Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

427 önöket arról, a mit más mindenki könnyen fel tud fogni. T. ház! Emiitettem azt is, hogy az önök érvei abban is kulminálnak, hogy az adminisztrácziónak egysége kívánja az egységes nyelvet, a magyar nyelvet. Az én társaim eleget beszéltek erről és nekem nincs mit hozzátennem. Csak azt akarom említeni, hogy lássák, hogy az adminisztráczióban az egység igen jól megőrizhető akkor is, ha a váUalatnál nem használtatik egy belső szolgálati nyelv. Meg fogom emliteni azt, a mi erről az oldalról már felhozatott, t. i. a déli vasutat. Azon a hálózaton, mely Magyarország és Horvátország területén terül el, daczára annak, hogy a déli vasútnak belső szolgálati nyelve német, önök ki tudták vinni a magyar szolgálati nyelvet, és csodálkozom, hogy ez nem ártott a déli vasútnak az ő egységes kezelésében. Természetes, a magyar nyelv sehol sem árt az adminisztráezió egységének, de a horvát nyelv, szerencsétlen horvát nyelv, az akadálya lenne a vasúti adminisztráezió egységének. A mi pedig azt illeti, hogy Nagy képviselő ur azt mondja, hogy senki sem akadályozhatja meg a déli vasutat, hogy itt is megtartsák a német szolgálati nyelvet, mert ez a vállalkozónak jogát képezi az ő vállalata körében, ne vegye tehát rossz néven, ha azt mondom neki, hogy ebben csak akkor fogok hinni, midőn látni fogom, hogy itt a déli vasúton használatban van a német szolgálati nyelv, hogy önök uraim ezt nem kifogásolják. (Élénk helyeslés és, taps a jobbközépen.) T. ház! Azon kifogásokban, a melyek a mi nyelvünk tekintetében kifejezett kívánalmaink ellen felhozattak, kiemeltetnek a sztratégiai momentumok és tekintetek. Az én társaim mind megezáfolták ezt az érvet, különösen pedig Modrusán Gusztáv, Magdics Péter és Bauer Antal, a kik egy katonai kapaczitásra is hivatkoztak, a ki nemcsak azt mutatta ki, hogy ez az álhtás nem áll meg, hanem hogy épen szükséges, hogy a mi kívánságunk, mely a horvát szolgálati nyelvre vonatkozik, a vasutaknál figyelembe vétessék, tekintettel, a mi helyzetünkre és tekintettel azokra a körülményekre, a melyek önöktől messze vannak, de hozzánk közelebbek. Supilo Ferencz: A szerbek ellen akarnak masírozni, szükségük van az egységes nyelvre. (Derültség a jobbközépen.) Lukinics Ödön : Az adminisztráezió egységének az érve mellett felhozatik az önök részéről a gyakorlati szempont. Én azt hiszem, hogy az önök áUitása, mely a magyar nyelv praktikus voltára vonatkozik, a mi előnyünkre szól. En azt hiszem, hogy a vasutaknak mint forgalmi eszköznek és mint olyan eszköznek, a melynek hivatása szolgálni a közönséget, első feladata az, hogy olyan nyelvet használjon, a mely a közönség többségének hozzáférhető. Ebben fekszik a praktikusság fogalma, mert a Id használna olyan nyelvet, a mely csak szűkebb körnek hozzáférhető, arra nem lehetne mondani, hogy praktikus. Tekintettel erre, bátorkodom megemlíteni, hogy azon »marék« horváton és szerben kívül, a kik Horvátországban élünk, vannak testvéreink, a kik tőlünk elválasztva élnek. Vannak szlovén testvéreink. »Egy kevés tót«, »egy pár« millió cseh és lengyel, »néhány millió« orosz és igy tovább. Látjuk, hogy mindezek a nemzetek, a kik egy nagy szláv törzsből származnak, horvátul érthetnek, mert ez a nyelv az övékkel rokon, hasonló és hozzáférhető. Hogy áll tehát a dolog az önök érvével a praktikusságról % (Ellenmondás balfelöl.) Ki tudják-e önök mutatni az önök nyelvének ilyen praktikus voltát 1 Supilo Ferencz: A mi nyelvünket százmillió lélek érti. (Ellenmondás balfelöl. Elnök csenget.) Lukinics Ödön: T. ház! Foglalkozni kívánok az önök harmadik állitásával, a melyet a mi jogos érveink ellen felhoznak, ez pedig az az állítás, hogy a horvát nyelv megengedésével kitágittatnának azok az u. n. »autonóm engedmények« az önök jogának rovására. Azután, a mint mondottam . .. (Horváth József marosujvári képviselő horvátul közbeszól. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Horvátul beszélni a horvát képviselő uraknak szabad, de Horváth József képviselő urnak nem szabad. (Derültség.) Lukinics Ödön : Ha mi tudjuk, hogy mit értenek önök »jogaik« alatt, és mit »engedményeik« alatt, akkor tudjuk, hogy ez az indokuk, tudniillik Horvátország engedményei jogaik kárán való kitágításának indoka. Beigazolták ezt eljárásukkal és ezzel a javaslattal! Tisztelt ház ! Már voltam bátor emliteni s most is említem, hogy mindaz, a mi a pragmatikáról szóló ezen törvényjavaslatban foglaltatik, mindezek a sérelmek, mindazok eredendő politikai vétkük következményeként jelentkeznek . . . (Zaj. Elnök csenget. Halljuk !) Uraim, a magyar államnak a horvát királysággal szemben való állítólagos egységesség állításában mutatkozó ezen tévedésük és vétkük következménye az is, hogy önök bizonyos politikai szemüvegen át néznek, melyen át nem látják, hogy jogainkat kicsinyelve, azokat elnyomva, önmagukat pedig kiterjesztve, már oly messze jutottak el, hogy azt gondolják, hogy az, a mit eddigelé a törvény és jogaink megsértésével szereztek, hogy ennek igy történnie kellett és hogy ez az önök joga! Uraim, én bátor leszek, hogy a vasutakon használandó hivatalos nyelv iránti kérdésben kiterjeszkedjem arra is, amire igen tisztelt Modrusán társam s tegnap az igen tisztelt Bauer dr. képviselő ur is, felemliteni fogok ugyanis valamit, a miből következik, hogy a vasutakon használandó nyelv iránti kérdés ezen t. parlamentben vita tárgyát már képezte. T. ház '. Széll volt miniszterelnök ur beszélt erről 1903 január 20—23-áig. Én nem akarom újból idézni ezt a beszédet, mert nem akarom ez által ennek a vitának a befejezését késleltetni, hanem bátor vagyok csak a következőket mondani: Tudjuk, hogy Széll ur 54*