Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

370 111. országos ülés 1907 június 11-én, hétfon. Nagyon természetes ez, ha veszszük azt az óriási drágaságot, a mely fenyegetően emelkedik mindenfelé, különösen a kis exisztencziákra nézve, a kik mindent nagyon kicsiben kénytelenek bevásárolni. Különösen sértve érzik magukat a munkások az akkordmunka által. Az akkordmunka a mai viszonyoknak nem felel meg, mert megengedem, hogy ha valaki óriásilag megfeszíti az erejét, nagyobb keresetre tehet szert, hanem az a szegény ember nem számol azzal a körülménynyel, hogy az erő fogy, még pedig mértani arányban. Az államnak kötelessége elsősorban jó példával elöljárni és ugy foglalkoztatni a munkását, hogy ne legyen kénytelen munkaerejének rovására a kenyerét megszerezni. De addig is, a mig az akkordmunka el nem lesz törölve, azt kivánják, hogy az akkordárak nyilvánosan közzététessenek, hogy ellenőrizhetők legyenek. Van még egy utolsó kérésük, a melyre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter ur ugyan nyilatkozott, hogy azt méltányosnak találja és e kérésnek lehetőleg eleget fog tenni, de a melyre nézve a munkások azt mondják, hogy az csali irott malaszt marad, mert mindeddig nem részesültek ebben a jótéteményben. Ezen kérésük pedig abban áll, hogy azokban a világítási, fűtési stb. kedvezményekben, a melyekben az államvasutak kinevezett alkalmazottai részesülnek, részesüljenek az államvasutak munkásai is. Ezek azok okok, a melyek miatt én nem fogadhatom el a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatot. T. képviselőház ! A mi a vasúti rendtartást illeti, e tekintetben én bátor voltam beszédem elején is jelezni, hogy kifogásolandónak tartom különösen azt, hogy e törvényjavaslat hatálya nemcsak azokra terjed ki, a kik, mint állandó alkalmazottak, részesülni fognak fizetésjavitásban, hanem kiterjed a munkásokra, kiterjed az összes géperőre berendezett vasutak állandó és ideiglenes alkalmazottaira is, ugy hogy egy óriási hadsereg áll elő, a mely ezen rendelkezés értelmében különös intézkedések hatálya alá kerül és a mely alkalmazottak ezen rendtartás rendelkezései szerint közhivatalnokoknak tekintendők. T. képviselőház ! Mivel sem látom indokolva azt, hogy a mikor a magyar kir. államvasutak belügyeit akarják elintézni, ugyanakkor kiterjed ezen intézkedés a magánvállalatokra is, vonatkozik egyesek hatáskörére is, megszabja ezen magánvasutaknak nemcsak az igazgatására és vezetésére vonatkozó szabályokat, hanem egyúttal leköti és szabályozza azok alkalmazottainak jogviszonyait is. Az 1. §-t egyáltalában nem fogadom el. Épen elegendőször elhangzottak itt az erre vonatkozó kifogások; közöttük egy kiváló jogtudósnak véleménye is. Ha az a vállalat akármilyen privát vállalat volna is, a kereskedelmi törvény szerint annak a vállalatnak tulajdonosa szabadon .rendelkezik. Hol van már most annak a privát vállalkozónak vagy az egyesnek a szabad rendelkezési joga akkor, a mikor mi egy csomó szakaszban őket már az államvasutak alkalmazottainak fizetésrendezési körében lekötjük. T. képviselőház ! Ez a javaslat azonban egy igen-igen fontos intézkedést • tartalmaz. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy hangosabban beszéljen, mert a gyorsirók nem tudják követni szavait. (Helyeslés.) Pop Cs. István : A rendtartás 2. §-a értelmében ugy az ideiglenes, mint az állandóan alkalmazott hivatalnokok közhivatalnokoknak tekintendők. Ez a legkardinálisabb intézkedések egyike, a melynek horderejét csak akkor tudjuk felfogni, ha csak approximative is kiszámítjuk, hány uj ember lesz ezen javaslat alapján közhivatalnok. Azon adatok alapján, a melyeket a vasúti munkások szövetségének és a vasúti gyűléseknek adataiból állítottam össze, azt mondhatom, hogy a géperőre berendezett vasutaknál alkalmazottak száma 200.000-ret tesz ki. Nem tudom, hogy a hivatalokban állandóan hányan lesznek alkalmazva, de felveszek egy középszámot és azt mondom, hogy 260.000 azok száma, a kik ezen törvény értelmében közhivatalnokok. Sajátságos helyzetben vagyunk a közhivatalnok fogalmának jogi megállapítását illetőleg. Igen nagy közjogi kérdés az, lehet és szabad-e az összes hivatalnokokat közhivatalnoknak minősíteni és fontos annak megáUapitása, milyen következmények származhatnak ebből. (Zaj. Elnök csenget.) Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar államvasutak nem kizárólag magánjellegű vállalatok, mert ezeknek van közjogi vonatkozásuk. Szterényi József államtitkár: Például? Pop Cs. István : Például közrendészeti és közgazdasági szempontból a beligazgatási ;' g iza' aihoz tartoznak. Tartoznak pedig azon törvény alapján, a melyre igen sokan hivatkoznak, a melyre hivatkozott Nagy Ferencz jogász, egyetemi tanár, és hivatkozott Vázsonyi barátom. (Zaj.) Én nagyon becsülöm az igazi barátokat. Nem tudom, hogy ő becsüli-e, de rám nézve barátsága mindenesetre megtisztelő . . . (Zaj. Elnök csenget.) A Curiának álláspontja, hogy az alkalmazottak közhivatalnokok, de csak bizonyos vonatkozásban. Ez a bizonyos vonatkozás az, hogy ténykedésük magában foglal-e közhatósági intézkedést, hogy t. i. mint közhatósági orgánumok járnak-e el, és e tekintetben én annak a nagy, annak a legmérvadóbb faktornak, a Curiának álláspontját fogadom el. De ebből az álláspontból az sem következik, a mit Nagy Ferencz t. képviselőtársam mond, a ki ennek daczára kizárólag privát vállalatnak akarja tekinteni az államvasutak egész szervezetét. Azonban az sem áll, a mit Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam is mondott, a ki állandóan teljesen mellőzni kivánja a közjogi vonatkozást és egyáltalában megtagadná ezektől a közhivatalnoki jelleget. A középút az, hogy a m. kir. államvasutak alkalmazottai bizonyos vonat• kozásban igen is közhivatalnokok, és legjobb ezt a kérdést nem itt eldönteni, hanem ennek eldöntését