Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. 63 19Ö6-ban pedig már 345%-kal emelkedett. A be­vételek pedig 28%, 1892-ben 28o/„, 1905-ben 190% és 1906-ban már 130% emelkedést értek el. Ennyire növekedett a személyszállítási dijak leszállítása következtében a forgalom. Ez, t. ház, azt jelenti, hogy egészen a motor­forgalom javára irni az arad—csanádi vasutak forgalomnövekedését, legalább is messzemenő ro­konszenv azon intézmény vagy forgalmi eszköz iránt, a melylyel szemben magam is azt hiszem, hogy a jövőben a helyi forgalom lebonyolításában nagy szerepe lesz. T. ház ! Nem kívánom a t. házat tovább fá­rasztani. (Halljuk ! Ralijuk !) Amugyis talán túl­ságosan visszaéltem már a ház türelmével, de azt tartom, szükséges volt ezeket az adatokat a t. ház elé tárni, hogy tiszta képet méltóztassanak ezekről az ügyekről alkothatni. (Helyeslés.) Befejezem reflexióimat annak őszinte elisme­résével, hogy a t. miniszter ur tréfás hangon tett appellálása a t. házhoz komoly visszhangra talált. Á t. miniszter ur bevezető beszédében ugyanis appellált a t. házra abban az irányban, hogy a helyi érdekű követeléseket méltóztassanak jobb időre raktározni, a mikor a magyar állam anyagi eszközei erőteljesebbek lesznek. És ime, örömmel és megelégedéssel kell konstatálnom azt a körül­ményt, a mely a ház színvonalát is emeli, hogy egyetlen helyi érdekű követeléssel sem találkoz­tunk e vitában, (Felkiáltások : Majd jönnek!) pedig ez a vita igen alkalmas volt ilyenek támasz­De ha e tekintetben visszhangra talált a t. miniszter urnak a házhoz intézett appellálása, engedjék meg, hogy szives emlékükbe idézzem e vita első szónokának appellálását, Holló Lajos t, barátunk ama szavait, hogy igényeinket csök­kentsük és mérsékeljük az államvasutakkal szem­ben arra a mértékre, a mely jogos és kielégíthető, mert minél jobban fokozzuk igényeinket az intéz­mény iránt, a mely igények a törvényhozás kifo­gásai és a közönség szüntelen sürgetései folytán elvégre is kielégítésre fognak találni, abban a mértékben fog az adózó polgárok terhe növekedni, a mi pedig nem kívánatos egyetlen irányban sem. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Somogyi Aladár (szólásra jelentkezik). Elnök: Mi czimen kíván szólni a t. kép­viselő ur ? Somogyi Aladár: Félremagyarázott szavaim valódi értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. T. ház! Midőn a t. államtitkár urnak szerény felszólalásomra tett nyilatkozatait elismeréssel és köszönettel veszem, egyúttal félreértett szavaimat is kénytelen vagyok helyreigazítani. (Zaj. Hall­juk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Somogyi Aladár: A t. államtitkár ur azt mon­dotta, hogy szemrehányás akart lenni részemről az a kérdés, hogy van-e programmja a t. miniszter urnak az államvasutak további erjesztésére nézve. Bocsánatot kérek, kérdést a t. miniszter úrhoz nem intéztem, hanem igenis egy konklúziót akar­tam levonni a tarifák minéműségére vonatkozólag és a konklúzióhoz természetesen premissza is kell. Ezért mondottam azt, hogy a vasutak tovább­fejlesztése tekintetében az a rendszer, a mely eddig követtetett, szerény nézetem szerint már az építési nyereségek miatt is nem volt helyes. Szemrehányásképen vette a t. államtitkár ur még a tarifák tekintetében tett megjegyzésemet is. Bocsánatot kérek, én ott is konklúziót akartam levonni a tarifák minéműségére vonatkozólag, le is vontam, ehhez szintén premissza kellett, s ezért mondottam, hogy az államhatalomnak a tarifára döntő befolyást kell gyakorolnia és a tarifa­kezelést a kezében kell tartania. Meg is jegyeztem, hogy ez a viczinális vasútnál az engedélyokiratban nyert kifejezést, az államvasutnál az üzleti sza­bályzatban. Szemrehányást tehát nem óhajtottam tenni. Egy megjegyzésére azonban a t. államtitkár urnak kénytelen vagyok visszatérni, a mely meg­jegyzés a vasúti igazgatóságra vonatkozó kritiká­mat illette. Mert én a t. államtitkár urnak nemcsak elhiszem, hogy az olasz államvasutak igazgató­sága, illetve Olaszország részéről. . . Elnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur szavait méltóztatik helyreigazítani ; polémiába nem szabad bocsátkoznia. Méltóztassék magát szorosan ehhez tartani. Somogyi Aladár: Még csak néhány meg­jegyzést bátorkodom tenni. Személyeket nem kritizáltam, a mint a t. államtitkár ur értette. Az államvasutak igazgató­ságát kritizáltam, de személyeket nem; mert ha személyeket akarok kritizálni, megteszem ezt, a mint meg is fogom tenni a költségvetés tárgya­lása alkalmával. A kocsi-álláspénzre vonatkozólag tudom, hogy kocsibirság-pénz nincs ; ezt magyarázatként fűz­tem a kocsi-álláspénzhez. A mi a G-oliát-sineket illeti, tudom azt is, hogy azok hol vannak lerakva. Csak dokumentá­lására annak az irányzatnak, a mely eddig követ­tetett, említettem fel, hogy az első Goliát-sinek a budapest—marcheggi pályán állíttattak fel. (Felkiáltások : Kelenföld—Győr 1) Ez csak kisér­letkép történt, de a budapest—marcheggi vona­lon, tehát mégis Bécs felé állíttatott fel először. Szunyog Mihály : T. ház ! Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót és bocsánatot kérek, hogy néhány perczig a t. képviselőház idejét igénybe veszem. Köszönettel vagyok az államtitkár ur iránt, hogy oly szép szavakkal honorálta felszólalásomat, azonban két dologban felszólalásom valódi értel­mét meg kell magyaráznom. Az államtitkár ur az államvasutak financziális helyzetére vonatkozólag azt mondja, hogy az államnak szüksége van arra az üzleti feleslegre, a melyet az államvasutak évenkint produkálnak,

Next

/
Thumbnails
Contents