Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-163

163. országos ülés 1907 május 29-én, szerdán. 391 bátor voltam felhozni, de eredménytelenül, mert az igazságügyminiszter ur elődje e tekintetben meg nem hallgatott. Ezen végzések közül az egyik a következő (olvassa): A budapesti lrir. ügyészség, 436. sz. idei végzés. A végzés konstatálja az előzményekben, hogy az illető adós 2000 koronás kölcsönért folyamodott. Ebből ő 1723 koronát kapott volna, ha az ügynök belőle még 277 koronát le nem vont volna, a mely ügynök valószínűleg kompanistája a vezérigazgatónak és azt hiszem, hogy osztozik is vele a provízión. A 2000 koronából az adós kézhez vett összesen 1455 koronát; körülbelül egy félév múlva 10 részjegy után adós maradt és ekkor 1905 november 21-én a VIII—

X. kerületi járásbíróság előtt 2000 korona összeg, annak összes kamatai és költségei erejéig bepereltetett. »A sértett — azt mondja a végzés szószerint — most uzsora vétsége miatt kéri a szövetkezet igazgatóságát felelősségre vonni; azt állítja, hogy ő csak 1455 koronát kapott ezen összegre; 811 koronát visszafizetett és a szövetkezet mégis 2383 koronát követel rajta és ebből a követelésből csak különös kedvezményképen akar az általa teljesített fizetés fejében 590 koronát levonásba hozni. Tény ugyan, hogy a szövetkezeti kölcsönök rendszerint drágábbak az uzsoráskölcsönnél, ezen a dolgon azonban nem bűnvádi feljelentéssel, hanem csak törvényhozási utón, a szövetkezeti törvény revíziójával lehet segíteni.« A vizsgálóbíró végzése a lefolytatott nyomozás után — mert a pótmagánvádló átvette a vád képviseletét — konstatálja ezen egész tényállást; konstatálja, hogy csak 1455 koronát kapott az adós és ezért 2383 koronát Ítéltek meg a polgári bíróságok vele szemben. Azonban a vizsgálat elrendelését mégsem határozhatta el, jóllehet azt mondja, hogy »az is kétségtelen, hogy a szövetkezet részéről a panaszosnak nyújtott hitelezés folytán a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik és hogy a maga részére biztosított vagyoni előnyöket tartalmazó kikötések az adós anyagi romlását előidézni szerfelett alkalmasak. Ennek ellenére az uzsora vétség tónyálladéka nem állapitható meg, mert ezen szövetkezetek, igy gyanúsított igazgatása alatt lévő szövetkezet is a tényleges alapszabályok szerint bonyolítják le ügyeleteikét.« Ezt a végzést jóváhagyta a vádtanács és ezzel minden fórum és igy ez az állapot a magyar büntetőbíróság ez idő szerint való joggyakorlatának tekintendő. Már most, hogy ha annak a szövetkezetnek a 2000 koronás kölcsön megadásához joga van 10 üzletrészt jegyeztetni, akkor joga van, 30 üzletrészt is jegyeztetni. És ha joga van 1455 koronát kifizetni a levonások után, akkor joga van 200 koronát is lefizetni. És ha joga van a 2000 korona névleges kölcsön után 2383 koronát perelni, akkor joga van, akár 10.000 koronát is megítéltetni és behajtatni, s sehol a kerek földön a magyar birói gyakorlat értelmében orvoslást nem kap, mert a jogszolgáltatásban mindenütt a forma uralkodik az anyagi igazság felett. (Igaz! Ugy van!) Ha az uzsorát nem egyénileg, hanem, kereskedelmi társaságok formájában űzik, ez az uzsora lényegén nem változtat. Ez nem enyhítő, hanem súlyosító körülmény. Azért ez a szövetkezet nem hogy megbüntethető nem lenne, hanem az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot mint tettestársakat kellene a törvény elé állítani és uzsoravétség miatt a legszigorúbban megbüntetni. Azonban a birói joggyakorlat most már az ellenkező állásponton van és ez a végzésekben a leghatározottabban ki van mondva, hogy csak törvényhozási intézkedések alapján hajlandók ezen dolgot uzsorának minősíteni. Ennélfogva elérkeztünk az utolsó ponthoz, hogy a törvényhozás beavatkozzék, hogy ezt a rendszeresített fosztogatást egy perczig se tűrje tovább. Az igazágügyminiszter ur szavaira válaszolva, azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy a szövetkezeti törvény módosítása nem elsősorban és nem magában szükséges, hanem szükséges főképen az uzsoratörvény módosítása. A szövetkezeti törvény módosításával esetleg a tisztességes szövetkezetek működését is megnehezítjük, az uzsoratörvény módosítása alapján azonban csakis ezen gaz, fosztogató szövetkezetek működése lenne korlátok közé szorítva. Ezen módosításhoz tökéletesen elégséges, ha kimondatik egy külön szakaszban, hogy a kereskedelmi társaságok, ha ügyleteikben az uzsoravétség megállapítható, ép ugy büntetendők, tekintet nélkül az alapszabályokra és mindenféle színleges ügyletekre és manipulácziókra, mint hogy ha egyénileg követték volna el, azzal a különbséggel, hogy szigorúbb büntetést kell rájuk mérni a mostaninál, és az egész igazgatósággal és felügyelő-bizottsággal szemben kell a büntetést alkalmazni. De nemcsak a szövetkezetekkel szemben, hanem a részvénytársaságokkal és mindenféle kereskedelmi társaságokkal szemben is. A háznak van egy határozata e tekintetben, és ezek az urak már előre megszagolták ezt, és azért már előre átvedleni készülnek a szövetkezeti formából a részvénytársaság formájába és pedig ugyancsak hasonló alapon kidolgozott alapszabályok alapján és a jövendőbeli üzleteiket már most szépen bevezetik a közönség közé, és ép ugy uzsoráskodnak a részvénytársaság formájában, mint a szövetkezetek formájában. Sőt a legnagyobb vakmerőséggel felelgetnek vissza és állanak szembe a megrabolt felekkel. Ennek bizonyítására elhoztam a rákoscsabai takarékpénztár részvénytársaság egy levelét. Maga az eset körülbelül ugyanaz, a kölcsöntfelvevő a legrövidebb idő alatt visszafizette a kölcsönt és követelte a levont összegek visszafizetését,