Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

Ib4 172. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. Zboray Miklós : Eddig a ház ugy értelmezte ezt és a gyakorlat az volt, hogy ha felszólalt egy képviselő és ezen szakaszra való hivatkozással kérte a ház engedelmét, a ház vagy megadta, vagy nem adta meg azt. (ügy van !) Uj interpretáczió tehát az, a mit a t. elnök nr mondott, hogy ez csak az esetben lehet, ha a tárgyhoz szólal fel valaki ; de nem gyakorolhatja ezt, ha személyes kérdésben, vagy a házszabályokhoz, vagy szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Midőn én közbeszólottam és erre hivatkoztam, ezen 207. §. és az állandó gyakorlat lebegett szemeim előtt és nem tiszteletlenségből az elnök iránt tettem, hanem a házszabályok iránt való tiszteletből. (Helyeslés. Zaj.) Elnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A mit Zboray Miklós t. képviselő ur emiitett, a 207. §. tényleg azt mondja (olvassa) : »A napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve, más tárgyról szólni csak a háznak az elnök felhívására adott engedélyével lehet.« Ez teljesen áll. Itt azonban nincs arról szó, hogy más tárgyról vitatkozzunk, hisz a következő szónok is erről a napirendi tárgyról akar nyilatkozni, valamint Vázsonyi képviselő ur is ehhez szólott. Itt arról van szó, hogy minden törvényjavaslathoz mindenki csak egyszer szólhat. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos képviselő ur teljesen korlátlanul élt a szólásszabadság jogával és most egy ujabb, egy második beszéd kíséretében akar Nagy Ferencz képviselő ur beszédére válaszolni. Erra e házszabályok őt nem jogosítják fel, a mennyiben ő nem akar eltérni a napirendre kitűzött tárgytól, hanem ujabb jogot akar szerezni egy második beszéd megtartására. Erre a házszabályok sem nekem, sem a háznak jogot nem nyújtanak. (Élénk helyeslés.) Erre vonatkozott Vázsonyi kéjaviselő ur felszólalásának eleje is. Ö azt mondta, hogy a 215. §. b) pontja alapján kér szót, vagyis szavai félremagyarázását akarja röviden helyreigazítani. Már most a t. ház pártatlan és méltányos bírálatára bocsátom, vájjon miben alkalmaztam én klotürt, mert ezt a szót méltóztatnak minduntalan hangoztatni . . . Zboray Miklós : Ezt a szót nem használtam ! Elnök: Szász képviselő ur azonban hangoztatta . . . Vázsonyi Vilmos képviselő úrral szemben? Én engedtem, hogy szavainak félremagyarázását röviden helyreigazítsa és megengedtem tényleg azokat előadni, a miket elő is adott. Csak akkor szóltam közbe, a mikor már egy második polemikus beszédet kezdett, mert ezt házszabályaink nem engedik meg. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek, felette nehéz az elnöki kötelességet teljesíteni, ha akkor, midőn az elnök a legkorrektebbül akarja a házszabályokat alkalmazni, arról a részről is, a honnan a támogatást várná., olyan sértő kifejezést használnak . . . Zboray Miklós : Én nem használtam ! Elnök : De Szász képviselő ur használta . . . hogy a klotürt akarja behozni. Én a klotürt nem akarom behozni, hanem a házszabályok alapján kijelentem, hogy Vázsonyi képviselő urnak a magyar országgyűlés házszabályai szerint nincsen joga sem a háztól ujabb beszéd tartására engedélyt, kérni, sem más polemikus beszédet tartani. (Helyeslés.) Ez az én legszentebb elnöki meggyőződésem, a melyet érvényesítenem kell és a melynek érvényesítését, ha kell, nem tudnám elválasztani a rám ruházott teendők ellátásától sem. (Élénk helyeslés.) Lázar Pál képviselő ur kivan nyilatkozni. Lázár Pál: T. képviselőház ! Itt egy kis félreértés forog fenn. Nem arról van szó ugyanis, mint hogy ha Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur a házszabályok értelmében kívánt volna a tárgytól eltérni, hanem arról, hogy a mikor ő bizonyos czimén megkezdte e beszédét, és az elnök ur azt találta, hogy akár helyesen, akár nem helyesen, a tárgytól eltért, hogy lehet-e közben a háznak engedélyét kikérni arra, hogy a szónok a tárgytól eltérhessen ? (Helyeslés. Felkiáltások: Nem, lehet!) Erről van a szó. (Igaz ! ügy van ! a közéfen.) Erre vonatkozik Zboray Miklós t. barátom felszólalása. (Zaj. Elnök csenget.) Az eddigi uzus, az eddigi praxis az volt, hogy ha a képviselő felszólalt és az elnök ugy találta, hogy eltért a tárgytól, akkor a ház kérdeztetett meg, a háznak pedig meg van a szuverén joga arra nézve, hogy megadja, vagy megtagadja a kért engedélyt. (Helyeslések.) Csakis az eddigi praxissal akart tehát élni Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur. És én azt hiszem, hogy az elnök urnak az eddig uzus alapján a házat meg kellett volna kérdeznie. (Felkiáltások: Nem erről van most a szó! Elnök csenget.) Ha ugy méltóztatik a kérdést felfogni, a mint az elnök ur kijelentette, hogy ő nem kérdezi meg a házat, akkor nem kell a kérdésről tovább vitatkozni. Akkor csakis a házszabályokat alkalmazhatjuk, mert azok preczize kimondják, hogy mely esetben van s mely esetben nincs joga a képviselőnek felszólalni és az elnöknek joga és kötelessége a képviselőt arra utasítani, hogy maradjon a tárgynál. De ha a képviselő el akar térni, akkor, ugy hiszem és eddig is az volt az uzus, hogy a képviselőházat meg kell kérdezni és a képviselőházon áll, hogy vájjon megadja-e vagy nem az engedélyt a tárgytól való eltérésre ? (Helyeslések.) Lengyel Zoltán : Nincsenek kétféle házszabá lyok. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ugron Gábor : T. ház ! Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Ugron Gábor: Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur felszólalásra kért engedélyt az elnöktől félremagyarázott szavai értelmének rövid helyreigazítása czéljából, mert a szakasz, a melyre hivatkozott, ezt tartalmazza. Vázsonyi Vilmos képviselő urnak az elnök megadta erre a felszólalás jogát. (Igaz ! ügy van !)