Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

346 megérti-e? így van ez mindenütt, minden országban. Vájjon káros lenne az a magyarokra, hogy ka Horvátországban horvátul beszélnének? Vájjon megalázná-e ez a magyarokat az ő eszméjükben? Legkevésbbé sem. Sőt dicsekedniük kellene azzal, hogy Horvátországban a horvát nyelv uralkodik, inert ezzel azt mondhatnák, ezek a mi szövetségeseink, nekünk ezt igy kell tennünk, mert igy rendeli ezt a törvény és a jog. önöknek tudniok keü, uraim, hogy a horvátok külön nemzetet képeznek, a horvát-szerb nemzetet, a melyik egy nyelvet beszél. Mindenkinek mondhatnák tehát, hogy itt nincs szó idegen nyelvről. Ne tegyenek nekünk szemrehányást, ha mi németül beszélünk, mintha attól az eszmétől lennénk áthatva. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Modrusán Gusztáv: Ez semmiféle eszme, ennek oka az a politika, a mely káros volt mireánk és önökre is. önöknek sem kellene németül beszélniök, de ennek is az a politika az oka, a mely nem kereste az egyetértést a horvátokkal. Ennek oka az, mert önök nem használták fel az egyetértést arra, hogy önök is horvátul tanulj anak. Vájjon káros lenne-e a magyarokra, ha tudnának horvátul, vagy akármilyen más szláv nyelvet ? önöknek tudniok kell, hogy épen önök, magyarok körül vannak véve északtól kezdve délig szláv elemtől. A szlávok a legészakibb pontoktól elhúzódnak egészen Kis-Ázsiáig, Konstantinápolyig. Figyelembe kell venniök, hogy ezt a nyelvet nemcsak a horvátok beszélik, a kik talán kis számban vannak, hanem hogy nagy különbség nélkül messze el van terjedve, önök tegnap egy példát hoztak fel és egy képviselő ur azt mondotta: ez a beszéd szerb és nem horvát és így azt a furcsaságot mondta, hogy szerbül nem szabad beszélni ezen az országgyűlésen. És ő ezt igy magyarázta : Igen, én értek szerbül, ő szerbül beszél. Látják, uraim, mily nevetséges az, hogy önök egyáltalában nem ismerik a szlávnyelveket, hogy önök történelmükből nem tanulják azt, hogy a mi országunkban a horvát és a szerb nyelv egy és ugyanaz és rajtuk kivül ép ugy vagy hasonlóképen beszélnek a dalmácziaiak, a szlovének, csehek, lengyelek, oroszok és igy tovább, önök talán nem tudják, hogy létezik egy nagy szláv világ, a melylyel maholnap számolni kell. Én azt hiszem, elsősorban önöknek kell azt meggondolniuk, mint első szomszédoknak, a kiket ők körülvesznek. Önöknek elsősorban azon kellene lenniök, hogy ezekkel a nemzetekkel érintkezésbe és barátságba kerüljenek. Ugy keUene berendezniük politikájukat, közgazdaságukat, iparukat, hogy ipari termékeiket ott elhelyezhessék és ezzel jólétet szerezzenek maguknak és nekünk is. Önök erre nem gondolnak, hanem azt hiszik, hogy a magyar nyelvvel elfoglalhatják a világot, de ezt nem fogják megtehetni és legj^enek meggyőződve, hogy önök kénytelenek lesznek egész más politikát űzni, ha Magyarországból azt akarják megcsinálni, a mire, azt hiszem, hogy __ gondolnak. En azt mondom, vájjon ártana-e a magyarnak, ha horvátul, szerbül vagy más valamely szláv nyelven tudna beszélni? Vájjon ártana-e ez önöknek, vagy nekünk ? Legyenek meggyőződve, hogy akkor mi is tanulnánk magyarul. Magdics Péter: Ha tudnók, hogy erre szükségünk van az önökkel való érintkezésben s hogy önök közt barátaink vannak! Modrusán Gusztáv: Azt hiszik, hogy mi akkor idegenkednénk ettől ? Látják, uraim, ennek oka az a gonosz politika és ez a politika nem fog vezetni az Isten tudja mennyire kivánt czél felé. Mi annak idején nem is gondoltunk arra, hogy ilyen kívánalmakkal fogunk előállani, hogy közjogi kérdéseket fogunk tárgyalni, mig egyszerre nem jött el ezen javaslat ezzel a szerencsétlen negyedik szakaszszal. Ismeretes dolog, hogy Wekerle miniszter ur a múlt hónapban meghívta a mi delegátusainkat és a mi kormányunkat magához és megbeszélték ezt meg amazt; sőt arról is volt szó, hogy ha valamely törvény fog alkottatni, mindig egyetértésben fognak eljárni velünk, a mi kormányunkkal és az önök kormányával, hogy semmiféle törvényjavaslat ne kerüljön előkészületlenül ezen ház asztalára, hanem mindig közös egyetértéssel. Egyszerre azt hallottuk, hogy jön a vasúti törvényjavaslat. A mi delegátusaink ide jöttek, hogy lássák, nincs-e benne valami, a mi ellenkezik a mi alaptörvényeinkkel. Elmentek a mi miniszterünkhöz, sőt az államtitkárhoz is, hogy meggyőződjenek, nem szükséges-e valamit máskép átdolgozni vagy módosítani, mert Horvátországban hangok hallatszottak, hogy ebben a javaslatban olyasmi is foglaltatik, a mi ellenkezik Horvátország érdekeivel és törvényeivel. De egyszerűen nem engedték meg nekik a betekintést. Az államtitkár azt mondotta, hogy ez hivatalos titok, de ezt a titkot ismerte itt az egész világ, egész Budapest, csak a horvátoknak nem lehetett erről tudniok. Ezt a javaslatot akkor valamiképen átcsempészni akarták és mi azon a napon jöttünk ide, a midőn az emiitett javaslatnak napirendre kellett kerülnie. Valami nyomtatványokat osztogattak itt az országgyűlésen és mi nem tudtuk, miről van szó. Horvát példányokat nem kaphattunk és csak midőn Kossuth kifejtette a törvényjavaslatot, hallottuk, miről van szó. Kerestük a mi miniszterünket és az államtitkárt, hogy ennek a javaslatnak valamelyik példányát megkapjuk, de nem kaphattuk, csak egy órával később könyörültek meg rajtunk és kaptunk tiz horvát példányt. (Egy hang a jobbközépen : Vannak közülünk, kiknek még ma sincsen.) A 4. §-ban a) betű alatt az mondatik, hogy annak, a ki a vasútnál alkalmaztatni óhajt, magyar állampolgárnak kell lennie. Nekem, mint horvát embernek ez csodálatosnak tűnik fel, mert tudom, hogy Horvátország és Magyarország között fennáll a közösség, melyet Magyarország Horvátország-