Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

452 179. országos ülés 1907 június 19-én, szerdán. Igaz, hogy erősebb közbeszólást is hallattam, hallattam nem annyira a szónokkal szemben, mint azokkal szemben, a kik a szónok mellett közbeszólásaikkal sokkal élesebb támadásokat intéztek, mint a milyenre nekik joguk volt, Supilo Franjo: Koga smo uvrijedili? Nikoga ! Ugron Gábor : Azt, hogy én azt mondottam: magyarul tudni kell a képviselőnek, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) hogy a képviselő igy nincs jogositva beszélni, bocsánatot kérek, ez senkire nézve sértést nem okozott, senkit a maga gondolkodásában meg nem háborított, annyival is inkább, mert ez Magyarországnak törvénye. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az illendőségnek és a parlamenti kötelességeknek első feltétele az, hogy a ki egy magyar nyelvű törvényhozásnak a tagja, az értse azt a nyelvet, hogy tudja, mi történik ott, mert ha nem tudja, hogy ott mi történik, a kérdéseket, a mikor felteszik, nem érti meg. az az ember, nem értvén, hogy mire szavaz, nem ugy szavaz, mint egy ember, nem ugy szavaz, mint egy magyar törvényhozó, hanem nyájanként, (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) és nem lelkiismerete és meggyőződése szerint csatlakozik egyik vagy másik szavazó csoporthoz, nem öntudatosan és nem meggyőződésből. A magyar törvényhozás kebelében a természet jogánál fogva ki kell hogy zárva legyen az, hogy képviselők ülhesse­nek ott és lehessenek, akik ugy szavaznak, hogy nem tudják, mire szavaznak, mert akkor nem szükséges, hogy ide férfiak jöjjenek, hanem jöhet­nek tudatlan gyermekek, (Zajos helyeslés a bal­és a szélsobaloldalon.) akik csak gagyogni tudnak, de értelmük nincs, mert nincs előttük a válasz­tás lehetősége. (Helyeslés a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy a magyar képviselőházat oda lesülyeszteni nem helyes, hogy itt legyen akár tiz, akár busz, akár negyven ember, a ki annyira meggondolatlanul és meg­fontolatlanul vállalta el, hogy eljöjjön a magyar képviselőházba, hogy nem is igyekezett annak nyelvét megismerni, értelménél fogva a képviselő­ház határozatainak részesévé válni, hanem gondolomra, egy vezető kolomp ja után, hol ide, hol odaáll. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbalolda Ion.) Legyen meggyőződve a t. ház, hogy az én közbeszólásaim a szónokot legkevésbbé sem za­varták, mert abból ő semmit sem értett. (Zaj. Elnök csenget.) Itt hibás egyedül a képviselő ur, a kinek mestersége, ugy látszik az, hogy félrevezessen. (Élénk helyeslés a baloldalon. Fel­kiáltások : Fogadatlan prókátor! Nagy zaj és ellenmondások- a jobbközépen.) Elnök : Az elnök is aposztrofáltatván, köte­lességem kijelenteni, hogy én Ugron Gábor kép­viselő urnak közbeszólásait a nagy zajban, mivel többen is közbeszóltak, nem hallottam. A ren­det igyekeztem fenntartani, és igyekeztem a zajt lecsendesiteni, ugy hogy a szónok folytathatta a beszédét. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. He­lyeslés a jobb- és a baloldalon.) Brediceanu Korioián : Szót kérek! Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Brediceanu Korioián: Személyes megtámad­tatás czimén! Elnök: Tessék! Brediceanu Korioián : T. ház! Ugron Gábor képviselő ur azt mondja, hogy valótlanságot állítottam és ő a tényeket sorjában beismerte. Ezt a valótlanság vádját részemről visszautasí­tom. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Hogy ón értettem-e vagy nem azt, a mit a szónok mondott, arról ón nem adok számot Ugron képviselő urnak. Nekem is jogom tolmá­csot tartani magam mellett, éjjen ugy, mint az elnök urnak; (Nagy zaj és ellenmondás a bal­oldalon.) jogom van tako je-t mondani ép ugy, mint önöknek, (Zaj és ellenmondás.) ós akkor szólni, a mikor mondja a tolmács, hogy helye­sen vagy helytelenül beszélt valaki. (Folyton­tartó nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a képviselő urat, arra t. i.: hogy a képviselő urnak nincs joga tolmácsot tartani, (Helyeslés balfelöl.) mivel ez az elnöknél is csak a ház engedelmével történik. (Helyeslés bal­felöl. Zaj a jobbközépen. Elnök csenget.) Lukinic Edmund : Visoki sabore! Elnök: Mihez kivan a képviselő ur szólni? Lukinic Edmund: Visoki sabore! Ja cu da govorim na §. 215. c) i §. 221. Elnök : Tessék! Lukinic Edmwnd : Visoki sabore, ja ovo, sto se je desilo cas prije, bilo je i u ponedeljak u dva slucaja, namje da se strane predsjednika oduzela rijec nasim govornicima, koji su ucestvo­vali u debati i podigli svoj glas kod rasprave. Kako je naglaseno i kao mozeje vidjeti iz ste­nografskih zaj)isnika, i kako znade svaki onaj, koji je jjratio govor nasega druga dr. Potoc­njaka, nije se on niti za jedan korák, niti za jednu crknju, niti za jedan jota udaljio od ove zakonsko osnove. Elnök (csenget): Ismételten figyelmeztetem a kéj)viselő urat, hogy a házszabályok 222. §-a értelmében az elnöki intézkedést kritika tár­gyává tenni nem lehet. (Helyeslés.) Tessék tehát a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Lukinic Edmund : Ja ne kritiziram postupak jiresjednika. Hocu sano da kazein, da je time poslovnik povrijedjen. Elnök (csenget) : Ezzel a házszabályok nin­csenek megsértve, mivel az elnöknek ez diskre­czionárius joga. Én nem jártam el saját észle­leteim alapján, hanem azon az alapon, a hogy azt a felesketett tolmács mondotta. Lukinic Edmund: Meni je vrlo zao, da se nemogu osvrnuti . . . (Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents