Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 1907 június ll-én, kedden. 167 hogy akármilyen röviden is beszéljünk róla. két óra szükséges ahhoz, hogy azt teljes világításba helyezzük. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) T. ház! A midőn Nagy Ferencz t. képviselő ur legalább egy óra hosszat beszélve kimutatta, hogy Vázsonyinak nincs igaza, akkor szeretném én tudni, hogy Vázsonyi képviselő urnak hogyan lehet módja arra, hogy röviden, egy pár perez alatt megfelelhessen mindenre, és hogy bebizonyíthassa, hogy az ő beszédének tulajdonképen nem tulajdonítanak helyes értelmet. E czélból neki különös forrásokra is kell hivatkoznia, törvényekre és egyebekre, hogy bebizonyithassa, hogy az, a ki az ő beszédét félremagyarázta, miért magyarázta félre. Es ez tulaj donképen nem is a tárgytól való eltérés ; és már akkor is megsértette a házszabályokat az igen t, elnök ur. a mikor figyelmeztette, hogy ne térjen el a tárgytól. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nekünk az a meggyőződésünk t. ház, — és ettől a meggyőződéstől nem hagyjuk magunkat eltérittetni a mostani többségnek különös eljárása által — az a felfogásunk, hogy a szónoknak, bármilyen ezimen kéri is a szót, beszéde közben joga van a ház engedélyét kikérni arra, hogy a czimtől eltérhessen, illetve, hogy a tárgytól eltérőleg is beszélhessen. Ezt akartuk mi a magunk részéről kinyilatkoztatni. Csakis igy engedjük magyarázni a házszabályokat. (Zaj a baloldalon. Helyeslés a középen.) Kardos Samu : T. ház ! Goldis László t. képviselőtársam itt szükségét látja ebbe a vitába belevinni a szenvedélyeké* és a mostan uralmon lévő pártot, a függetlenségi pártot egyoldalúsággal vádolni meg. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a közéfen.) T. képviselőház ! Goldis László határozottan azt mondotta, hogy ő kötelességének fogja ismerni ezúttal az uralmon lévő függetlenségi párttal szemben is a szólásszabadságot megvédelmezni. Az én felfogásom szerint az ő védelmére nem szorultunk rá. Nem a mi felfogásunkról van szó, hanem a t. elnök urnak egy intézkedéséről, egy eljárásáról, a melyet Vázsonyival szemben követett. Miután tehát mindenféle politikai melléktekintet nélkül. tisztán a szólásszabadság szempontjából bírálhatjuk el ezt a kérdést, az én felfogásom szerint igazat kell, hogy adjak azoknak, a kik az elnök urnak az eljárását ebben a kérdésben helytelenítették. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nagy György : Egészen helyes volt az elnök eljárása! (Zaj. Elnök csenget.) Kardos Samu : Mert, bocsánatot kérek, Csizmazia Endre felfogásával szemben kell, hogy állást foglaljak. Csizmazia Endre t. képviselőtársam a 215. §. magyarázataképen azt hozta fel, hogy Vázsonyi képviselő ur nem térhet el még a ház engedelmével sem a tárgytól, mert ebben a szakaszban erre vonatkozólag intézkedés nem foglaltatik. Hát, engedelmet kérek, az ellenkezője sincs kimondva a szakaszban. Ha tehát az ellenkezője kimondva nincs, akkor ez a kérdés legalább is vitás ; ha pedig vitás, azt hiszem, a szólásszabadság szempontjából nem lehet egyedül a t. elnök úrra bizni a szakasz magyarázatát, hanem a szakasz magyarázatát a ház önmagának tartja fenn. Ha pedig a ház önmagának tartja fenn, akkor kötelessége véleményem szerint a tisztelt elnök urnak minden adandó alkalommal feltenni azt a kérdést, vájjon a tárgytól való eltérést a ház megengedi-e vagy nem. En tehát a magam részéről kérem, méltóztassék ilyen irányban eljárni. (Zaj. Elnök: T. ház! Kötelességem nekem is nyilatkozni és megállapítani azon álláspontot, a melyet az egész kérdésben kezdettől fogva elfoglaltam. A mi a szólásszabadságot illeti, természetes, hogy a ház megválasztott elnökének első kötelessége a szólásszabadságot mindenkivel szemben és minden körülmények között megvédelmezni. Ez az elnöki jogok és kötelességek legfőbbike. De minthogy én azt hiszem, hogy az elnöki jogok és kötelességek gyakorlása a leghelyesebben akként védi meg a szólásszabadságot, ha az érvényben lévő házszabályokat minden szenvedélytől és elfogultságtól menten, minden körülmények között teljesen tárgyilagosan kezeli, én is iparkodni fogok, kiküszöbölve minden szenvedélyt, teljes higgadtsággal előadni álláspontomat, a mely e kérdésben kezdettől fogva vezérelt. A házszabályok 211. §-a világosan kimondja, hogy ugy az általános, mint a részletes vitánál minden szónok csak egyszer szólhat. Ez az általános szabály, a mely minden magyar képviselőt kötelez. Kivételeket a 213. §. statuál akkor, a midőn kimondja, hogy a kisebbségi előadókat, azután a határozati javaslatok beadóit mikor illeti meg a zárszó. A mennyiben tehát Vázsonyi képviselő ur már beszélt, ő rá a 211. §-t kell alkalmazni, hogy ő már egyszer beszélvén, — minthogy ő rá nézve a 213. §-ban emiitett kivételek nem állanak — ezen két vasúti javaslat általános tárgyalásánál a szólás jogával már élvén,, újra nem szólhat. (Helyeslés.) u azonban jelentkezett különös jogezimen, a mely semmiféle összefüggésben sem áll a 211. §-sal. de a 215. §-on alapszik, a mely minden képviselőnek, függetlenül attól, hogy beszélt-e vagy nem, jogot ad bármikor arra, hogy olyan megtámadások, olyan félremagyarázások esetén, a melyek fenmaradása káros volna, azonnal élhet a szólás jogával. A 215. §. tehát jogot ad Vázsonyi képviselő urnak arra, hogy, a mennyiben Nagy Ferencz képviselő ur előbbi beszédében szavait félremagyarázta, ezek értelmét a 215. §. b) pontja alapján röviden helyreigazítsa. Ezért adtam át a szót Vázsonyi képviselő urnak. Vázsonyi képviselő ur azonban a félremagyarázás helyreigazítása után ellentétbe állította a múlt pénteken elmondott beszédét Nagy Ferencz képviselő ur beszédével és polémiába bocsátkozott. Bocsánatot kérek, t. ház, megengedem, hogy igen érdekes volna a jiolémiát lehetővé tenni az által, hogy minden szónok akárhányszor szól-