Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

66 150. országos ülés 1907 tásáról, illetőleg kiegészítéséről szóló jelentését tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Ennélfogva kijelentem, hogy a képviselőház a jelentést tudomásul veszi és a képviselőháznak ezen határozata a főrendiházzal közöltetik. Következik az országos közlekedési tanácsról a kereskedelemügyi miniszter ur törvényjavaslata (írom. 448, 462). Az előadó urat illeti a szó. Szász József előadó : T. ház ! Annál a szoros érdekközösségnél fogva, a mely egyfelől a vasutak, illetőleg általánosságban a szállítási és közlekedési eszközök, másfelől az utazó és szállító közönség között fennáll, régóta szüksége mutatkozott annak, hogy oly testület állittassék fel, a mely már összealkotásánál fogva is kifejezésre juttassa a maga kebelében a nagyközönség óhajtásait és a melyben annak méltányos érdekei is megóvassanak. Ez az intenczió vezette a kereskedelemügyi miniszter urat akkor, a mikor az országos közlekedési tanácsról szóló törvényjavaslatot elkészítette ; vezette az is, hogy vasúti, közúti, posta- és távirdai, telefon és hajózási kérdésekben legyen egy olyan szerve, a mely szakkérdésekben véleményezést adjon és esetleg saját kezdeményezéséből is javaslatokat tegyen. Ez a törvényjavaslat most elkészült, maga a testület azonban nem teljesen uj intézmény. Ez a múlt esztendőben létesíttetett rendeletileg. Ugy azonban, a mint rendeletileg szerveztetett, nagy hivatásának meg nem felelhetett; ezért a kereskedelemügyi miniszter ur újjászervezte; a mi hiba volt benne, elhagyta, a mi hiányzott belőle és a mi a közérdek szempontjából fontos, azt belevette. A szervezett országos tanács a múltban csak egy szervvel rendelkezett és ez volt az állandó bizottság; ez készítette elő a plénumnak az egyes kérdéseket a nélkül, hogy a kellő szakértelemmel ez a tanács rendelkezett volna. A mostani törvényjavaslat szerint a tanács szakosztályokra oszlik ; mindegyik osztályban ezek a kérdések külön-külön szakszempontokból megvitattatnak. Ez tehát az egyik különbség a múlt és a jelen intézmény között; a másik különbség az, hogy a tanács állandósittatik, s hogy ez a törvényjavaslat súlyt helyez a közúti kérdésekre is, a mi a múltban nem történt. Ujitás benne az is, hogy tekintettel van a mezőgazdasági érdekekre, a mennyiben az országos közlekedési tanácsban a felállítandó mezőgazdasági kamarák is képviselve vannak. Ujitás az is, hogy az országos közlekedési tanácsban képviselet utján részt vesznek a képviselőház és a főrendiház is ; ujitás azonkívül az is, hogy a tarifabizottságot ez a törvényjavaslat visszahelyezi a régi alapokra, a melyeket az utóbbi esztendőkben a maga eredeti mivoltából teljesen kiforgattak. A közlekedési és a pénzügyi bizottság ennél a tarifabizottságnál annak a reményének ad kifejezést, hogy abban csakis kiváló szakértelmű férfiak fognak helyet foglalni. Éber Antal: Szabadjegy nélküli Szász József előadó: A közlekedésügyi és prilis 27-én, szombaton. pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot több módosítással elfogadta. Ezek közül a módosítások közül legfontosabb az, hogy a 14. §-nál az ülésen résztvevő tagok tiszteletdíjban nem részesülhetnek, (Helyeslés.) a másik fontos módosítás az, hogy hivatalból tagjai a tanácskozásnak, az 5. §-ban felsoroltakon kivül Horvátországra való tekintettel a zágrábi országos statisztikai hivatal igazgatója is. Mindezek alapján a közlekedésügyi és pénzügyi bizottság nevében van szerencsém a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző': SimonyiSemadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház ! Én üdvözlöm a miniszter urat ezen törvényjavaslat alkotásánál, annál is inkább, mert a parlamentarizmus iránti érzékének ezzel nagy tanújelét adta. A parlamentáris kormányformánál ugyan elv az, hogy minden az államot érdeklő intézkedés, különösen a közgazdaság tekintetében a parlament ellenőrzése és közreműködése .folytán jöjjön létre, mégis a valóság az volt, hogy voltak is, vannak is bizonyos terek, a melyekbe a parlamentnek beleszólása alig egy esetben volt lehetséges és ha volt is, akkor is csak a fait accompli terjesztetett a parlament elé és csak utólagosan mondhatta meg a parlament a maga véleményét. Ilyen specziális tárgy volt a tarifa kérdése. Tulaj donképen soha a ház tisztában a tarifális politikával nem volt; ebbe ingerencziája semmiféle tekintetben nem volt, sem nem ellenőrizhette, sem az apró tételekkel nem törődhetett és ezzel a közgazdaságnak olyan fontos tere volt a parlamenti ellenőrzés alól, vagy mondjuk, a parlament közvetlen ingerencziája alól kivonva, hogy tulajdonképen majdnem fölért fontosság tekintetében a vámkérdésekkel. Mert a vámtételek rendesen tiz évre állapittatnak meg bizonyos merevséggel, változhatatlanul; vagyis tiz évig az összes gazdasági viszonyok kénytelenek hozzáalkalmazkodni és tűrni nolle-velle a jó vagy rossz tételeket. Ennek egyetlenegy korrektúrája a tarifapolitika. A mit a vámok elhibáztak és a mit tiz éven át nem lehet megválhoztatni, azt helyes és jó tarifapolitikával tűrhetővé, sőt még jóvá, is lehet tenni. Vagy, ha szabad hasonlatot mondanom, a vám közgazdasági kérdésében a vámszerződések képezik a merev csontvázat és a tarifa a körülötte lévő izmot. Ez, sajnos, eddig abszolúte, ha nem is eltitkolt dolog, de elvont terület volt a képviselőház elől és az ingerenczia olyan nehézkes, majdnem — mondjuk — lehetetlen volt, hogy legfeljebb interpellácziók alakjában lehetett a kereskedelemügyi miniszter úrhoz fordulni, hogy egy vagy más sérelmes tarifális tételt megváltoztasson és a ház abszolúte nem volt tisztában azzal, hogy tulaj donképen a tarifapolitikának mi az iránya és mit szándékoznak vele elérni. Épen ebben kulminál a törvényjavaslat iránya, hogy, a mint lehetséges, a parlament ingerencziáját megadja, vagyis élénk kontaktust hoz a merev, elzárt bizottság és az élő