Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

Í49. országos ülés 1907 április "26-án, pénteken. 37 millió koronát irányoztak elő a műhelyszolgálatra, a forgalmi eszközök fentartására és selejtezésére. A kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi nagyhorderejű beszédében kifejtette, milyen óriási károkat okoztak a kölcsönkocsik az államvasutak üzletének. Kimutatta, hogy 40 millió koronát fizettek ki kölcsönkocsikért, a mely összegért 10.000 darab kocsit lehetett volna beszerezni. Ezt a felfogást alkalmazandónak tartom általában a műhelyszolgálatra nézve. Ha azt a kocsit, a mely 30—40 éves, az ócskavas közé dobnók és azonnal uj kocsit szereznénk be, akkor sokkal kevesebb volna a műhelyi adminisztrácziója, nagyban erősödnék az államvasutak forgalma és határozottan fokoztatnék annak jövedelmezősége. T. ház ! A forgalom erősbödése és a jövedelmezőség fokozása czéljából kiváló jelentőséggel birnak a nagyhordképességű kocsik. Tudvalevő, hogy a nagyobb hordképességű kocsik alkalmazásánál tetemesen csökken az államvasutak önköltsége, a mi természetesen a jövedelmezőségnek nagyobbodását eredményezi. A m. kir. államvasutaknál eddig 10—15 tonnás kocsik vannak alkalmazásban. Megjegyzem azonban, hogy a 10 tonnás kocsik az összes kocsiknak körülbelül 80%-át teszik ki. Legyen szabad, t. ház, példát hoznom fel annak az illusztrálására, milyen óriási jelentőségük van a nagyobb hordképességű kocsiknak ugy a forgalom lebonyolítása, mint a vonatsűrűség fontos momentuma szempontjából. Poroszországban Dortmundban, a mely Poroszországnak legnagyobb kőszénmedenczéj e, kiszámították, hogy ha a most létező szeneskocsikat 15 tonnáról 25-re alakitanák át, akkor magában a dortmundi bányakerületben évenként 30—40 millió márkát takarítanának meg. E mellett tekintetbe veendő, hogy az árufuvardijak fordított arányban állanak a kocsik hordképességével; Magyarország fejlettebb ipara már ebből a szempontból kifolyólag is meg kivánja a nagyobb hordképességű kocsik alkalmazást. (Helyeslés.) Különben is, t. ház, olyan óriási sulyu vasárukat állitanak elő, a melyek 30—40 tonnát nyomnak, ugy hogy azokat kisebb hordképességű kocsikra raktározni nem is lehet. (Igaz ! Ugy van !) T. ház! A nagyobb hordképességű kocsik mellett ajánlom az önműködő kocsiknak, különösen az önműködő szenes kocsiknak alkalmazását. Ennek jelentőségét, azt hiszem, felesleges hangoztatnom, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezzel óriási mértékben gyorsittatnék meg a szénforgalom. T. ház ! A kocsik hordképességének tárgyalásánál bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét arra a körülményre, hogy a magy. kir. államvasutak egy részének, de meg az egész viczinális hálózatnak alapjai nagyobb hordképességű kocsikra nem alkalmasak. Még a 15 tonnás kocsik sem juthatnak el a viczinális vasutak nagy részének vonalain, mivel azoknak alapépítménye nem birja ki a 15 tonnás teljesen megrakott kocsikat. Ezen segíteni kell, (Helyeslés.) még pedig elsősorban a viczinális vasutak alapépítményének a megerősítésével, a mit egyelőre a talpfák sűrítésével lehetne eszközölni. Ebben a tekintetben ugy hallom, hogy a kereskedelemügyi miniszter nr az ujabb engedélyokmányok kiadásánál erre már tekintettel van. Egyáltalában a midőn ilyen forgalmi beruházásokat eszközlünk, necsak a jelennel és a közel jövővel számoljunk, (Helyeslés balfelől.) hanem számoljunk a legközelebbi tíz évvel is; számoljunk a távolabbi jövővel is, a mely jövő, mint a külföldi államok példája és fejlődött gazdasági élete megmutatja, a nagyobb sebességű személymozdonyokat, nagyobbsulyu tehermozdonyokat és a nagyobb hordképességű teherkocsikat sürgeti, a melyekkel a forgalom biztonságát, gyorsaságát, különösen pedig vonatsűrűségét mint a forgalomra, különösen a teherforgalomra nézve nagyfontosságú tényezőknek előmozdítását czélozzák. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A szabványokkal kapcsolatban akkor, a midőn a talpfákról beszéltem, szintén nagy elismeréssel adóztam a kereskedelemügyi miniszter ur azon ténykedése iránt, hogy az eddigi tölgyfatalpfák helyett bükkfatalpfák használatát rendelte el és pedig megfelelő telítési módszerek tanulmányozásával, a mi nemcsak arra alkalmas, hogy a szükségletet a folyton csökkenő tölgyfaszükséglettel szemben kielégítse, hanem arra is, hogy az ország óriási bükkfaerdeit gazdasági szempontból kihasználhassuk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez különösen faiparunkra nézve fontos dolog, és különösen ebből látszik, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur milyen mindent átfogó szakértelemmel és a hazai gazdasági élet fejlesztésére irányuló öntudattal vezeti a kereskedelemügyi tárcza ügyeit és különösen az államvasuti ügyeket. Szterényi József államtitkár : Különösen ? Szunyog Mihály : T. ház ! A szabványokkal és a felépítményekkel kapcsolatban néhány szót akarok még a sínekre vonatkozólag mondani. Nem ugyan a sinek elhelyezéséről, hanem a sínek hiányáról akarok szólni, a mely legutóbb az országban érezhetővé vált. Tudvalévő és nem eléggé elismerhető ténye a kereskedelemügyi miniszter urnak, hogy a közszállitásoknál az idegen áru beözönlését és ezzel egyszersmind az idegen sinek beözönlését megakadályozza. A sinek összeállításával Magyarországon tudtommal három vállalat foglalkozik: a pénzügyminiszter urnak vasércztelepci, azonkívül Resiczán az osztrák-magyar államvasút telepei és a rimamurányi társaság. Szterényi József államtitkár: És a krompachi! Szunyog Mihály: És a krompachi vasműtársaság. Szóval mind a négy üzem daczára az építkezések, különösen a viczinális-épitkezések nem folyhatnak, a mennyiben a síneknek megrendelésétől azoknak szállításáig körülbelül hat-nyolcz hónapi időköz telik el, a mi különösen egy rövid viczinális építkezésénél olyan óriási kamatveszteséget jelent, a melyet egy vállalat nem bir meg. T. ház! Ezen