Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

342 162. országos ülés 1907 május 28-án, kedden. tendőre, akkor szabadsága nincs megsértve, hanem szünetel és korlátozva van, még pedig saját akaratából. (Igaz! Ugy van!) A ki nem íróasztal mellől és nem tükörablakok mögül nézi a gazdálkodást és a föld mivelését, hanem, a nép között lakik és a nép érzületét és lelkületét közvetlen közelből ismeri, az tudja nagyon jól, hogy egy modern és kellő fruktifikácziót biztosító gazdaságnak ugy kell berendezve lenni, mint egy okos és fegyelmezett hadseregnek. Ha valamely gazdaságban az alkalmazottak közt nincs meg a szoros függés, a kötelességek teljesítésével való egyéni szabadságkorlátozás, azt a gazdaságot czélszerűen vezetni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Mi ezen törvényjavaslattal kellő és méltányos engedményekkel a gazdasági munkásokat és cselédeket oly viszonyba akarjuk a gazdákkal hozni, hogj' a cseléd a földhöz legyen kötve, a gazda mellett jól érezze magát és békében éljen kenyeret adó urával. De ha mi ezen intézkedéseket átvonultatjuk az egész törvényjavaslaton és egy szakaszba beleveszszük azt, hogy útlevelet lehet adni a szerződött gazdasági cselédnek, akkor a szolgálati szerződéseket illuzóriussá teszszük. (Igaz! Ugy van!) Nincs értelme igy annak a szolgálati szerződésnek és a gazda soha sincs biztosítva, hogy a cselédek izgatás és rábeszélés folytán — a melyre a romlatlan cseléd- és földniivesnép nagyon hajlandó, vagy egy rossz példa által, a mi nagy hatással van a földmivesekre és különösen a gazdasági cselédre, — a szolgálati szerződéseket nem is sporadicze, de valószínűleg tömegesen fogják felbontani az által, hogy útlevelet kérnek és kivándorolnak. Ha pedig a gazda nincs biztosítva, hogy egy esztendeig neki cselédei vannak, akkor nem vezetheti nyugodtan a gazdaságot, folytonos krízisnek van kitéve és olyan inczidensek támadhatnak a gazdaságában, a melyek alkalmasak lesznek a cselédeket felhevülésükben vagy indulatukban arra késztetni, hogy útlevelet váltsanak s a gazdát ott hagyják cselédek nélkül és kitegyék a legnagyobb veszedelemnek. Nemzeti szempontból nagyon kívánatos ez a látszólagos szabadságkorlátozás. Én nem vagyok híve annak, hogy a kivándorlást erőszakosan elfojtsuk. Működési körömben mindent elkövetek eszélyesen és tapintatosan, hogy korlátozzam a kivándorlást. (Helyeslés.) Felvilágosításokkal, egyéni tekintélyem hatásával iparkodom visszatartani a magyar honpolgárokat, de a mikor azt veszem észre, hogy a népvagyonosodás szempontjából itt-ott kívánatos, hogy engedjük meg a szabad kivándorlást, én azt erőszakos módon törvényekkel, rendeletekkel korlátozni nem akarom, mert az már csakugyan az egyéni szabadság korlátozása volna. Ne méltóztassék a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát tisztán a jogi elméletek szempontjából bírálni ^ ennek fontos, hatalmas gyakorlati hatása lesz. Én különbséget tudok tenni — bár nem tudom hebyes-e okoskodásom vagy sem — a szabad költözködés és kivándorlás közt. (Helyeslés.) Ne méltóztassék a kivándorlást a szabad költözködés jelszava alá foglalni. A szabad költözködés a hazában történik és nem esik okvetetlenül kárára a gazdának, a földmivesnek, de a kivándorlás nagyon veszedelmes kihatású lehet a többi cselédekre is. Ha ezt az utolsó bekezdést a képviselőház bölcsesége törli, akkor sztrájk helyett az Amerikába való kivándorlás fogja a magyar földmíves gazdát tönkretenni. A sztrájkot korlátozni akarjuk a haza és a nemzet érdekében, és ha törvényerővel lehetetlenné teszszük a sztrájkot, azok az izgatók, azok a lelketlen emberek, a kik a központból fizetésért izgatják a népet és a szegény munkáscselédeket, a sztrájk helyett, félve a büntetéstől, az Amerikába való kivándorlásra fognak ösztönözni haszonőrt. Én nem tudom melyik veszedelmesebb a gazdára és a földmivesre, a sztrájk-e vagy az Amerikába való kivándorlás? Az a cseléd, a mikor szerződik, tudhatja, ki akar-e menni Amerikába vagy sem? Én a munkásembernek, a gazdasági cselédnek életviszonyaiban nem találhatok oly momentumot, mely egy éven belül arra kényszerithetné, hogy Amerikába kivándoroljon. Ismerem a közönséges népet, figyelemmel kisérem különösen a munkáscselédeket, mert vidékünkön tömérdek sok bérgazdaság van és sok kisbirtokos, és tudom, hogy ezek a gazdasági cselédek családi viszonyaiknál, körülményeiknél fogva nem lehetnek ráutalva arra, hogy saját érdekükben útlevelet váltsanak és az éves szolgálati szerződést az Amerikába való kivándorlás miatt felbontsák. Ha még is teszik, tisztán izgatás, tisztán rábeszélés, tisztán rossz jjéldaadás folytán cselekszik meg. Ezt pedig nekünk kötelességünk megakadályozni. (Igaz ! Ugy van!) Nagy Sándor képviselőtársam fejtegetéseiből különösen megnyerte tetszésemet az, hogy nem helyes, hogy mi egy osztály érdekében függeszszük fel a szabadságot és kivételes megszorító intézkedéseket akarjunk statuálni. Ez nagyon tetszetős és nagyon hajlandó az ember ezt az okoskodását elfogadni. De hogy kielégítsem a jogász felfogást is, meg az elméleti okoskodást is, a nemzet és a haza érdekében inkább hajlandó vagyok mindenféle egyéni viszonyokat ezen szakasz szerint elbírálni és törvényjavaslatot kívánni ós kérni, hogy mindenki, akármilyen hivatalbeli, akármilyen szolgálati viszonyban áll is, a ki lekötötte magát egy esztendőre, legyen köteles becsülettel, tisztességgel megtartani elvállalt kötelességét. (Helyeslés.) Ez nem a szabadság korlátozása, ez az egész társadalom érdeke, ez a haza létfeltétele, hogy kinek-kinek legyen annyi fegyelmezettsége, annyi önuralma, hogy tudjon várakozó