Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

36 168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. mondja a jelentés (olvassa): »A horvát vagy szerb nyelv minden iskolánkban kötelező tantárgy, mert kell, hogy minden szlavóniai magyar az ottani hatóságok hivatalos nyelvét értse és lehetőleg bírja.« Mennyivel magasabban áll ez a felfogás, mint az önök felfogása, horvát urak, a kik követelik maguknak a magyar országgyűlésen való közreműködés jogát a törvény alapján, de nem ismerik el a másik törvényes rendelkezést, a mely önöknek, a magyar állampolgári minősítésben első kötelességükké tenné, hogy a magyar állam nyelvét megtanulják, tudják és használják. (Elénk helyeslés.) Milyen szégyenletes dolog, hogy ha egy egyletnek, a mely a magyar gyermekek nevelését tűzte ki egyetlen önzetlen czéljául, azt kell kijelentenie, hogy (olvassa): »Midőn azonban egyfelől ekként a társországokkal szemben a leglojálisabban járunk el, másfelől természetesen nyomatékosan követeljük a szlavóniai magyarság részére azt a nemzetiségi szabadságot, melyet Magyarországon az összes nemzetiségek, s minden ellenkező tendencziózus híresztelés ellen ^eljes mértékben élveznek.« És t. képviselőház, minthogy szembe akarok állani azzal a szemrehányással is, a melyet Zafluka képviselő ur nem rég a horvát országgyűlésen hangoztatott, hogy t. i. elmagyarositjäk a horvát gyermekeket, méltóztassék megengedni, hogy ezen jelentés adatait — nem nyújthatok mást mint ennek a jelentésnek az adatait, a melyek kezeim között vannak — felolvassam, a mely száraz statisztika képében mutatja azt, a mire konkludálni fogok, hogy a Horvátországban felállított egy pár iskola menynyiben veszélyezteti a horvát gyermekeket. Itt vannak mindjárt elsősorban a daruvári, a gaezistei, a hertkovczei, a krestelováczi, a maradéki, a nagy-piszaniczai, a nikincei és az ó-jankováczi iskolák; azután vannak közösen fentartott iskolák, a melyeket az ottani pusztákon az egyes birtokosok jószivü adakozásból létesitettek az egyesülettel karöltve a cselédek számára, a milyenek a brezoviczai, a esemerniczai, a gradinai, a netecsai és a paliszálási iskolák. Ezekbe az iskolákba együttvéve 1090 növendék volt beiskolázva az 1905/906-ik évben. Az iskolaköteles gyermekek anyagát már ismertettem, ebből természetszerűleg az volna megállapítható, hogy a következő esztendőkben szaporodniuk kellett ezen iskoláknak, de az iskolaszaporítás megakadályoztatott. Ezen beiskolázott gyermekek között most meg kell keresni, hogy mennyi az idegen. Ezek között az arány a következő: Daruvárott volt összesen 85. Ebből horvát és szerb 12. Daruvár t. i. oly város, a melyben igen nagy a forgalom, a szélső elemek ott összejönnek, ezek közt tehát vannak békétlenkedő nem horvátok is. Az iskoláztatás alkalmával ezek közül egynémelyik mégis bekerülhetett az iskolába, a hol mégis, (de csak külön engedélylyel) felveszik. A gaczisteiben egy sincs; itt 131 gyermek van beiskolázva, mind tiszta magyar, egyetlen egy sincs benne sem horvát, sem szerb; Herkofczén egy van benne 132 közül; Kresztelováczon 50-ből 2; Maradékon 132 közül 9; Nikinczén 129 közül egy sem; Jankováczon 115 közül egy sem és igy tovább az egész vonalon, úgy hogy az 1190 létszámú iskolákból együttvéve nem magyar szülők gyermeke 29. És erről beszélnek Zatluka úrék a Rojc ur tiltakozása nélkül a horvát országgyűlésen ugy, mint rettenetes attroczitásról, a melyet a magyar iskolafentartók a horvát gyermekek rovására elkövetnek. Hogy ez a Zatluka ur a magyar állam területén, a horvát országgyűlésen, arról beszélhet, hogy a magyar iskolákban államellenes tanokat hirdetnek, mert azt tanítják, hogy a magyar állam csak egy, (Egy hang: Szatíra!) ez ilyen alakban lehet szatíra, de azt hiszem, ha ezt beleillesztjük abba az egész miliőbe, a melyben ez ott végbemegy és ha látjuk, hogy élénk helyesléssel találkozik ez a horvát országgyűlésen és ha tudjuk azt, — legalább is látjuk az utólag hozzánk jutó jegyzetekből — hogy ezért ott elnöki rendreutasitást senki nem kap, mert ott a magyar állam eszméjét nem védi senki, hanem Rojc osztályfőnök ur megígéri közbenjárását az interpelláló Zatluka képviselő urnak és a hasonló értelemben felszólalóknak és ha látjuk azt, hogy Daruváron és Vladiscén, a melyet Laczházából vladiscéztek igy el, szekatúrák, bírságolások, a szülők egyenkinti beidézése és bírságolása utján, izgatások, térképek kifogásolása utján a miatt, hogy Magyarország ós Horvátország nincs egyenlő színekkel rajzolva és hogy Magyarország egyáltalában rajta van és tankönyvek kifogásolásával, a melyek horvát államot, mint ilyent nem ismernek el, lehetetlenné teszik az iskolák felállítását, lehetetlenné teszik azoknak a magyar gyermekek által való benépesítést, lehetetlenné teszik, hogy a magyar szülők a maguk gyermekeinek vallási oktatást adhassanak saját anyanyelvükön, pedig az Istenhez talán eljuthat a szó még akkor is, ha magyarul hangzik Horvátország területén is, lehetetlenné teszik, hogy a magyar pénzen fentartott iskolában vasárnap délután magyar nyelvű litániát olvassanak: és ha a magyar állam mindezt eltűri, akkor ki kell jelentenünk, t. képviselőház, hogy nekünk a magyar államról nem ez a fogalmunk. (Élénk helyeslés és taps.) Megköszönve a t. ház szives türelmét, hogy tárgyamat igy megnyirbálva is, mégis meghallgatni méltóztattak, engedjék meg, hogy a következő interpellácziót intézzem a miniszterelnök úrhoz (olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak