Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 19Ö7 jam horvát testvéreinktől azt, hogy a maguk jogát követeljék. Ám követeljék, mi legkevésbbé sem fogjuk azt tőlük rossz néven venni, de mi is követeljük a magunkét. És hogy ha félreértések voltak, hogy ha tévedések folytán oly rendelkezések történtek, a melyek őket sértik : ha joguk van hozzá, mi azt reparálni hajlandók vagyunk. De két követelést mi a horvát képviselőkkel és általában Horvát-Szlavonországokkal szemben mindig fel fogunk állítani (Halljuk ! Halljuk !) és ez a követelés bennünket mindig irányítani fog. Az első követelés az, hogy a horvátok is respektálják a mi jogainkat. (Elénk helyeslés.) és ne izgassanak, ne lázítsanak folyton Szent István koronájának egysége, a magyar állameszme ellen. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés.) Mert ne méltóztassanak gondolni, hogy ezek a múltból és jelenből merített argumentumok olyan nagy sulylyal bírnak azok előtt, a kik ismerik, hogy milyen a valóságos jogi helyzet. Hiába hivatkoznak önök arra, hogy egyszer Kálmán király megkoronáztatta magát horvát királynak, a mi azóta sohasem ismétlődött meg. Hiába hivatkoznak arra, a mit, gondolom, Polit t. képviselőtársam itt is hangoztatott, hogy Zetinben megválasztották I. Ferdinándot horvát királynak. Hiába hivatkoznak arra, hogy 1712-ben ők külön pragmatika szankcziót fogadtak el. Ezek a dolgok a történelem előtt régóta tisztában vannak. Szalay László és mások megfeleltek már ezekre. Tudjuk mi ezeknek az értékét, és ha önök a maguk közönségét mesékkel traktálják, arról mi csakugyan nem tehetünk. (Élénk helyeslés és taps. Egy hang a horvátok padjain : Deák Ferencz !) A mi pedig a mai jogi állajjotot illeti, a mint az az 1868 : XXX. t.-czikkben le van fektetve, (Zaj. Elnök csenget.) hát az sem áll, hogy tabula rasát csináltunk volna, hogy a jelen és múlt között semmi kapcsolat nem volna. Bizony ez a kapcsolat el van ismerve ott a kiegyezési törvénynek 67. §-ában, a mely világosan azt mondja, hogy azok a régi törvények is életben vannak, a melyek 1848 előtt is itt a magyar országgyűlésen közösen meghozattak. Nincsenek abrogálva a horvát országgyűlésnek holmi olyan határozata által, hogy ők megszakítanak minden összeköttetést Magyarországgal. (Zaj a liorvátok padjain.) Az 1868-iki törvény ezt a jogi kontinuitást leszegezte és ezzel szemben nem lehet azután argumentálni, hogy a mi volt és a mi a magyar egységet kifejezte, az többé nem létezik. Igenis, azok a törvények is érvényesek. (Igaz! ügy van !) De hát jó, ott van az 1868 : XXX. t.-czikk. Az Istenért, milyen betűínterpretáczió, milyen kapaszkodás történik itt egy szóba! Azt mondja ugyanis az 1868 : XXX. t.-cz. 1. §-ában, hogy egy és ugyanazon állami közösséget képeznek HorvátSzlavonország és Magyarország. Mert azt mondja : »közösség« és mert nem mondja »egység«, hát most ebből már látnivaló, hogy Horvátország külön állam, hogy Magyarország külön állam és mi nem vagyunk egységes birodalom, hanem mi nemzetjunius 11-én, kedden. 159 közi — kérem! — internaczionális viszonyban állunk egymással. Ezt tanitja Pliverics, ezt fogadták el a t. horvát képviselő urak, Vrbanios ur és Grahovac ur erről beszélnek itt a magyar országgyűlésen ! (Zaj.) Ennek következtében, ámbár a törvény azt mondja, hogy magyar , állampolgárság csak egy van, nincs külön horvát állampolgárság, azért ők mégis azt hiszik, hogy ha én átmegyek a Dráván, akkor külföldre mentem. Bocsánatot kérek, én protestálok az ellen, (Helyeslés. Taps.) hogy akkor, mikor én szülőföldemre megyek át, én külföldre megyek. Én otthon vagyok és otthon akarok ott lenni. (Taps.) Minden magyar ember, a ki átmegy a Dráván, igenis mondhatja, hogy otthon van. Nem lehet minket magyarokat csak ugy egyszerűen kidobni onnan ! (Igaz ! Ugy van! Zajos helyeslés.) Hanem pl. izgatni, azt lehet folytonosan. Micsoda izgatások folynak ott nap-nap után! Most is koronázási jubileumot ülünk és a horvát egyetemi hallgatók feljogosítva érzik magukat arra, hogy elmenjenek a bánhelyetteshez követelni, hogy a magyar zászló levétessék a közös intézetekről. (Zaj.) HÓdy Gyula: To je sramota! (Derültség.) Nagy Ferencz: Szent István koronájáról beszélünk a legnagyobb kegyelettel, ö felsége, a mi felkent királyunk kifejezi a maga kegyeletét a magyar szent korona irányában és akkor a horvátok — még hozzá németül — ilyen frivol hangon merészelnek róla írni: (Halljuk !) Kinek a számára irják ? A horvátok számára, tehát én nem is kérdezem, hogy ő maga, a ki írja, kicsoda ! (Olvassa) : »Der HeiligeStephan. Der Heilige Stephan hat eine merkwürdige Macht über die G-eister in Ungarn, und mit ihm karín es dórt vielleicht nur noch der heilige Ulrich an Popularität aufnehmen.« Ulrich tudvalevőleg a bornak a szentje. »Nur dieser wird vielleicht so häufig angerufen, wie er. Wenn man in Ungarn schon allé Argumente fruchtlos erschöpft hat, danxi kommt man uns mit dern Reiche des Heiligen Stephan — a mi pedig a kiegyezési törvényben benne van, el van ismerve mindjárt a bevezetésben — oder sonderbarer Weise auch mit der heiligen Stephanskrone. Dann glaubt man, dass jeder Widerspruch aufhören müsse und dass die Sache erledigt sei.« Ilyen frivolitással irnak Szent Istvánról és Szent István koronájáról ! (Igaz ! Ugy van ! baljelol. Egy hang balfelől: A »Pokret« is igy ir !) Popovics Dusán : S tim mi nemamo nigta zajednickoga, gospodine moj ! Nagy Ferencz : Azt mondja a t. képviselő ur. hogy nem váUalnak semmi közösséget. Pribicsevics Szvetozár: Sto pise »Az Ujság« ? Szatmári Mór : De odahaza nem azt mondják ! Nagy Ferencz: A kérdés az, hogy Horvátországban ilyeneket lehet irni, ilyeneket lehet terjesztem ! Supilo Ferencz (közbeszól). Nagy Ferencz : És ez a lap a horvát közönség számára van irva. Ez a lényeges.