Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

308 161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. olyan sápadtak, hogy ezeknek az ápolását, az istápolását rá kell bizni a társadalom tevékenységére, akkor a t. képviselő ur, ha igazságos és méltányos akar lenni, el kell hogy ismerje, hogy azok a cselédgyerekek, a kik pedig soha sem jöttek Pestre üdülni, (Derültség.) olyan színben vannak, a milyenben az egészséges, jóravaló magyar nép gyermekének lenni kell. S a képviselő ur mégis e cselédeket teszi gondoskodása tárgyává, csak azért, hogy üthessen egyet azokon a munkaadókon, a kik pedig többet tesznek a cselédjeik érdekében, mint a városi munkaadók. (Elénk helyeslés és taps.) De, t. képviselőház, még egy dologra kivánom a t. képviselőház figyelmét felhivni azokkal a támadásokkal szemben, a melyek nem csak erről az oldalról, hanem más oldalról is, olyanok részéről, a kiket inkább más kereseti ágak közé sorozhatnék, minduntalan elhangzanak a földbirtokosok ellen és a honnan igazán méltánytalan és igazságtalan támadások kapcsán minduntalan halljuk hangoztatni, hogy a latifundiumokat és a nagy földbirtokokat minél hamarább fel kell osztani, el kell tüntetni. Mondom, ezen körök figyelmét más körülményre kivánom felhivni. (Halljuk! Halljuk!) Számitásokat csináltam és a számítás könnyebbsége czéljából egy 1000 holdas dunántúli birtokot vettem alapul, a melynek átlagos értéke ma 300.000 forint. Kérdezhetnék, hogy vájjon nem túlmagas értéket vettem-e fel, de hiszen épen ellenem szólna a magasabb érték. Számitásokat eszközöltem abban az irányban, hogy egy ilyen 1000 holdas dunántúli birtok, a melynek 300.000 forint az értéke, vájjon hány magyar lelket, hány magyar polgárt és azoknak hány családtagját képes eltartani. (Halljuk! Halljuk!) Egy 1000 holdas birtokon minimális számítás mellett 25 nős cseléd van. E 25 cselédnek családja, tekintettel a cselédeknél általában észlelhető azon jelenségre, hogy sok gyermekük van, egy-egy családot átlag csak öt taggal számítva, a mely öt tagban a cseléd és felesége is benne értetik, tehát 3 gyermeket véve alapul, 125 lélekszámot tesz ki. Ugyanazon birtokon, mint aratómunkásoknak és mint napszámosoknak — ez adatokat szintén számítás alapján állapítottam meg — 25 más családnak adnak egy egész esztendőn át kenyeret és foglalkozást. Ezek családjait is öt taggal véve átlagos számítás szerint, ez is 125 főnek felel meg. Tehát az az 1000 holdas, 300.000 koronát érő földbirtok évenként 250 magyar léleknek ad feltétlenül biztos kenyeret, — és ezt hangsúlyozom — mert ha nekem mint földbirtokosnak egy krajczár jövedelmem sincs is, az semmi körülmények között meg nem történhetik, hogy én cselédemnek konvenczióját ki ne adjam, hogy az aratóknak részüket ki ne szolgáltassam és a napszámosokat ki ne fizessem. (Elénk helyeslés a baloldalon,) Mert hogy ha én ezreket és ezreket elvesztek is abban a birtokban az a 250 magyar lélek kenyeret talál ott; megengedem, hogy nem olvan szép puha kalácsot mint a t. képviselő ur, (Élénk derültség és helyeslés balfelől) hanem becsületesen megszolgált fekete, de tisztességes kenyeret. És akkor, midőn egy ilyen aránylag kicsiny, 600.000 koronát érő objektum a hazának ennyi polgárát képes családostul eltartani, azt kérdem én, t. képviselő ur, hol van az igazság; hol van a képviselő ur fellépésében a köteles igazságérzet, a midőn a gazdaságokban felmerülő hibákat meglátja, de nem veszi é?zre azt, hogy a budapesti bankok, a melyek évenként milliókra rugó forgalmat csinálnak, (Ugy van! ügy van! a baloldalon és jobbfelöl.) és a budapesti villamostársaságok, amelyek 40.000 koronákat fizetnek igazgatóiknak . . . (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon. Zaj.) Mezőfi Vilmos: Észreveszem azt is! Gaal Gaszton: . . , hány embert tartanak el és alkalmazottjaikat a gazdasági alkalmazottakhoz képest milyen rossz helyzetben, milyen rossz sorsban tartják. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Észreveszem azokat is! (Félkiáltások balfelől: De azokról nem beszél! Nem merészel szólni! Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaszton : A t. képviselő urnak még egyetlenegy észrevételére kívánok kiterjeszkedni. Méltóztatott a cselédkérdésben a jelen parlament illetékességét kifogásolni. Ez helyes, t. képviselőtársam, de, ha szabad, azt kérdezem én, hogy ön vájjon egyedül, egymaga illetékes az egész magyar cselédség nevében beszélni, míg a többi négyszáz és nem tudom hány képviselőnek ehhez egyáltalán semmi joga sincs ? Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezen rövid kérdéssel intézzem el ezt az egész dolgot ós ezzel tovább ne foglalkozzam. Bródy Ernő t. képviselőtársamnak egy pár észrevételére kívánok még reflektálni. A felmondási időre vonatkozó megjegyzéseivel nem foglalkozom, mert azokra már megfelelt más, azonban azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnak, megengedem, hogy több jóakarattal, mint tárgyismerettel, hogy ő érti azt, a mikor az aratómunkásra vonatkozólag külön szigorú törvényt hoztunk, mert hiszen az aratás feltétlenül szükséges, sürgős dolog, a melyet halogatni, elodázni nem szabad, de a cseléd dolga abszolúte nem sürgős és ő sehogy sem képes felfogni, hogy a cseléd munkájának biztosítása czéljából vájjon miért hozunk ilyen drákói törvényt. Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nincs jelen, mert senkinek a háta mögött nem szeretek beszélni. De ha valaha gazdaságban megfordult volna és a tapasztalatból merítette volna érveit, nagyon jól tudná, hogy a mely napon az a gőböly, mikor hizlalásra be van állítva, pl., egy