Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

247 módosítás nem elegendő ahhoz, hogy Horvátország területén végrehajtassanak az egyezmény 57. és 46. §§-ai, mely utóbbi a vasúti hivataloknál alkalmazott egyénekre vonatkozik. Mert, a mi honosaink csak ugy fognak kenyérkeresethez jutni Horvát- és Szlavonországok területén, ha elsajátítják a magyar nyelvet. T. ház ! 1002 óta, a mióta Magyarország és Horvátország között fennáll a közösség, Horvátorszán nagy áldozatokat hozott ezen közösségért, ugy anyagiakat, mint vérbelieket. Horvátország kész a Magyarország és Horvátország közti állami közösség érdekében jövőben is áldozatokat hozni, legyenek azok anyagiak vagy vérbeliek, de a horvátok sohasem fogják feláldozni a maguk nyelvét, soha, és senkinek sem fogják feláldozni a horvát nyelv szerzett jogait, melyek az egyezményben részükre biztosíttattak, és mindig azt fogják követelni, hogy Horvát- és Szlavonország területén a közigazgatás minden ágában a horvát nyelv legyen a hivatalos nyelv. (Helyeslés a jobbközépen.) Hogyha a horvát nyelv jogát cserbehagynók, ha ezt a jogot megtagadnék, mi megszűnnénk horvátok lenni, mert a nyelv a nemzeti jellegnek legfőbb ismérve. Mi ennélfogva ezen jogunkat soha megtagadni nem fogjuk. Mi ezt a küzdelmet a horvát nyelvért nem folytatjuk sem elbizakodottságból, sem makacsságból, sem a magyarok iránti gyűlöletből. Nem, t. ház, mi szokva voltunk mindig tisztelni a másét és megbecsülni a magunkét. Mi ezt a küzdelmet a horvát nyelvért valódi, tiszta hazafiságból és nyelvünk iránti szeretetből folytatjuk.? Preradovics halhatatlan nagy költőnk zengi : Fajom, szeresd nyelved, mindnél jobban szeresd : Elj neki és ha kell, add érte éltedet. Ezek nem puszta szavak, puszta frázisok. Az anyanyelv iránti ezen szeretettől át van hatva a horvát hazában minden horvát és minden szerb. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Mind egy szálig készek vagyunk ezért a nyelvért feláldozni vérünket is. A horvát nyelvért folytatott ezen küzdelmünkkel mi semmi esetre sem izgatjuk a horvát népet a magyarok és a magyar nyelv ellen, a mint ezt nekünk Nagy Ferencz képviselő ur szemrehányásképen mondta. A t. képviselő ur ugy mutatkozott be nekünk, hogy ő Szlavóniában született, hogy ott rokonsági köteléket tart fenn, de hogy ő magyar s hogy hazája Magyarország — ép ugy, a mint Khuen-Héderváry horvát bán bemutatkozott a horvát nemzetnek, midőn elfoglalta a báni széket. Popovics Dusán: Ez talán nem is véletlen. Lorkovics Iván: Ebben talán bizonyos tendenczia van. Purics József: Nemcsak Nagy képviselő urat, hanem az egész t. házat biztosithatom, hogy mi hazánkat és nemzetünket nem izgatjuk a magyarok ellen, hanem épen ellenkezőleg, a horvát-szerb koaliczió tagjai képviselik manapság az egyedüli elemet Horvátországban, a melyik a népet csillapitja és visszatartja a meggondolatlan lépésektől. (Helyeslés a jobbközépen.) T. ház ! Nagy képviselő ur itt előttünk dicsérte a nemzeti pártot és Kovácsevics volt minisztert; ugy hiszem, azt mondta nekünk, hogy ő róla vegyünk példát. Ez uraim, szomorú volna miránk, de még szomorúbb önökre nézve. (Ugy van ! a jobbközépen.) önök tévednek, ha azt hiszik, hogy a volt nemzeti pártban önök barátokkal bírtak. Én csak egyet fogok megemlíteni a nemzeti párt korifeusai közül, a ki az önök kedvéért a horvát reál-gimnáziumokba bevezette a magyar nyelvet, a ki az önök kedvéért hangoztatta, hogy Horvátországnak nincs jövője Magyarország nélkül és hogy szükséges Magyarországgal minél szorosabb kapcsolatba jutni, a ki a horvát történetírók közül egyedül magyarázta a horvátoknak Kálmán királylyal kötött szerződésüket horvátellenes szellemben, a ki egyedül volt szószólója annak, hogy Horvát-Szlavonországban a vasutakon a magyar nyelv vezettessék be, s meg fogom mondani önöknek ezen hajdani korifeusa elhagyta önöket és ahhoz a horvát jDárthoz csatlakozott, a melyik hallani sem akar a magyarokkal való valamely egyezményről. Magdics Péter: Éljen Krsnjavi! Purics József: De, mondom, ez nem az egyetlen tagja a nemzeti pártnak, a ki önöknek hátat fordított. Míg az ő pártérdekük ugy hozta magával, hogy az önök oldalán legyenek, az önök oldalán voltak, mihelyt pedig ezen érdekük megszűnt, azonnal a faképnél hagyták önöket. (Helyeslés.) Mi ellenben csupán Horvátország érdekét tartjuk szem előtt és önökkel együtt akarunk munkálkodni Magyarország és Horvátország jóléte érdekében. Ezért nem ajánlatos megzavarni azt a harmóniát, mely közöttünk létezik, és megbántani leggyengédebb érzelmeinket. T. ház ! Nagy Ferencz képviselő ur nem kíván tőlünk, horvát delegátusoktól, kevesebbet mint azt, hogy elismerjük a magyar állam egységét. A képviselő ur ezzel azt kívánja tőlünk, hogy hűtlenséget kövessünk el, hogy eláruljuk saját hazánkat. Ezt, t. ház, mi meg nem tehetjük, ezt megtenni nekünk nem szabad, ezt nem is akarjuk megtenni. Ebben a pillanatban is szemünk előtt lebeg annak a hires horvát költőnek mondása : »Minden bűnre van bűnbocsánat, csak a hazaárulásra nincs !« Mi nem akarunk saját nemzetünk árulói lenni, ha elhagynók álláspontunkat, ha elismernők a magyar állam egységét, akkor, t. ház, eltörölnénk a földszínéről egy nagy, egy régi dicső országot, eltörölnők a földszínéről Horvátországot. Nagy ur arra hív fel bennünket, Horvátország fiait, hogy a magyar egység elismerésével eltörüljük a földszínéről a mi hazánkat, pedig a mi hazánk régi és dicső, mert mikor még nem volt magyar nemzet ebben a hazában, már fönnállóit a horvát állam. Egy 852. évi fontos ok-