Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

194 173. országos ülés 1907 június 12-en, szerdán. ben a törvény nem világos, nem igazságos és legkevésbbé sem méltányos. En bloc az egész büntetőtörvénykönyv valamennyi rendelkezését, a mely a közhivatalnokokra vonatkozik, rázuditani a vasutasokra, valamennyi vasutasra, még a munkásokra is — engedelmet kérek, ez kissé erős. (Ugy van !) És miért tartom én ezt erősnek ? El kell ismerni, hogy vannak vonatkozások, helyzetek, vannak viszonyok, körülmények, a melyek megkövetelik, hogy a vasutaknak egyes alkalmazottai az állam érdeke szempontjából, de különösen nemzetgazdasági érdekek szempontjából, a büntetőtörvénykönyv egyik-másik szakasza szempontjából fikczió utján hatósági közegeknek minősíttessenek. És ha elfogadjuk szabályul azt, hogy a vasút vállalat, akkor ezzel a tétellel eo ipso tagadjuk azt, hogy a vasút hatóság. Ha pedig a vasút nem hatóság, akkor az ő közegei nem lehetnek köztisztviselők. (Ugy van í) S a büntetőtörvénykönyv akkor, a mikor egyik-másik vasúti alkalmazottra a hatósági közeg minőségét állapítja meg, nem minősít, mert még törvénynyel sem lehet igy minősíteni. Hiszen az aranyat nem tehetem törvénynyel ezüstté és vice versa. Hanem a törvény alkot fikcziót, és ez abban áll, hogy e törvényszakasz értelmezése szempontjából a vasutas olybá vétessék, mintha köztisztviselő vagy hatósági közeg volna. A törvényhozásban épen az áll, a mi a közönséges életben, quidquid agis, prudenter ágas, et resj^ice íinem. Vagyis a törvényhozás előtt is csak annak a czélnak szabad lebegnie, a miért valamely törvényt megalkotunk. A czél, a mely ezt a közhivatali minőséget ilyen méltánytalan módon akarja megállapítani, valljuk be, tulajdonképen háromféle és nemcsak a sztrájk az. Nemcsak a vasutas személyét akarja nagyobb biztositékokkal körülvenni a javaslat, mikor az szolgálatban van, hanem hogy egyúttal akkor, mikor hatósági közegi minőséget tulajdonit neki és bizonyos hatalmi eszközöket ad a kezébe közrendészeti szempontból, ezekkel az eszközökkel ő okosan bánjon és hatósági közegi minőségében büntetőjogi szempontból nagyobb felelősség alá essék. A harmadik czél a sztrájk meghiúsítása. Ha ezt a czélt akarja elérni a t. kormány, akkor nagyon egyszerű volt a dolga. Ráhúzza expressis verbis a megfelelő szakaszokat a vasutasokra és azt mondja, hogy a büntetőtörvénykönyv 166. §-a szerint nemcsak az ott megjelölt alkalmazottak tekintessenek hatósági közegeknek, hanem az öszszes vasutasok szolgálatuk közben. Ez, azt hiszem, teljesen megfelelő lett volna. Itt ki kell térnem egyúttal Nagy Ferencz t. képviselőtársam tegnapi beszédének egyik-másik részére. Előre kell bocsátanom, hogy meghajlok Nagy Ferencz t. képviselőtársain nagy jogi tudása előtt és bocsánatot kérek, ha mindenben nem egyezik az én felfogásom az övével. Mikor a Curiát czitálja és az 58. számú teljes ülési döntvényt hozza fel, elfelejti, hogy a Curia ezt csakis az államvasuti hivatalnokokra mondta ki, és mikor a nagy sztrájk után az állam vasúti alkalmazottakat, még az altiszteket is köztisztviselőknek minősítette, itt a törvény hiányában igyekezett áthidalni az ürt a törvény és a nemzetgazdasági és állami érdekek közt, de jogászi érvelést ezen indokolásbanbajosantalálunk. (Zaj.) Már pedig ez a törvény mást akar. Nemcsak az államvasutasokra, hanem az összes vasutasokra ki akarja mondani ezt az elvet. Nagy Ferencz t. képviselőtársán! azt is mondta mikor azt a kis fiúcskát méltóztatott említeni, hogy »fordítsuk meg a dolgot, mikor ellene lép fel valaki, akkor közhivatalnoknak tekintendő, mikor azonban ő maga elmulasztja kötelességét és szándékosan rosszul állítja a váltót, ne tekintsük köztisztviselőnek ?« Ezzel valószínűleg azt akarta Nagy Ferencz t. képviselőtársam mondani, ha ugyan eltaláltam, hogy ő csak akkor büntethető, ha közhivatalnoki minőséget tulajdonítunk neki. Nagy Ferencz: Nem! (Zaj.) GyuríSS Emil : Engedelmet kérek, a büntetőtörvény 39. fejezete intézkedik a közveszélyes cselekményekről és akár vasutas az illető, akár nem, a ki e közveszélyű cselekményeket elköveti azt bünteti alaposan. Az a kifogása már helyénvaló, hogy ha a korhatár nincs meg az illetőnél, nem büntethető. Ez azonban a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál fel sem hozható, mert a javaslat az egvik szakaszban azt mondja, hogy csakis 18 éven felüli akalmazott legyen a vasútnál szolgálatban. E szerint a korhatárt többet tángálni itt nem is kell. De viszont milyen anomáliákra vezet az a Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam által felvetett kérdés, hogy ha azt a srófot, vagy más csekélységet, vagy egy vasdarabot, a melyet az illető levélnyornónak akar használni, közhivatalnoki minőségben hozza haza, akkor a lopás bűntettét követi el. Igenis ez nagyon súlyos eset. Tényleg igy van és nem ugy, a mint azt itt Nagy Ferencz t. képviselőtársam felhozta, hogy a legrosszabb esetben egy-két napi fogház éri őt. Engedelmet kérek, a bűntettnél nem áll ez, mert az hivatalból üldözendő és a büntetőtörvénykönyv 336. §-a szerint feltétlenül bűntett ez a lopás, és nincs akkor más mód, ha e miatt neki büntetlenséget akarunk biztosítani, mint hogy kimondjuk azt, hogy e tekintetben tényleg nem köztisztviselő, mert van mód arra, hogy az ilyen csekélységek ne büntettessenek. Hiszen a büntetőtörvénykönyv 343. §-a megint csak azt statuálja, hogy magáninditvány tárgyát képezi az ilyen büntetendő cselekmény üldözése. Ez közhivatalnoknál ki van zárva. Teljesen felesleges molesztálásnak és nem tudom milyen szenvedésnek teszszük ki tehát a vasutast akkor, ha mi a büntetőtörvénykönyv összes idevonatkozó rendelkezéseire nézve kimondjuk az ő közhivatalnoki minőségét.