Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

478 mely következőleg szól (olvasna) : »A magyar államvasutak alkalmazottai nem állami alkalmazottak, tékát nem közegei a közös kormánynak, sőt maguk az államvasutak sem más, mint egy bejegyzett kereskedelmi czég.« (Ugy van! balfelől.) Liszavac Mládén : Itt arra hivatkoznak az indokolásban, kogy a magyar nyelv ismerete azért szükséges, mivel a vasutakon a magyar nyelv a hivatalos nyelv. Itt valamit feltételeznek, a mi tényleg nem áll fenn. A horvát-szlavonországi vasutakon használandó hivatalos nyelvre vonatkozólag törvény tényleg sehol sem létezik, hanem fennáll egy miniszteri rendelet, melynek törvényes ereje nincsen. Ebből a miniszteri rendeletből azt akarják levezetni (ohassa) : »a vasutüzleti rendtartás által rám ruházott teendőket hiven«, mintha ez már fennállana, és hogy a magyar nyelv van behozva hivatalos nyelvül a vasutakon, miből azt a következtetést vonják le, hogy ehhez képest természetszerűen minden egyes alkalmazottnak magyarul is kell tudnia. Egy hang : Dies wurde zweimal gesagt. Liszavac Mláden : A mint már mondtam, olyan törvény, mely a magyar nyelvet irná elő hivatalos nyelvül, nem áll fenn, hanem csak miniszteri rendelet, mely autonóm magyar törvényükkel, t. i. az 1868. évi XLIV. t.-czikkel is határozottan ellenkezik, de még inkább ellenkezik a magunk és önöknek alaptörvényével, t. i. az 1868. évi I., illetve XXX. t.-czikkel. A mint látjuk, az egyik feltételezés sem áll fenn s nincs jogos alap arra, hogy a vasutakon hivatalos nyelvül a magyar nyelvnek a szükségessége vezettessék be. Egyébiránt, t. ház, engedjék meg, hogy azt mondjam, miszerint ha olyan törvény fenn is állana, mely hivatalos nyelvül a magyar nyelvet nyilatkoztatná ki az összes vasutakon, tehát a horvát és sziavon királyság területén is, az az alaptörvénynyel, az 1868. évi I., illetve XXX. t.-czikkel összhangzásban nem lehetne. Ez a törvény az egyezménynyel összhangzásban nem állana, mert határozottan ellenkeznék az egyezmény 57. §-ával, mely következőleg szól: »A dalmát, horvát és sziavon királyságok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül szintén a horvát nyelv állapittatik meg.« Ez a törvény, mely ezen országgyűlésen hozatnék, ellenkeznék az egyezmény 70. §-ával, mely következőleg szól: »Mihelyt ezen egyezmény a legfelsőbb szentesi test elnyerte, közös alaptörvény gyanánt a magyar királyság, a dalmát, horvát és sziavon királyságok külön törvénykönyveibe beiktatandó ; egyszersmind megállapíttatik, hogy ezen egyezmény az egyes egyezkedő királyságok törvényhozásainak tárgyát nem képezheti s változás rajta csak ugyanazon módon kövétkezhetik be, a mily módon az létrejött, nevezetesen mindazon tényezők hozzájárulásával, a melyek azt kötötték.« A mint ismeretes, eddigelé soha sem jöttek össze regnikoláris deputácziók, és még soha sem hozatott törvény, mely azt rendelné, hogy a horvát és sziavon királyság területén levő vasutakon a magyar nyelv a hivatalos nyelv, s ehhez képest, ha ilyen törvény tényleg nem áll fenn, mert ezt sem az 1868 : XLIV. t.-czikkük, sem az alaptörvény, az egyezmény, nem mondja, — nem lehet elfogadni, hogy a magyar nyelv valaha is törvény alapján lett volna a vasutakon behozva. T. ház ! Kisérletek történtek ugy a nagyméltóságú kormány részéről, mint a túlsó oldalról felszólalt szónokok részéről annak bebizonyítására, hogy maguk a vasutak semmilyen közintézményt nem képeznek, s a vasutak alkalmazottjai nem köztisztviselők, sem közhivatalnokok. Ezt az igen tisztelt Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur mondta, mikor beszédében a következőket emelte ki (olvassa) : »A magyar államvasutak alkalmazottai nem állami alkalmazottak, tehát nem közegei a közös kormánynak, sőt maguk az államvasutak sem más, mint egy bejegyzett kereskedelmi czég.« (ügy van ! halj elől.) En is azt mondom, »ugy van«, de csak egyik részről, a kereskedelmi oldalról, s nem a közjogi oldalról is, mert nem volna értelme, ha egy közintézmény a kereskedelmi ezégjegyzékhe jegyeztetik be, hogy az csakugyan is nem kereskedelmi vállalat volna, de mert ennek a kereskedelmi vállalatnak olyan fontos állami ténykedés tulajdoníttatik, alkalmazottjaiknak pedig olyan nagy és fontos feladat, hogy a nemzeti gazdaság előmozdításáról ez országnak és államnak károsodásának megakadályozására viselnek gondot, és különösen alkalmazottjainak, hogy a vasutakon rendőrségi szolgálatot teljesítsenek, ezekből az indokokból, ha nem volnának még mások is, kellene a vasutaknak közjogi intézményének lennie, alkalmazottjainak pedig közalkalmazottaknak. És, uraim, maga ez a javaslat 7. §-ában az eskükivételnél mondja (olvassa) : »a vasutüzleti rendtartás által rám ruházott rendőri teendőket hiven«. S éppen azért, mivel ők esküt tesznek, hogy a vasutakon a rendőri szolgálatot teljesíteni fogják, közalkalmazottaknak tekintendők, mert ők ez által közjogi funkcziókat vesznek át. Ehhez képest tekintet nélkül arra, vájjon a vasutak államiak-e vagy magánvasutak-e, mindegyik alkalmazottnak, a Id ilyen esküvel köteleztetik, egyszersmind közalkalmazottnak is kell lennie. • '^-Z Nem fogok hivatkozni azokra az okokra, melyeket erről az oldalról az én igen tisztelt előző szónokaim soroltak fel; nem fogok hivatkozni a tudósok tekintélyére, a kik beigazolták, hogy a vasutak csakugyan nem közönséges kereskedelmi vállalatok, hanem hogy azok sokkal fontosabb jelleggel biró közjogi intézményt képeznek. Minden vasútnak mint ilyennek két oldala van: magánjogi és közjogi oldala, és éppen azért, mivel közjogi oldala is van, abból a szempontból Ítélendő meg, melyből a többi közjogi intézmények is Ítéltetnek meg, hivatalnokaik pedig olyan elbírálás alá esnek, mint a közjogi tényezők, bírál tatnak el. T. ház ! Mikor itt Nagy Ferencz ur hivatkozott az igen tisztelt társam, dr. Vrbaničs tanár