Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

228 Í74. országos ülés 1907 j íinius 13-án, csütörtökön. tal szemben és daczára azoknak a hibáknak, a melyeket én ezen törvényjavaslatban is feltaláltam, mégis a magam részéről elfogadtam volna, ha nem lett volna kimondva a junktim a szolgálati pragmatikával. Elsősorban azonban a fizetésrendezési törvényjavaslattal akarok foglalkozni. Mindenekelőtt azt fájlalom, hogy a vasúti munkásokról gondoskodás egyáltalában nem történt, hogy épen azoknak a sorsára nem gondol a kormány, kik leginkább rá vannak szorulva, kik a legszűkebb anyagi viszonyok közt élnek. Mert a fizetésrendezés olykép van kontemplálva, hogy a magasabb tisztviselők aránytalanul nagyobb fizetésjavitásban részesülnek, mint az alacsonyabb ranga tisztviselők és a vasúti munkások teljesen mellőzve lettek. Nagyon helyes elv az, hogy az egyes fizetési csoportokon belül automatieze lépnek elő fizetési fokozat tekntetében a tisztviselők ; azonban itt igazán nem értem, miért nem fogadta el a törvényjavaslat készítője a korpótléknak az elvét, hogy a mennyiben fegyelmi Ítélettel eltiltva nincsenek, automatieze lépjenek elő a korpótlék élvezetébe és miért kell ilyen gallimatias, mint a mit a javaslatba találunk, hogy t. i. egyik fokozatból a másikba némelyek 2, mások 3, mások 4, mások pedig 5 év múlva lépjenek elő. Minthogy a fokozatos előléptetésekről szóltam, helyesnek találom annak az elvnek kimondását, hogy a rendkívüli tehetséget és szorgalmat a fokozatos előléptetés tekintetében rendkívüli előléptetésben kell részesíteni. Itt azonban veszedelmesnek tartom annak a mértéknek megállapítását, a melyet a törvényjavaslatban 'találunk, t. i., hogy 25%-át az előlépőknek ilyen rendkívüli előléptetésben lehessen részesíteni. Én ugy találom, hogy ezen szakasz alkalmazásával majd a protekczionizmus rendkívüli módon fog érvényesülni, mert azt hiszem, talán nem minden negyedik államvasuti tisztviselő lesz olyan nagyon szorgalmas, olyan rendkívüli tehetséggel megáldva, hogy igényt tarthatna e rendkívüli előléptetésre. Én azt hiszem, hogy a fokozatos előléptetésnél a rendkívüli előléptetést meg kell szorítani és elég volna, ha 10%-ban állapítanék meg azt a maximumot, a melynek keretén belül a miniszter a rendkívüli előléptetést igénybe vehesse. A fizetésrendezés tekintetében ugyancsak méltánytalannak találom az erről szóló törvényjavaslat 10. §-ának intézkedéseit, a mely szakasz értelmében (olvassa) ; »Az egyes alkalmazottak állásának megfelelő természetbeni lakás lakhelyiségeinek számát és azok méreteit a kereskedelemügyi miniszter szabályzatilag állapítja meg, mely szabályzatban egyszersmind megállapittatnak azoknak a pótlékoknak összegei is. a melyek valamely alkalmazottat megilletik arra az esetre, ha a kijelölt természetbeni lakás helyiségeinek száma és méretei a szabályzat megállapításának nem felelnek meg«. A második törvényjavaslat azt mondja, hogy a vasúti tisztviselő köteles a neki természetben átadott lakást elfogadni. Ez helyes, azonban nem helyes az, hogy köteles lenne csak részbeni törlesztéssel megelégedni, illetve részbeni fizetést elfogadni, t. i. hogy az a vasúti tisztviselő, a kinek igénye van négy szobára, csak kettőt kapjon és a kettő helyett bizonyos kárpótlást kapjon. Bocsánatot kérek, lakás tekintetében részletfizetést teljesíteni nem lehet. Hiába adunk annak, a kinek négy szobára van szüksége, két szobát, azzal a két szobával nem fog kijönni, az teljesen értéktelen szolgáltatás neki, mert hová menjen a másik két szobával, vagy hol tartson uj lakást ? Én azt hiszem, a 10. §-t olyképen kell majd a részletes tárgyalás során kijavítani, hogy az államvasuti tisztviselőnél! csak akkor legyen kötelessége a természetbeni lakást elfogadni, ha azt á maga egészében nyújtják neki és ha az a lakás mindazt nyújtja neki, a mire igénye van az illetőnek, mert különben könnyen megeshetik, hog}?' az állam egy szobát fog neki adni és a három szobára vonatkozólag eszkomptálja őt. T. ház ! Ezek voltak azok az észrevételek, a melyeket a fizetésrendezésre vonatkozólag szükségesnek tartottam elmondani. De daczára ezen hiányoknak — a mint előre is kijelentettem — elfogadtam volna ezt a fizetésrendezést, mert mindenesetre haladást jelent. Azonban veszedelmesnek tartom a bürokratizmusnak azt a túltengését, a mely minden téren és lépten-nyomon mind követelőbb és követelőbb alakban lép fel. Én azt hiszem, ha idejekorán nem lesz gondoskodás arról, hogy a hivatalnokoknak, már t. i. a haszontalan és szükségtelen hivatalnokoknak a létszáma csökkentessék, illetőleg megszüntettessék, akkor olyan problémával fogunk majd szemben állani, a melylyel megbirkózni nem tudunk, mert hisz máris odajutottunk, hogy csak kétféle kategóriáját ismerjük az állampolgároknak : olyanokat, a kiket az állam fentart és olyanokat, a kik az államot fentartják. Azoknak a számat, a kiket állam fentart, azt hiszem, hogy lehetőleg csökkenteni kell. Aránylag véve nincs Európában állam, a melyeben annyi tisztviselő volna, ki mind az államtól húzza fizetését, kapja exisztenczizáját. (Ellenmondások.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Tiltja a házszabály! Vlád Aurél : T. képviselőház ! A mi a szolgálati pragmatikát illeti, azzal szemben súlyos ellenvetéseim vannak és egyáltalában nem osztom azt az álláspontot, hogy e törvény megszavazásával egy tökéletes, modern törvényt alkotunk, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy e törvényjavaslat megszavazásával egy reakezionárius, az állampolgárok szabadságát jogtalanul és indokolatlanul megszoritó törvényt szavazunk meg és azt hiszem, hogy ha — mivel e törvényjavaslat is az alkotmánybiztositékoknak úgyszólván egyike — az alkotmánybiztosítékok ilyen szelleműek lesznek, akkor jobb volna lemondani róluk. Igaz, hogy a bizottságok sok tekintetben enyhítették azokat a drákói intézkedéseket, a melyek e törvényjavaslat eredeti szövegében fog-