Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

58 150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. bázisát egyrészt a 30,090.000 koronás befektetésnek/ és ama 300 milliós szükségletnek, a melyre af miniszter UT ráutalt, hogy a legközelebbi öt évben ez a szükséglet, a melylyel a rendes beruházáson kívül az álíamvasutnál számolnunk keü. Tényleg ma az a helyzet, az államvasutaknál, hogy ha a mostani 8500 kocsinál többet rendelnénk, mint a mely az 1907-ik év folyamán az államvasút kocsiparkját szaporítani fogja, — méltóztassanak a miniszter ur beszédéből visszaemlékezni, hogy a 4000 kocsin kívül, a mely most rendeltetik, Különböző czimen még 4500 kocsi fog rendelkezésre állani — abba a helyzetbe jutnánk, hogy állomásvágányaink szűk voltánál fogva nem tudnók a szaporulatot elhelyezni és ennélfogva, ha addig rendelnénk kocsikat, inig fokozott mértékben nem növeljük állomásvágányaink hálózatát, tulaj donképen a kocsiszaporulat forgalmi akadályt képezhetne. (Igaz I Vay van!) Ezt elkerülendő, s e végből kívánja a miniszter ur előbb a nagy beruházást, a mely részben ismét kocsibeszerzésekre fog fordíttatni, hogy ilyenképen a kocsiszükséglet kielégíttessék. Somogyi t. képviselő ur egy igen egészséges ideát dobott a vitába azzal, hogy felveti azt az eszmét, nem lehetne-e magánosoknak saját számlájukra kocsikat rendelni és ezeket az államvasút kocsiparkjába beállítani. Igaz, hogy ezt őspecziális kocsikra vonatkoztatta, ám én tovább megyek és utalva a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Országos Egyesületének két évvel ezelőtt tett kezdeményezésére, a mely, sajnos, azóta folytatást nem talált, s ez a baj . . . Lázár Pál: Miért nem hivták meg! Szterényi József államtitkár: ... nem hívhattuk meg, a meddig formális ajánlat nem tétetett, — igenis, az lenne a kívánatos, ha nagyobb ipari vállalataink saját kocsijaikat bocsátanak az államvasút szolgálatába, a mely államvasiiti ig azffatas bizonyos leszámolás folytán ama helyzetbe juttatná őket, hogy azt a tőkét, a melyet a kocsikba befektetnek, kellőleg kamatoztathatnák, illetőleg törleszthetnek, a mit a futambérek kérdésénél nézetem szerint meg lehetne oldani. Méltóztassék tehát ezt az ideát propagálni; a miniszter ur szívesen kapható erre, mert ez megkönnyíti az állam befektetéseinek csökkentését, a mi ebben az irányban szintén eredmény lenne. (Hdyeslés.) A mit a t. képviselő ur beszéde további folyamán a specziális czélokra szolgáló kocsikra vonatkozólag mondott, hogy t. i. nagyobb mértékben gondoskodni kellene ily kocsikról, erre nézve bátorkodom tájékozásul megjegyezni, hogy ama 4000 kocsiból, a mehyet a miniszter ur ezen törvényjavaslatban kért felhatalmazás alapján megrendel, 1890 specziális czélokat szolgáló kocsi van és pedig gyümölcskocsik, állatszállitókocsik, faszénkocsik — t. i. nagyon örvendetesen fejlődik a fadesztiláczió, a minek maradványa a faszén, s ennek elszállítására specziális kocsik szükségesek, különben nem lehet kihasználni a mostani kocsikat, s ez az érdekelteknek, valamint az államvasutaknak nagy rovására van, ennélfogva 300 ilyen kocsiról is gondoskodik a miniszter ur; — hűtőszerkezettel ellátott kocsik szükséghez képest szintén rendelkezésre bocsáttatnak. A t. képviselő ur ezt követőleg egy javaslatot tesz, a mely a kocsi-birságpénzek és a kocsiálláspénzekre vonatkozik, azt javasolva, hogy a felesleges állás, t. i. a lassú ki- és beraktározás megakadályozására a dijak felemeltessenek. Hát mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy kocsibirságpénzek nálunk egyáltalán nincsenek. Somogyi Aladár: Magyarázatot kértem. Szterényi József államtitkár: Magyarázom épen, hogy csak kocsi-álláspénzek vannak és pedig 40 fillér óránként. Ez a mértéke az álláspénzeknek Ausztriában is és a legtöbb külföldi vasúton is. Már most a t. ház bölcs elbírálására bocsátom azt, hogy addig, a mig Ausztriában ez a tétel van, indokolt-e a mi iparunk és kereskedelmünk viszonyainak, helyzetének megnehezítése a tételek felemelésével ? Id. Madarász József : Nem, inkább megkönynyitése ! Szterényi József államtitkár: Azt hiszem, hogy csak az lehet a válasz, hogy legalább is nem. A helyzet azonban ebben a tekintetben is nagyon tetemesen javult, a mennyiben az államvasút múlt év ősze óta a 24 óraira szabott díjmentes rakodási időt — t. i. egész napot véve — leszállította nappali 9 órára, s a mi idő a 9 órán felül vétetik igénybe, az már álláspénz alá esik, tehát az ipart és keresdeímet már is bizonyos korlátok közé szorította a be- és kirakás tekintetében, a minél messzebb menni épen azon irányzatnál fogva, a melyet az egész ország ma már követ, hogy t. i. az ipart és kereskedelmet erőteljesen fejleszszük, azt hiszem, nem lehet. (Helyeslés.) Végül Somogyi Aladár t. képviselő ur a góliátsineket tette panasz tárgyává . . . Somogyi Aladár: -Nem panaszoltam! Szterényi József államtitkár:.. bocsánat, észrevétel tárgyává tette abban a tekintetben,hogy mégis csak furcsa, hogy mindig azzal a Bécscsel megyünk elől, hogy miért kellett épen Bécs felé az első góliátsineket építeni, s miért nem az általa emiitett irányban. Eltekintve attól, hogy a forgalom követelményeit elsősorban ott kell kielégíteni, tekintet nélkül arra, hogy Bécsnek hivják-e vagy Konstantinápolynak, (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) a hol a forgalom sűrűsége azt megkövetek, (Igaz 1 Ugy van!) már pedig egész Európának kevés vasútja van, t. ház, a hol különösen a személyforgalom oly sűrű, mint Bécs és Budapest között. Somogyi Aladár: Elég baj! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, ha a t. képviselő ur azt bajnak minősiti, arról nem tehetek ; hogy itt nagyobb a forgalom, az a százados gazdasági és államszövetségi kapcsolatból folyó. (Helyeslés.) A vasútnak azt a forgalmat kell kielégíteni, a mely forgalom ma van. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. miniszter ur a vasút politikáját illetőleg már nyilatkozott a tekintetben, hogy a vasút poli-