Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

213 kell letenni. A kiegyezés 9. §-a értelmében a hajózás is a közös állami ügyek közé van sorozva. A hajózási hivatalnokoknak nyilvános állami jellegét önök elismerik és nem sorozzák őket ugyanabba a kategóriába a kereskedelmi meghatalmazottakkal. Ha pedig ezen törvényjavaslat 8. §-a a hajózási főfelügyelőség tagjának ugyanazokat a jogokat biztositja, mint a vasúti főfelügyelőség tagjának, ha őket ugyanabba a kategóriába sorozza, akkor e kettő között a közjogi jelleg szempontjából sem lehet abszolúte semmi különbség. Egyébiránt, nekem ugy tűnik fel, — nem tudom, igazam van-e — de a szolgálati szabályzat 35. §-ából azt következtetem, hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség egy szervben van megtestesítve. Ha tehát a hajózás közintézményi jelleggel biró vállalkozás lenne, a vasút pedig magánjogi jellegű, hogyan lehetséges az, hogy mind a két vállalatnak egy legyen a feje, (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) a melyiknek más kötelessége volna a vasúttal, és más a hajózással szemben, egyszer magánhivatalnok, másszor közhivatalnok lenne. Surmin György: Ez csak szófizma! Magdics Péter: Még egy körülményre kell felhívnom a t. ház figyelmét, a mely, ha mindaz a mit eddig mondottam és idéztem az idegen és magyar tudósoktól, legfőbb bíróságuk joggyakorlatából és a tudományos teóriákból alaptalan és téves lenne is, önmagában bizonyítaná, hogy a vasúti hivatalnokok és állandó alkalmazottak nem lehetnek egyebek, mint közhivatalnokok, tehát állami hivatalnokok. Ez uraim, az a rendelkezés, a melylyel a vasúti hivatalnokokra és állami alkalmazottakra a legszorosabb értelemben vett állami hatósági teendők ruháztatnak, mint a milyen pl. a rendészeti szolgálat teljesítése a vasutakon. A rendészeti szolgálat — itt bizonyára senki sem fog nekem ellenmondani — közhatósági jelleggel bir. Lorkovics Iván : Igen, a rendészet a magyar állam magánvállalkozása. (Derültség és helyeslés a jobbközépen.) Magdics Péíer: Ha ezt elismerik, ha elismerik, hogy a rendészeti szolgálatnak közhatósági jellege van, akkor el kell ismerniök azt is, hogy a vasúti hivatalnokok állami hivatalnokok. Lorkovics Iván : Mit mond erre az előadó ? Zagorac István: Ki fog gondolni egy uj teóriát. Magdics Péíer: Valóban nevetséges volna azt állítani, hogy az a hivatalnok, a ki 1. hivatalos esküt tesz a királyra és az alkotmányra, 2. a ki közszolgálatot teljesít, tehát az államhatalom közege, mert az államhatalom bizonyos teendőket, a melyeket kizárólag az államhatalom közegei teljesítenek, ráruházott, a kiről tudjuk, hogy ugyanazon jogai vannak mint a többi közhivatalnokoknak és alkalmazottaknak, egy sorba helyezhető a magánkereskedelmi meghatalmazottakkal, mert ezzel igazságtalanság és sértés követtetnék el az egész vasúti személyzettel szemben. Egy államra, a melyik a maga alkalmazottai részére ily drákói rendelkezéseket állapit meg, mint a milyenek ebben a szolgálati rendtartásban foglaltatnak; egy államra, a mely oly módon, mint ezt ez a pragmatika teszi, követeli alkalmazottaitól kötelességeik teljesítését; egy államra, mely ily súlyos kötelességeket ró saját hivatalnokaira, a milyeneket más állami ágazatokban egy hivatalnok sem visel: valósággal szégyen, ha az állam ezen mártírjának közhatósági jellegét el nem ismeri. (Helyeslés a jobbközépen.) Kern akarok, uraim, ezen szolgálati szabályzat sok más egyéb rendelkezésével foglalkozni, különösen nem azokkal, a melyek a horvát országgyűlés hatáskörébe vágnak, a melyek pedig egyedül hivatott törvényt alkotni a szolgálati szabályzat büntető és rendészeti intézkedései tekintetébon. Van itt elég horvát képviselőtársam, a ki szentelni fog egy kis időt arra, hogy felvilágosítsa önöket, a magyar közvéleményt, Nagy urat és a többi képviselő urat a tekintetben, hogyan gondolkozunk mi és hogyan viszonylik ezen javaslat a kiegyezéshez. Én csak egyet fogok mondani: ezen törvényjavaslat tartalmából több mint világos, hogy az nyakra-főre készült, hogy az csak azért készült el, mert már be volt jelentve a vasúti sztrájk, és ezen törvényjavaslattal czélozták megnyugtatni a vasúti hivatalnokok és egyéb alkalmazottak elégedetlen —_ és teljes joggal elégedetlen — kedélyeit. (Elénk helyeslés a jobbközépen) Én, uraim, ezen a helyen nyíltan kijelentem, hogy jobban szeretném a vasúti sztrájkot, mint az ilyen javaslatot, egyrészt azért, mert ez kést helyez a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak torkára, nyájasan kérdezvén tőlük: meg vannak-e elégedve ezekkel a drákói rendelkezésekkel, másrészt mert ezen törvényjavaslat folytán Magyarország és Horvátország között viszály keletkezett, a mely ha nem kedves önöknek, legyenek meggyőződve, nekünk sem kedves. Mi azt nem idéztük fel, felidézték önök, bár erre semmi szükség sem volt. (Helyeslés a jobbközépen.) Engedjék meg, hogy reflektáljak némely szónokaiknak fejtegetésére. Mindenekelőtt egy pár szót kívánok szentelni a mi horvát barátunknak, a kereskedelemügyi miniszter urnak. A kereskedelemügyi miniszter ur az e hó 5-én tartott ülésben, midőn ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, figyelmére méltatta a horvát kívánalmakat is. Ámbár tisztelettel vagyok a kereskedelemügyi miniszter ur azon jóakarata iránt, hogy velünk horvátokkal előzékeny legyen, hogy méltányolja a mi jogos óhajunkat, hogy barátunk legyen, hangsúlyoznom kell, hogy e tekintetben tett nyilatkozatai engem semmiképen ki nem elégítenek. Az ő fejtegetése, melylyel visszauta-