Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

173. országos ülés 1907 június 12-én, szerdán. 205 gyakorlat szerint sok olyan bűncselekmény büntethető, a mely nálunk nem büntettetik. Elvileg ugy áll a dolog, hogy ott nemcsak a ravasz fondorlat, hanem a hazugság is, ha az bizonyos határozottsággal és makacssággal lép fel, már a bűncselekmény kritériumául szolgálhat, holott a mi gyakorlatunk szerint legalább annak főiránya szerint ez nem áU. Bár a Curia 1893-ban ezt egyszer kimondta, de későbbi döntvényeiben ismét eltért ettől az iránytól. A magyar büntetőtörvénykönyv indokolásában azt mondja, hogy az üzleti élet megbénításával járna, ha a büntető hatalomnak ezt az igen mély beavatkozást megengednők. A tapasztalat azt mutatja, hogy épen azon országok, a melyek kereskedelmi életüket a tisztaság és szolidság szempontjából legszigorúbb rendszabályok uralma alá helyezték, a legnagyobb fejlődést érték el és a legnagyobb fokú lendületet vették, (ügy van ! jobbfelől.) Tudom, t. ház, hogy a franczia törvény a mi álláspontunkkal egyforma állásponton van, de eltekintve attól, hogy ez egy régebbi törvény, nem szabad elfelejteni a franczia jogéletnek azt a jogszokását, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ott mindenféle visszaélést a fraus civüis alapján szoktak megtorolni. Ezt az elvet Magyarországon meghonositandónak nem tartom, mert azt hiszem, hogy az ilyen jogrendszeri elv csak ott honosulhat meg, a hol aránylag gazdag a lakosság. A mi aránylag szegény lakosságunktól azt követelni, hogy mindenféle visszaélés ellen polgári per utján keressen orvoslást, azt jelentené, hogy azonfelül, hogy megfosztjuk őt a bűnügyi oltalomtól, sok esetben a vagyoni tönknek is kiteszszük az illető egyént. Nagyjában azt kell mondanunk, hogy örvendenünk kell, hogy ha az a paraszt beéri azzal, hogy őt becsaj^ták és nem tanácsolhatjuk neki jó lelkiismerettel még azt is, hogy egy polgári per esélyeinek is kitegye magát. A tisztességtelen versenyről szóló törvények azt szokták megbüntetni, a ki az ő közzétett hirdetéseiben valótlan tényt állit. Én azt az eljárást, a midőn valaki személyről-személyre azzal a czéllal és szándékkal mond el valótlan dolgokat, hogy az illetőt vagyonilag károsítsa, a jogrend sokkal súlyosabb megsértésének tartom, mint azt az egyszerű hirdetést, a hol az egyéniségnek hatalma és akaratereje nem hat annyira közvetlenül a kárositandóra, sőt sok esetben az a hirdetés nem is jár kárositásokkal. Azért tekintettel az újonnan alkotandó törvényre, nagy anomáliának tartanám, ha ezen enyhébb visszaélések megbüntettetnének, az emiitett súlyosabb visszaéléseket pedig mostani rendszerünk szerint nem büntetnék. (Helyeslés jóbbfelől.) Vannak továbbá még más visszaélések is, a melyek igenis az üzleti tisztesség károsítására szolgálnak. így pl. az üzletek átruházásával űzött visszaélések. (Igaz! Ugy van!) A kereskedelmi törvény 20. §-a szerint egy üzlet átvevője csak akkor felelős az üzletből eredő tartozásokért, ha azokért kifejezetten vállalta a felelősséget. így tehát ha valaki az üzletét eladta, a hitelező a legtöbb esetben nincs abban a helyzetben, hogy követelését behajtsa és az ezen módon elérhető nagy anyagi előnyök még a bűnügyi oltalmat is sok esetben kétségessé teszik. Azért nagyon czélszerűnek tartanám azoknak az intézkedéseknek életbeléptetését, a melyeket 1893-ban az akkori igazságügyiminiszter kontemplált és törvényjavaslat formájában is a ház asztalára letett, a mely azonban nem tárgyaltatott. Ennek a törvényjavaslatnak veleje abban állott, hogy az üzlet átvevője ipso jure az üzletből keletkező adósságokért felelős. Mindezeknél fogva vagyok bátor az igen t. igazságügyminiszter úrhoz a következő kérdést intézni: (Halljuk! Halljuk! Olvas a): »Szándékozik-e az igazságügyminiszter, tekintettel arra, hogy az üzleti élet, tisztasága és szoliditása a nemzeti termelés egyik létkérdését ké j^ezi, ezen magas czélt azáltal is clőmozditani: 1. hogy a csalás fogalmát a valótlan tényekkel való hitegetés eseteire is kiterjeszti ? 2. hogy a kereskedelmi törvény 20. §-át ilyen értelemben módositja, hogy az üzlet átvevője jogelődjének az üzletből folyó tartozásáért ipso jure felelős ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az igazságügymimszter urnak. Gütttlier Antal igazságiigymirsiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden rögtön válaszolni kívánok az interpelíáczióra. Az interpelláló t. képviselő urnak első kérdése a csalás fogalmának meghatározására vonatkozik. Erre válaszom az, hogy a készitendő általános novellában gondom lesz arra, hogy a csalásra nézve hatékonyabb meghatározás foglaljon helyet. (Elénk helyeslés.) A mi a második kérdést illeti, a kereskedelmi törvény 20. §-át magam is teljesen elégtelennek tartom, (Helyeslés.) sőt azok a visszaélések, a melyek ezen szakasznak a nyomán a kereskedelmi életben elterjedtek, magának a kereskedelemnek jó hirét és hitelét is veszélyeztetik. (Ugy van ! Ugy van!) Ennélfogva, a mintfiogy ebben a tekintetben már előmunkálatokat tettem az igazságügyminiszteriumban és magam is azon az állásponton vagyok, hogy a ki kereskedelmi üzletet szerződés folytán átvesz, az kell, hogy az átruházónak az üzletből eredő kötelezettségeiért felelős legyen, (Helyeslés.) az erre vonatkozó már kész törvényjavaslatot, a mint az a kellő előzetes utakat megjárta, be fogom terjeszteni. (Élénk helyeslés.) Kérem, hogy a választ tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Schuíler Rezső; Az igazságügymimszter ur válaszát megnyugvással és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a képviselőház az igazság-