Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

351 Modrusán Gusztáv: Én is nyújtottam be üyen számlákat horvátul és az igazgatóság is horvátul levelezett. Legalább idáig igy volt. Hogy ha ezen javaslatból törvény lesz, nem tudom, fog-e az igazgatóság Zágrábban horvát nyelven levelezni. Áll ugyan a javaslatban, hogy a horvát nyelv tudása kívántatik azoktól, a kik a közönséggel való érintkezésre vannak utalva. Modrusán Gusztáv : Én azért jegyeztem meg ezt, mert szükséges azt is tudni, hogy ahhoz alkalmazkodhassunk; mert tőlem is kérdezheti valaki, ha már erről itt az országgyűlésen beszéltem, hogy az ügy hogyan áll. Pl. valaki mint orvos vagy mint mérnök szeretne vasúti szolgálatba lépni, de ha tőle a magyar nyelv tudása követeltetnék, akkor azt nem könnyen érné el. Hát azt gondolják önök, hogy annyi emberükre találnak, a kik mindezeket a szolgálatokat a vasutaknál Horvátországban teljesíthetnék ? Látják, milyen nonsens ez, a mely ezen törvényjavaslatba belekerült. De ez még csak csekélység. Sajnos, de van sok ilyesmi ezen törvényjavaslatban. Ugy tűnik fel előttem, hogy azon urak, a kik ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, nem gondoltak mindazon rossz következményekre, a melyek ezen javaslatból előállhatnának aira az esetre, ha az törvénynyé válik. A mint már korábban mondottam, volt itt arról szó, hogy a vasúti hivatalnokok nem állami alkalmazottak, de ha előveszem a 7. §-t, a melyben az állami alkalmazottak esküt kell, hogy tegyenek, még pedig hivatali esküt, a mely igy hangzik (olvassa) : »Én esküszöm a mindenható Istenre, hogy Ö császári és apostoli királyi felségéhez, Ő felsége uralkodóházához, a magyar szent korona országainak alkotmányához bármily viszonyok között hű maradok, a törvényeket, törvényes rendeleteket, szolgálati szabályokat lelkiismeretesen és hiven megtartom, a közérdeket és a szolgálat érdekét mindenkor szem előtt tartom, fölebbvalóim iránt engedelmességgel viseltetem és utasitásaikat pontosan teljesitem.« stb. Ha ezt az esküt nézzük, hát nem olyan eskü-e ez, mint az államhivatalnokoké ? Hát magánhivatalnokok egyáltalában bárhol tesznek-e ilyen esküt ? (Zaj. Elnök csenget.) Nekem mindig ugy tetszik, hogy egyrészről elismerik, hogy a vasúti hivatalnokok államhivatalnokok, de viszont, ha ez nem jól esik, akkor őket nem ismerik el állami hivatalnokoknak, ha mindjárt összeütközésbe jönnek is az alaptörvénynyel. És ha mindjárt félniök is kellene, hogy mi horvátok fogjuk követelni, hogy az alaptörvényt tiszteljék. Azért akartak önök egyrészről bennünket vigasztalni, s némileg azt mondani, hogy az nem volt egészen ugy gondolva. Különböző argumentumokkal igyekeznek bizonyitani — a törvény világos értelme ellenére — hogy ezek magánhivatalnokok, mert az egyezmény 9. §-a a vasutakat a közös állami intézmények közé sorozza. Már pedig akkor ezen intézmények hivatalnokai kell, hogy legyenek államiak, nem pedig magánhivatalnokok és akkor rájuk nézve minálunk a horvát nyelv az állami nyelv. De már maga az eskü szövege is világosan bizonyit a mellett, hogy ők állami hivatalnokok. Hogyha a vasutak az áUamnak magánvállalatai volnának, még akkor is tisztelni kellene a törvényt, a mely azt mondja, hogy Horvátországban horvátokat kell alkalmazni, hogy a horvát nyelv Horvátországban az államnyelv. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Menjünk tovább. A 12. §. igy hangzik (olvassa) : »Ha az alkalmazott föllebbvalójának valamely intézkedését magára nézve sérelmesnek találja, ez ellen a közvetlen magasabb fokú felsőbbségnél 15 napon belül szóbeli vagy Írásbeli panaszt emelhet, mely azonban a sérelmesnek vélt intézkedés végrehajtását nem gátolhatja. Szolgálati ügyet illető panaszával és kérelmével az alárendelt szóval vagy Írásban közvetlenül, külső közbenjáró igénybevétele nélkül forduljon fölebbvalójához, a ki őt meghallgatni, mielőbb intézkedni és — a mennyiben az ügy hatáskörét meghaladja — az ügyet megvizsgálni és döntés végett legkésőbb egy hónap alatt az illetékes felsőbbség elé terjeszteni tartozik.« Uraim, itt mindenféle dolog fordulhat elő. Én ugyan nem vagyok jogász és nem értek hozzá annyira ezen mindenféle állami törvényeikhez, de itt mindenféle zaklatásnak lehet az ember kitéve az illető hivatalnok vagy alantasabb hivatalnok részéről. Előfordulhatnak különböző kellemetlenségek és ilyen módon megeshetnék, hogy valaki pórul is jár. Azért jó volna, hogy ebben a szakaszban az mondassék ki, hogy ezen törvényj avaslattal nem szabad egyeseket semmiféle kellemetlenségnek kitenni. Az egyedüli szakasz, a melyet én, mint ember, ebből a javaslatból szivesen elfogadnék, a mely különös örömömre is szolgál, mert belekerült, az a 13. §., a mely igy szól (olvassa) : »Az alkalmazott köteles a közönség irányában tapintatos, udvarias, de határozott magatartást tanúsítani, és szolgálati kötelességei korlátain belül minden részrehajlás nélkül, előzékenységgel viseltetni. Az alkalmazott a szolgálatánál fogva teljesítendő cselekményekért vagy ilyenek elmulasztásáért ajándékot vagy jutalmat sem maga, sem más részére nem követelhet. A pálya fölötti őrködésre rendelt, valamint a közönséggel való érintkezésre hivatott alkalmazott szolgálatát a fennálló külön utasításokhoz képest az előirt egyenruhában vagy az előirt megkülönböztető jellel ellátva köteles teljesiteni.« Ez az egyedük szakasz, a mely úgyszólván egészben csak az önök hivatalnokainak helyénvaló, mert sajnos, az önök hivatalnokai a népünkkel való érintkezésben sokszor olyanok, hogy a végletekig szemtelenek. Azért mondom, jó is, hogy ez a törvénybe belevétetett. Tudom, a múlt [ évekből, nem mondom, hogy most, — a mikor