Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

149. országos ülés 1907 ezen kérdést egyenesen letetne intézni, és a mely esetben ezen kérdésnek különösen azon részét lehetne szem előtt tartani, a mely a folyamszabályozásnál különösen fontos, t. i, a forgalom érdekét. Árviz ellen ugy is hasztalan védekezünk a mai rendszerekkel. Erre már nagyon sok módot találtak fel a külföldön, a melyek mellett nemcsak az árvédelem czélját tartották szem előtt, hanem más czélt is. így pl. a völgyelzáró készülékek által, a melyek az egyenletes vizszin fentartására és árvizek megakadályozására szolgálnak, nemcsak árvédelmi czélokat értek el, hanem egyúttal óriási energiát létesitettek, a mely szénszükség esetén az állani gazdasági életének összes üzemeire óriási fontossággal bir. A kereskedelemügyi miniszter ur ezen a téren is óriási léptekkel haladt előre akkor, a mikor a Duna—Tisza-csatornának, ezen régóta vajúdó kérdésnek ügyét szőnyegre hozatta, és azt hiszem, hogy rövid idő múlva ezen csatornának a törvényjavaslatát a képviselőház asztalán fogjuk látni. (Helyeslés.) Én tovább megyek. A belvizhajózás kérdésével kapcsolatban — és itt a fiumei vonalnak tehermentesítése is nagy szerepet játszik — különösen nagyon fontosnak tartom, hogy a fiumei kikötőnek vizi utón való megközelítését, a mely kérdés már oly sok irodalmat szült, előmozditsuk. Nagyon sok terv merült már fel ezen a téren, de azt hiszem, egyelőre elégséges volna, ha legalább megközelithetnők ezen kikötőt és a technikai vivmányok majd módot nyújtanak arra, hogy valamikor vizi utón el is érhessük. Arról az óriási perspektíváról, a mely ezen esetben a magyar közgazdaság fejlődésére nyitva áll, nem beszélek, de mindenki tudja, milyen óriási jelentőséggel birna, ha Németország Magyarországon keresztül fog az Adriával és a kontinens déli részeivel érintkezni. (Halljuk ! Halljuk !) A csatornák és a belvizhajózás fontosságával kapcsolatban ismét egy oly kérdésre vagyok bátor utalni, a mely a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik és ez a budapesti kereskedelmi kikötő kérdése. A magam részéről bámulom azt az óriási közönyt, a melylyel az országnak társadalma, s különösen Budapest főváros közönsége ezen kérdés iránt viseltetik. Ennek a kérdésnek óriási irodalma van, s én csak arra vagyok bátor utalni, hogy Ausztria, a mely minden intézményében csak arra törekszik, hogy oly dolgokat létesítsen, a melyek Magyarországnak ártanak, melyek Magyarország közgazdasági életét hátráltatják, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon) egyre-másra fejleszti vizi utait.Csak az imént vette kezdetét a korszakos Duna—Odera-csatorna építése, a mely hivatva van Bécset, a mely eddig a dunai forgalomra nézve csekély jelentőséggel birt, esetleg az osztrák-magyar monarchia viziuthálózatának góczpontjává tenni. Ha ezen csatorna kiépül, akkor már nem lesz érdemes a budapesti kereskedelmi kikötőt létesíteni, mert az az óriási forgalom, a melyre a budapesti kereskedelmi kikötő felépítését alapítjuk, időközben mind Ausztriába KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. április 26-án, pénteken. 41 terelődik, és az ott bizonyára építendő bécsi kereskedelmi kikötőben fog lebonyolittatni. Ezen törvényjavaslat még egy dologgal foglalkozik, s ez a postai beruházások kérdése. A posta oly kitűnő intézmény, hogy erre vonatkozólag kritikát alig tudnék mondani. A t. kereskedelemügyi miniszter ur számos izben jelét adta annak az elismerésének, melylyel a posta iránt viseltetik. És ón ezzel az alkalommal csak azt vagyok bátor a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmébe ajánlani, hogy a postát ne tekintse ugy, mint az államvasutat, jövedelmező váüalatnak, szóval olyan vállalatnak, melynek nyereséget keU az állam részére hoznia, hanem olyan vállalatnak, amelynek csupán az a hivatása, hogy az ország gazdasági életét előmozdítsa, az ország gazdasági érdekeit szolgálja, és a közönség igényeit kielégítse. T. ház ! Midőn akaratom ellenére is oly soká vettem igénybe a t. ház figyelmét (Halljuk ! Halljuk !) és ezen beszédem során az államvasutak szervezetét, egész üzletvitelét általánosságban kritika tárgyává tettem, akkor nem mulaszthatom el, hogy a m. kir. államvasutakról, mint az állam legmagyarabb intézményéről a legmelegebb elismerés hangján ne emlékezzem meg. (Élénk helyeslés balfélől.) Ezen legmagyarabb intézménynek továbbfejlesztése a t. kereskedelemügyi miniszter urnak feladata, ki ezen feladatnak, karöltve az ő nagytudásu, kitűnő munkatársával, Szterényi József á'lamtitkár úrral, (Élénk éljenzés balfélől.) azt hiszem, meg is fog felelni. Ha nem is ugy ismerné mindenki a kereskedelemügyi miniszter urat széles e hazában, m'nt a hazafiúi kötelességtudás és szakértelem mintaképét, akkor is a legnagyobb reményekkel lennénk eltelve a kereskedelemügyi miniszter ur jövendő működése iránt. Ha nem jelentette volna is ki a tegnapi ülésen a t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy dolgozni fog és dolgozni akar, akkor is a legnagyobb bizalommal néznék a vezetése alatt álló nagy feladatok és munkálatok megkezdése és befejezése elé. De mikor azt látjuk, t. képviselőház, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur kormányzása óta a gazdasági élet rohamos léptekkel halad előre; mikor sorról-sorra látjuk törvényerőre emelkedni a miniszter ur által beterjesztett korszakalkotó javaslatokat; mikor azt látjuk, hogy a miniszter ur kormányzása óta egy év alatt több történt, a mi az országra üdvös és hasznos, mint azelőtt tiz esztendő alatt: akkor lehetetlen, hogy annak a büszkeségnek, mety minden magyar ember szivét eltölti, a képviselőház szine előtt kifejezést ne adjak. (Élénk helyeslés és éljenzés balfélől.) Ne méltóztassék azonban elmondott szavaimat a bizantinizmus kifejezésének venni. Ez nem a bizantinizmus, hanem a tények szemlélete folytán lelkem mélyéből leszűrődött igaz, őszinte meggyőződésem kifejezése. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, hiszem és remélem, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur működése áldásthozó lesz erre a hazára, hiszem és remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur kormányzata alatt elér6