Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

295 figyelemmel a társadalmi viszonyokra sem, nincsenek figyelemmel a kor szellemére sem a saját hazájukban, sem nemzetük szélesebb rétegeinek érdekeire, hát hogyan adjanak akkor maguknak számot és miképen kombináljanak más politikai eszmékkel is. Ez a törvényjavaslat legjobban mutatja, hogy önök, vagy éppenséggel ezen törvényjavaslat szerzői nem értik a kor szellemét, nem értik a társadalmi körülményeket, sem a szocziális törvényeket, sem nem számolnak velük, hanem nemzetök egy nagy részéből önmaguknak csinálnak ellenséget. Nekem nincs szükségem másra hivatkozni, mint arra a táviratra, melyet barátom Surmin dr. kapott tegnap egy vasutastól. és mely következőleg szól (olvassa): A horvátszlavón királyságok vasúti munkásainak és alkalmazottjainak szövetsége köszönetét nyilvánítja a vasutasok bátor képviseléseért, s kéri, hogy azokat továbbra is védelmébe vegye és hiusitsa meg teljesen a vasutasok pragmatikájáról készült inquisitorius javaslatot. Surmin György: Már büntetik őket. Budiszavljevics Blide: Uraim, ha ők ezt a javaslatot inkvizitoriusnak jelzik és ha ellene kelnek és jogos és alapos kifogásokat emelnek ellene, akkor kellene, hogy erről maguknak számot adjanak. Sajnos, hogy ez iránt nagyon kevés kifogás esett ezen tisztelt házban. Beszélt némelyest erről a javaslatról a tisztelt Vázsonyi képviselő ur, a ki különben demokrata, de én azt tartom, hogy ő az igazi demokratizmusnak sokkal nagyobb szolgálatot tenne, hogyha egyáltalában nem szólalt volna fel, mert akkor nem beszélhetett volna olyan czinizmussal egy nemzet tételes jogáról, kodifikált jogáról, mint demokrata sem gúnyolhatta volna ki a jogainkért, a nyelvünk védelmére folytatott küzdelmünket sem. Egyébként az ő demokratizmusa más oldalról abban tükröződik vissza, hogy ő teljesen megelégszik, hogy ez a pragmatika a magasabb hivatalnokok illetményeit és fizetéseit szabályozza és azt mondja, hogy ez a munkások részére rendeleti utón is megtehető. Ha ő benne igazi demokratizmus volna, ha ő benne a nemzet szélesebb rétegei iránti igazi szeretet volna, ő neki elsősorban amazokról az erőtlenekről és gyöngékről, megtaposottakról és megsértettekről kellene magának számot adnia, s nemcsak ama magasokról, a kiket kétségkívül megillet joguk. Nem akarok fejtegetéseivel tovább foglalkozni, csak azt akarom említeni, hogy ő szemünkre vetette, hogy ezen törvényjavaslat ellen arra nézve, hogy általa a mi törvénykezési jogunk szenved sérelmet, mert ezen törvényjavaslat áthágóira nézve a Horvát-Szlavonországok területén érvénynyel nem bíró magyar büntetőtörvény határozmányai alkalmaztatnak, mely kifogást mi nem. emeltünk. Ezt mi, uraim, mindnyájan tudtuk, és Vázsonyi urnak legkevésbbó volt oka arra, hogy bennünket figyelmeztessen erre és legyen meggyőződve, hogy mi, ha arra kerülne a dolog, hogy egy törvényt alkalmazzunk, soha sem fognók a magyar büntetőtörvénykönyvet alkalmazni, hanem ismerni fogjuk a teendőnket, s tenni fogjuk azt, a mit az egyezmény rendel, a mely azt mondja, hogy a törvénykezés ós bíráskodás nálunk autonóm. Egyébként a tisztelt képviselő urnak tudnia kellene, hogy a mennyire előttem ismeretes, részünkről is történt kifogás a magyar kormányról, mikor ez a törvényjavaslat készült és hogy ehhez képest Vázsonyi képviselő ur nagyon későn jött, hogy kötelességünkre figyelmeztessen. (A szónok lioszssabb szünetet tart.) Elnök: Kérem, méltóztassék folytatni, az idő halad! (Ugy van! balfelöl.) Nagy György: 256 koronába kerül naponként a csevegésük! Budiszavljevics Bude : Tisztelt ház ! Vázsonyi képviselő ur ezen törvényjavaslat ellen még személyi kifogást emelni méltóztatott, de azok kevésbbé fontosak és

/ én azokkal tovább foglalkozni nem fogok. Én azt szándékoltam és azt akartam, uraim és tisztelt ház, hogy azt a kellemetlen ténykörülményt, azt a szomorú tényt állapítsam meg, hogy ezen törvényjavaslat szerzői a szocziális körülményekkel és magával a kor szellemével nagyon keveset számoltak. Tisztelt ház! Midőn a pragmatikáról szóló ezt a törvényjavaslatot olvastam, az egyrészt meglepett, de másrészt meg nem lepett meg. Nem lepett meg azért, mivel a magyar kormányok és a magyar országgyűlésnek a szocziális téren kifejtett működését bizonyos fokig figyelemmel kisértem, minélfogva tudtam, hogy ez a működésük kezdettől fogva, a 70-es évektől felfelé, mindig maradi, reakcziős volt és nemcsak hogy az országgyűlés a reakczionizmusban nem maradt hátra, hanem reakczionizmusában fényesen előrehaladt. S ugyanezért ezen javaslat reakcziós volta nem lepett meg. De másrészt meglepett, hogy emberek, kik tegnapig a nemzet jogaiért folytatott szent küzdelem élén állottak, kik a szabadságért folytatott küzdelem élén állottak, hogy ezek az emberek egy éjen át annyira megváltozhattak, hogy ilyen törvényjavaslatot írjanak alá, melylyel az emberi szabadság legszentebb jogai tapostatnak és szenvednek sérelmet. Tisztelt ház, ezen törvényjavaslat előtt eljártam azokra az ülésekre, melyeken a mezőgazdasági cselédségről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott itt, a mely javaslatot Darányi miniszter terjesztett elő, és midőn azt hallottam, hogy ez a törvényjavaslat mit tartalmaz, midőn ezen törvényjavaslat reakcziós intézkedéseit olvastam, szellemi szemeim előtt egyszerre megjelentek ama munkásvilágnak milliói, a mezőgazdasági munkások milliói, kik az egész magyar nemzet erejének egy részét képezik. S nekem, uraim, borzasztóan fájt, mikor lát-