Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 11)07 június 11-én, kedden. 149 mitva a csőszöket, az erdő-, a folyam-, a gátőröket, a vadászati felügyelőket, sőt magukat a vasúti tisztviselőket is, a 166. §. második pontja szerint a közforgalomban lévő vaspályák és az állami távirdák felügyelő- és kezelőszemélyzetét. Itt igaz, hogy csak egy vonatkozásban, a hatóság elleni erőszak szempontjából, van ez statuálva. De a törvény ott is, a hol a közhivatalnoki minősitést általánosságban, t. i. a hivatali bűntettek és vétségek szempontjából teszi meg, sokkal tágabb értelemben veszi a köztisztviselői minőséget, mint a hogy ez általában a közéletben el van fogadva. Hiszen a büntetőtörvénykönyv 461. §-ában nemcsak a közigazgatási és igazságszolgáltatási tisztviselők vannak köztisztviselőknek minősítve, hanem azt mondja a törvény folytatólag (olvassa) : »azok is, a kik az állam, törvényhatóság vagy a község által közvetlenül kezelt közalapítványoknál, kórházaknál, tébolydáknál mint felügyelők, orvosok, hivatalnokok vagy szolgák vannak alkalmazva*. Hiszen ezek sem járnak el közigazgatási vagy igazságszolgáltatási hatáskörben. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a köztisztviselői minősítés szűk volna ; sőt ellenkezőleg áll a dolog, mert nagyon is tág. (ügy van!) Azután a büntetőtörvénykönyv nem is csak az állandóan alkalmazottakat tekinti köztisztviselőknek, hanem még az ideiglenesen alkalmazottakat is. Mert ugyanebben a szakaszban az is benne van : a kik különös megbízásnál fogva járnak el, tehát a kik esetről-esetre bízatnak meg oly funkczióval, a melyről a törvény beszél. Ezen az alapon pl. egy választott biró, a ki csak egyetlenegy esetben jár el a feleknek megbízásából, szintén köztisztviselőnek tekintendő. Hogy pedig a bírói gyakorlat hová fejlesztette ennek a paragrafusnak az alkalmazását, erre nézve bátor leszek egy kis listát bemutatni arról, hogy kik tekintetnek nálunk köztisztviselőknek. {Halljuk !) A királyi Curia gyakorlatából említem (olvassa) : »A szerződéses postamester, a postamester által alkalmazott postakiadó, a postamester felesége, a ki férjét hivatalos megbízásból helyettesíti, az iskolaszéki gondnok, a hatóság által kirendelt zárgondnok, a királyi ügyészségi irnok, a ki az ügyész elnézése folytán felvett hivatalos pénzt elsikkasztotta, a postatakarékpénztár alkalmazottja, különleges hivatali megbízás alapján a díjnok, a selyemtenyésztési felügyelőség alkalmazottja, az erdészeti alkalmazottak, a hivatalszolga különleges megbízatása körében, a postagyakornok, a sójövedéki hivatalnok, a katonai szolgálatban áUó egyén, a rendőrségi kézbesítő különös megbízatása körében, sőt még a czigány, a ki meg lett bizva azzal, hogy egy tolonezot a másik helyre kisérj en.« Mikor ilyen tág a köztisztviselők fogalma a törvény és a birói gyakorlat szerint, i akkor nem lehet azt mondani, hogy ebbe a keretbe vagy társaságba a vasúti tisztviselőket nem lehet beillesz teni. Hiszen, ha közérdek forogna fenn, a mi miatt mi ezeket köztisztviselőknek minősitjük, — mert nem ő miattuk teszszük ezt, hanem közérdekből — hát az a közérdek, melyet a vasúti tisztviselők képviselnek, legalább is van olyan közérdek, mint a minőt azok képviselnek, a kiket most felsoroltam. És most jön, t. képviselőház, a legérdekesebb dolog e kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) A kir. Curia már többször kinyilvánította, hogy a vasúti tisztviselők, ugyancsak a 461. §. értelmében, büntetőjogi tekintetben köztisztviselők. Sőt, t. képviselőház, a kir. Curia ezt nemcsak egy egyszerű esetben mondotta ki, hanem kimondotta plenáris döntvényében is. Supilo Ferencz: Samo, gto se tice hrvatskoga jezika, tu nijesu javni cinovnici! (Zaj.) Nagy Ferencz : Büntetőjogi szempontból. A kir. Curia büntetőjogilag egy plenáris ülésen hozott határozatában, a mely 58. szám alatt az 1886. évi június hó 8-án kelt, igenis köztisztviselőknek minősítette a vasúti tisztviselőket, és a legutolsó sztrájk alkalmával is (Halljuk ! Halljuk !) kimondotta ugyancsak a Curia, hogy a vasnti tisztviselők — és pedig az altisztek is — köztisztviselők. Kimondotta ezt 1904. deczember 21-én. Hát, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a kir. Curia már csak elég tekintélyes testület a tekintetben, hogy a büntetőjognak rendszere felett őrködik és nem engedi meg semmi esetre sem azt, hogy a büntetőtörvény rendelkezései fejük tetejére állíttassanak. Végtére is talán mondhatnók, hogy a kereskedelemügyi kormányzat nem par excellence jogászi testület, de a kir. Curia már csak ilyen és a legfőbb hivatása van a törvénj^ek magyarázatára és alkalmazására. És ez a kir. Curia a büntetőtörvény rendszerével össze tudja egyeztetni azt, hogy a vasúti tisztviselők köztisztviselőknek nyilváníttassanak. (Ugy van ! baljelöl.) És a mikor e;; igy van, akkor Vázsonyi t. képviselőtársam a Curiát fogja vádolni azzal, hogy a büntetőtörvény rendszerét teljesen felforgatta ? Engedelmet kérek, ezt nem lehet állítani. Méltóztassék csak elképzelni, hogy micsoda helyzet elé kerülnénk, ha ebben a javaslatban nem mondanók ki azt, hogy a vasúti tisztviselők köztisztviselők, vagy ha erről egyszerűen hallgatnánk. Akkor ugyanaz a jogállapot léteznék továbbra is, a mely mai napig fennállott, hogy a bíróságok vitatkoznának e felett s mint legfőbb fórum a kir. Curia mondaná ki, hogy a vasúti tisztviselők igenis köztisztviselők. (Igaz ! ügy van !) Es akkor ugyanaz fog teljesedni, a mi ebben a törvényben kontempláltatik. De egy nagy különbség van. A bíróságok vitatkoznak és még maguk a vasutasok sincsenek tisztában azzal, hogy vájjon köztisztviselői minőségben követnek-e el valamely cselekményt vagy nem. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a vasutasok eddig épen azzal védekeztek a bíróságok előtt, hogy azt mondották : Kérem, hiszen mi nem tudtuk azt, hogy mi köztisztviselők is vagyunk. A Curia azonban rájuk olvasta, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát; pedig