Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

434 vagy 14 napi szabadságot, többet vagy kevesebbet, hogy lesz-e neki két vagy bárom koronával több fizetése, banem ma már csupán az a kérdés, milyen politikát íog folytatni Horvátország, milyen politikát fog folytatni Magyarország. Supilo Ferencz : Ezt ők nem fogják most megérteni, de majd megértik. (Zaj.) Lorkovics Iván : Ma máT nem kérdés többé, legalább nem elsőrendű kérdés, kogy ezen törvényjavaslattal ejtetik-e sérelem a vasúti alkalmazottak jogain, tehát állampolgáraink egy részén, — hanem ma sokkal nagyobb és fontosabb kérdés, fog-e sérelem ejtetni a horvát-magyar állam közösség egyik tényezőjének az alapjogán 1 Vájjon ennek folyományaként az egyetértésnek azon politikája, — melynek alapja Horvátországban a fiumei rezoluczióban nyugszik — életrevalónak bizonyul-e, avagy mindjárt az első lépéssel, mikor eredményt kellene hogy felmutasson, élhetetlennek mutatkozik-e ? A szóban forgó törvényjavaslatnak ezt a jelentőségét szemmel tartva, azért szólalunk fel valamennyien, hgoy mindenki a maga álláspontjából elháritsa a szemrehányást, hogy nem tett meg mindent, a mi hatalmában állott, hogy elháritsa nemzetéről a veszedelmet és a veszedelmet azon nagy eszméktől, a melyek képesek voltak velünk horvátokkal és szerbekkel feledtetni, a húsz, a negyven, sőt mondhatnám a száz évi hibákat és igazságtalanságokat és hogy ezen nagy ideálok kedvéért önökkel együtt küzdelembe álljunk a szabadság kivívásáért. Azonkívül azért is szólalok fel, mert kötelességünknek ismerem, hogy azon nagy következmények küszöbén, a melyek ezen törvényjavaslat elfogadásához kötve vannak, hazánkról elhárítsak minden felelősséget, minden szemrehányást, mind azért, a mi később történni fog. T. ház ! Az a törvényjavaslat, vagy helyesebben mondva, azon törvényjavaslatok, melyek ezen t. ház asztalán fekszenek, három álláspontból tárgyalhatók: a szigorúan vett államjogi álláspontból, a politikai álláspontból és a szoeziálpolitikai álláspontból. Bátor leszek ezt a törvényjavaslatot mind e három oldalról kritika tárgyává tenni, daczára annak, hogy ezt már az előttem szólók, mint már mondám, megtették. Hogyha elsősorban beszélek az ügy államjogi oldaláról, teszem ezt azon indokból, melyet már emlitettem, hogy t. i. ez az oldal legfontosabbnak bizonyult ezen a tárgyaláson. Az államjogi kérdés ezen törvényjavaslatban azáltal lett felvetve, hogy az 5. §-ban a Horvát- és Magyarország területein közforgalomban lévő bármely vasútnál alkalmazottaktól követeltetik a magyar nyelv tudása, mig ugyanezen szakaszban később az vöveteltetik a Horvát- és Szlavonország területén alkalmazottaktól, — a kik a közönséggel jönnek érintkezésbe, — hogy horvátul is tudjanak. Mi azt állitjuk, hogy ez az intézkedés sérti az alaptörvényt, a melyre alapítva van a ma is fennálló államjogi viszonyunk, önök azt mondják, hogy ez nem áll, mert a vasutak nem közjogi intézmények, hogy a vasúti alkalmazottak nem közhivatalnokok, s hogy ennélfogva a magyar királyi állami vasutak alkalmazottjaira nem vonatkozik, tehát nem. is érvényes a horvát-magyar egyezmény 57. §-a. Ez egy indok az önök részéről, a mely indok röviden mondva, abban a frázisban kulminál, hogy a vasutak az állam magánvállalatai, és hogy ő rájuk nem vonatkozik az egyezmény 57. §-a. Második indokuk az, hogy ez az intézmény, a mely a nyelvre vonatkozik, azzal indokoltatik, hogy Magyarország és Horvátország területén jogosultsággal bir csupán a magyar államnyelv, mint az egységes magyar állam nyelve. Ez volna a második álláspont. A harmadik álláspont, t, ház, az, hogy technikai okokból, a vasúti igazgatás egységének a szempontjából szükséges, hogy Magyarország és Horvátország területein valamennyi vasútnál egy nyelv uralkodjék. T. ház! A mi az első argumentumot iUeti, a melylyel önök el akarják hárítani a Horvátország területén lévő vasutaknál a horvát szolgálati nyelvnek általunk kivánt törvénybe iktatását, ki kell jelentenem, hogy az olyan gyönge, és annyira alaptalan, hogy egyáltalán nem is kellene czáfolni. önök azt mondják uraim, hogy a vasutak az állam magánvállalatát képezik, hogy ennélfogva ő rájuk nem vonatkozik az egyezmény 57. §-a. Én azt gondolom, hogy önök uraim, maguk sem osztják mindig ezt a nézetet, hogy be fogják ismerni, avagy legalább be kell ismerniük, ha egyedül vannak és ezt a kérdést egymás közt tárgyalják, hogy a magyar állami vasutak — avagy a hogy mi mondanók — a horvát-magyar vasutak nem lehetnek és nem alkothatnak semmiféle állami magánvállalatot. T. ház ! En értem azt és e fölött nem lehet vita, hogy a vasutak lehetnek magánvállalat és én tudom, hogy volt idő, midőn Horvátország és Magyarország területén a vasutak majdnem kizárólag magánvállalatok voltak. De én nem tudom sehogy sem felfogni, mit jelentsenek ezek a szavak: »állami magánvállalat^ vagy »az állam magánvállalatai Uraim, ne méltóztassék felkeresni a közjogi theoretikusokat, hanem szíveskedjenek körülnézni a tényleges államszervezetek tudománya terén és méltóztassanak nekem egyetlen egy példát mondai vagy egyetlen egy államot, a melyben szó van állami magánvállalatról. En értem azt, hogy az állam a saját kezébe vesz bizonyos váüalatokat, a melyekre saját hivatásánál és természetes feladatainál fogva kötelezve nincs. En értem azt, hogy az állam pénzügyi, közgazdasági okokból vállalkozásokba bocsátkozik, a melyektől pénzügyi és közgazdasági hasznot vár. En azt is fel tudom fogni, hogy az állam ebből a czélból nagy vállalatokba bocsátkozhatik bele, de azt nem tudom megérteni, hogy ezek a váüalatok, a melyek állami vállalatok, magánválla-