Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

427 önöket arról, a mit más mindenki könnyen fel tud fogni. T. ház! Emiitettem azt is, hogy az önök érvei abban is kulminálnak, hogy az adminisztrá­cziónak egysége kívánja az egységes nyelvet, a magyar nyelvet. Az én társaim eleget beszéltek erről és nekem nincs mit hozzátennem. Csak azt akarom említeni, hogy lássák, hogy az adminisz­tráczióban az egység igen jól megőrizhető akkor is, ha a váUalatnál nem használtatik egy belső szol­gálati nyelv. Meg fogom emliteni azt, a mi erről az oldalról már felhozatott, t. i. a déli vasutat. Azon a hálózaton, mely Magyarország és Horvát­ország területén terül el, daczára annak, hogy a déli vasútnak belső szolgálati nyelve német, önök ki tudták vinni a magyar szolgálati nyelvet, és csodálkozom, hogy ez nem ártott a déli vasútnak az ő egységes kezelésében. Természetes, a magyar nyelv sehol sem árt az adminisztráezió egységének, de a horvát nyelv, szerencsétlen horvát nyelv, az akadálya lenne a vasúti adminisztráezió egy­ségének. A mi pedig azt illeti, hogy Nagy képviselő ur azt mondja, hogy senki sem akadályozhatja meg a déli vasutat, hogy itt is megtartsák a német szolgálati nyelvet, mert ez a vállalkozónak jogát képezi az ő vállalata körében, ne vegye tehát rossz néven, ha azt mondom neki, hogy ebben csak akkor fogok hinni, midőn látni fogom, hogy itt a déli vasúton használatban van a német szol­gálati nyelv, hogy önök uraim ezt nem kifogásol­ják. (Élénk helyeslés és, taps a jobbközépen.) T. ház! Azon kifogásokban, a melyek a mi nyelvünk tekintetében kifejezett kívánalmaink ellen felhozattak, kiemeltetnek a sztratégiai mo­mentumok és tekintetek. Az én társaim mind megezáfolták ezt az érvet, különösen pedig Modru­sán Gusztáv, Magdics Péter és Bauer Antal, a kik egy katonai kapaczitásra is hivatkoztak, a ki nemcsak azt mutatta ki, hogy ez az álhtás nem áll meg, hanem hogy épen szükséges, hogy a mi kívánságunk, mely a horvát szolgálati nyelvre vonatkozik, a vasutaknál figyelembe vétessék, tekintettel, a mi helyzetünkre és tekintettel azokra a körülményekre, a melyek önöktől messze vannak, de hozzánk közelebbek. Supilo Ferencz: A szerbek ellen akarnak masírozni, szükségük van az egységes nyelvre. (Derültség a jobbközépen.) Lukinics Ödön : Az adminisztráezió egységé­nek az érve mellett felhozatik az önök részéről a gyakorlati szempont. Én azt hiszem, hogy az önök áUitása, mely a magyar nyelv praktikus voltára vonatkozik, a mi előnyünkre szól. En azt hiszem, hogy a vasutaknak mint forgalmi eszköz­nek és mint olyan eszköznek, a melynek hivatása szolgálni a közönséget, első feladata az, hogy olyan nyelvet használjon, a mely a közönség több­ségének hozzáférhető. Ebben fekszik a praktikus­ság fogalma, mert a Id használna olyan nyelvet, a mely csak szűkebb körnek hozzáférhető, arra nem lehetne mondani, hogy praktikus. Tekintettel erre, bátorkodom megemlíteni, hogy azon »marék« horváton és szerben kívül, a kik Horvátországban élünk, vannak testvéreink, a kik tőlünk elválasztva élnek. Vannak szlovén test­véreink. »Egy kevés tót«, »egy pár« millió cseh és lengyel, »néhány millió« orosz és igy tovább. Látjuk, hogy mindezek a nemzetek, a kik egy nagy szláv törzsből származnak, horvátul érthet­nek, mert ez a nyelv az övékkel rokon, hasonló és hozzáférhető. Hogy áll tehát a dolog az önök érvével a praktikusságról % (Ellenmondás bal­felöl.) Ki tudják-e önök mutatni az önök nyelvé­nek ilyen praktikus voltát 1 Supilo Ferencz: A mi nyelvünket százmillió lélek érti. (Ellenmondás balfelöl. Elnök csenget.) Lukinics Ödön: T. ház! Foglalkozni kívá­nok az önök harmadik állitásával, a melyet a mi jogos érveink ellen felhoznak, ez pedig az az állítás, hogy a horvát nyelv megengedésével kitágittat­nának azok az u. n. »autonóm engedmények« az önök jogának rovására. Azután, a mint mon­dottam . .. (Horváth József marosujvári képviselő horvátul közbeszól. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Horvátul beszélni a horvát képviselő uraknak szabad, de Horváth József képviselő urnak nem szabad. (Derültség.) Lukinics Ödön : Ha mi tudjuk, hogy mit értenek önök »jogaik« alatt, és mit »engedmé­nyeik« alatt, akkor tudjuk, hogy ez az indokuk, tudniillik Horvátország engedményei jogaik kárán való kitágításának indoka. Beigazolták ezt el­járásukkal és ezzel a javaslattal! Tisztelt ház ! Már voltam bátor emliteni s most is említem, hogy mindaz, a mi a pragmati­káról szóló ezen törvényjavaslatban foglaltatik, mindezek a sérelmek, mindazok eredendő politikai vétkük következményeként jelentkeznek . . . (Zaj. Elnök csenget. Halljuk !) Uraim, a magyar állam­nak a horvát királysággal szemben való állítólagos egységesség állításában mutatkozó ezen tévedésük és vétkük következménye az is, hogy önök bizo­nyos politikai szemüvegen át néznek, melyen át nem látják, hogy jogainkat kicsinyelve, azokat elnyomva, önmagukat pedig kiterjesztve, már oly messze jutottak el, hogy azt gondolják, hogy az, a mit eddigelé a törvény és jogaink megsér­tésével szereztek, hogy ennek igy történnie kellett és hogy ez az önök joga! Uraim, én bátor leszek, hogy a vasutakon használandó hivatalos nyelv iránti kérdésben kiterjeszkedjem arra is, amire igen tisztelt Modru­sán társam s tegnap az igen tisztelt Bauer dr. képviselő ur is, felemliteni fogok ugyanis vala­mit, a miből következik, hogy a vasutakon hasz­nálandó nyelv iránti kérdés ezen t. parlamentben vita tárgyát már képezte. T. ház '. Széll volt mi­niszterelnök ur beszélt erről 1903 január 20—23-áig. Én nem akarom újból idézni ezt a beszédet, mert nem akarom ez által ennek a vitának a befeje­zését késleltetni, hanem bátor vagyok csak a következőket mondani: Tudjuk, hogy Széll ur 54*

Next

/
Thumbnails
Contents