen szakaszokat felolvasni, csak röviden akarom álláspontomat kifejteni, jelesül, hogy én mindenekelőtt meg nem engedhetem, hogy az egyezmény 57. §-a megsértessék, a mely Horvát- és Szlavónország területén a nyelv használata tekintetében kizárólag a horvát nyelvet mondja ki hivatalos nyelvnek. Nem engedhetem meg, hogy a nyelv kérdése felett ezen magas házban, mely arra nem illetékes, határozat hozassék, még kevésbbé, hogy ez a határozat hazánk, Horvátország kárára hozassék. Erre ürügyül azt használják fel, hogy a vasutakat magánvállalatnak nevezik el. Erre is feleltek már az én t. társaim s én esak néhány mozzanatot hozok fel, a melyből látszik, hogy ez csak fogás, hogy a mi jogos, törvényes álláspontunk elkerültessék. Csak arra utalok, t. ház, hogy a posta sok funkcziót végez, a melyet a vasutak is végeznek, szállít terhet és személyeket s én azt hiszem, hogy nem lesz senki ezen t. házban, a ki azt mondaná, hogy a posta nem nyilvános állami szerv. Hogy ha a magyar-horvát egyezmény 57. §-a a postára nézve érvényes, akkor érvényes az a vasutakra nézve is. Lorkovics Iván : Egy év múlva majd a posta is magánvállalat lesz ! Vukovics Tivadar : Ezen törvényjavaslattal a vasúti hivatalnokok összehasonlittatnak kötelességeik tekintetében az államhivatalnokokkal. Magában véve ez a törvényjavaslat adja már meg nekik a közjogi jelleget. De, t. ház, hogy ha ez magánvállalat, hát akkor miért tárgyaljuk mi ezt a magánvállalatot az országgyűlésen ? Az államnak valamely magánvállalatáról nem szokás a parlamentben tárgyalni. Ez közigazgatási utón történik. (Hangok : Ugy van !) De épen az által, hogy az a parlamentben tárgyaltatik, bizonyítva van, hogy az nem magán-, hanem nyilvános vállalat. T. ház ! Az mondatik, hogy a vasutak az állam magánvállalatát képezik és hogy ennélfogva ránk nem vonatkozhatik az egyezmény. Különösen nem annak azon intézkedései, hogy horvát területen hivatalos nyelvként a horvát nyelvet határozzák meg. A déli vasút kétségtelenül magánvállalat és önök mégis azt kívánják, hogy ez a déli vasút, ez a magánvállalat használja a magyar nyelvet, mint államnyelvet. És egészen joggal kívánják azt Magyarország területén. De, ha mi is ugyanazt a jogot keressük a horvát nyelvért Horvátország területén, akkor önök mentegetőznek azzal, hogy az magánvállalat! T. ház ! Ki fogom mutatni, hogy maga a végrehajtói hatalom sem tekintette a vasutakat magánvállalatnak. Fel fogok hozni egynéhány miniszteri rendeletet, így az 1890. évi 13.000. számú és 46.473. számú, valamint az 1891. évi 83.486. számú rendeleteket, a melyek azt rendelik, hogy a vasút