Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-161
306 161. országos ütés 1907 május 27-én, hétfőn. jövőben, vagy legalább is nagyon meg fogja kevesbbiteni az elégedetlenséget. Erre vonatkozólag én csak egyetlenegy levél egyes részleteit óbajtom a t. bázzal megismertetni, a mely ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Egy somogymegyei uradalom főtisztje, a ki történetesen szomszédom, irja nekem ezt a levelet. Ezen uradalom viszonyait annyira ismerem, hogy a magam részéről biztositbatom a t. házat, hogy mindazok a dolgok, a melyek ebben a levélben foglaltatnak, igazak. Az az uradalom egyike a legszebb, legjobban rendezett uradalmaknak, gyönyörű cselédlakások, parkírozott udvarok vannak, ugy hogy öröm az embernek ott időzni. Ugy bánnak a cseléddel, a mint — merem állítani — az országban csak nagyon kevés helyen. Maga az uradalom tulajdonosa olyan tetőtől-talpig jó ember, hogy azért tartózkodik minél kevesebbet a birtokán, mert ha ott van, nincsen az a bolond kérés, a melylyel hozzámennek, hogy ne teljesítené. És épen azért sokszor a tisztjei tanácsára utazik el hosszabb időre hazulról, hogy folytonos kérésekkel ne zaklassák és hogy ne kelljen sokszor abszurd kéréseket teljesíteni. Ebben az uradalomban a cselédviszonyok a következők (olvassa): »A fogatos erő mellett alkalmazott cselédségnek átlagos fizetése 600 korona, nem számítva a lakást és az apróbb szívességeket, a melyekkel az uradalom őket elhalmozza. Az itteni cselédség évtizedek óta ingyen orvosi és gyógykezelésben részesül kicsinytől nagyig. Papnak, tanítónak nem adózik, sőt a tankönyveket is az uradalom adja teljesen ingyen. Semmi néven nevezendő adót nem fizet, az uradalom fizet minden adót helyettük. A cselédasszony semmiféle szolgálatot az uradalom részére nem tesz. Minden karácsonykor 400 korona értékű ruházatban részesülnek a cselédek fiai és lányai. Elhalálozás esetén öregének és aprajának a koporsót és a munkát ingyen az uradalom adja. Ügyes-bajos dolgaikban ingyenes fuvarozásokat az uradalom teljesiti. Ha marhája vagy sertése elhull, az uradalom segiti őket, hogy a veszteséget pótolhassák. Sőt akárhányszor tehén helyett tehenet kapnak kárpótlásul. Ha szegény cseléd lép be hozzánk szolgálatra, s nincs jószága, ugy az uradalom hosszú, kamatmentes kölcsönöket nyújt, hogy az illető jószágot szerezhessen. Ha tűzifában, takarmányban szükséget szenvednek, az uradalom a szükséghez képest ilyenekkel megajándékozza őket. A marha- és sertéslegelőik kaszálható rétben van kijelölve. Oly pusztákon, a hol rét nincs, a rétjárandóság kaszálólóherében adatik ki, csak azért, hogy marhatartásuk legyen. Nyugdíj czéljából az országos munkás- és cselédpénztárba vannak beíratva; a közemberek egy, az első emberek két részszel. A kik koruknál fogva a fenti pénztárba nem voltak felvehetők, azok külön nyugdíjazásban részesülnek az uradalom részéről. Konvencziós földjüket a legjobb földekben kapják, a trágyázástól számított harmadik évben, vagyis ott, a hol a czukorfépát szokták nagy általánosságban vetni. Konvencziós gabonájuk az elsőrendűből adatik ki. Mérés előtti napon a gabona mindenkor átrostáltatik. Ezenkívül minden cselédnek egy tehén és két növendék-marha tartartása van.« Tehát, t. képviselőház, nincsen egyetlenegy intézkedése ennek a törvényjavaslatnak, a melyet ez az uradalom már előre a maga jószántából nem teljesített volna. És mi volt a következés? Megjelent ott egy apostol, beszélt a cselédekkel és a felmondási idő után az uradalomnak mind a 200 cselédje beállított az igazgatóhoz ós azt mondták: ha jiedig az ur nekünk ennyivel vagy annyival — nem tudom, mennyivel — többet nem fizet, felmondjuk a szolgálatot, ajánljuk magunkat. Hát, t. államtitkár ur, ugy látszik, a baj gyökere nem abban rejlik, hogy hogyan dotálják a cselédeket, hanem inkább abban, hogy hogyan lesz képes ez a törvényjavaslat megakadályozni a lelkiismeretlen, lelketlen izgatást. (Ugy van! balról.) T. képviselőház! A javaslattal szemben fennálló elvi aggályokat ezekben röviden, azt hiszem, elég világosan, kifejtettem. Áttérek most már az egyes szubjektív felszólalásokra és megjegyzésekre, ós iparkodni fogok a magam szerény tehetségéhez képest egyes, még kellőkép meg nem világított dolgokat kellő világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban Mezőfi t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozom, a melynek során nem terjeszkedem ki azokra, a miket már réges-régen megczáfoltak, csupán csak egy ])ár ténybeli tévedésére vagyok bátor a t. képviselő ur és a ház szives engedelmével válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam szerint a cselédek fizetése borzasztó kevés, és erre vonatkozólag ő adatokat is sorol fel, a mely adatok — megengedem — hivatalos adatok, a miniszter urnak saját hivatalos statisztikai adatai, de ha én népboldogító vezér vagyok, én sohasem elégszem meg a nyomtatásban előttem lévő adatokkal, hanem én a képviselő ur helyén kimentem volna azokra a vidékekre és megpróbáltam volna megállapítani, hogy mi hát ennek a cselédnek a fizetése; megpróbáltam volna utánajárni, hogy a miniszteri adatok, a melyek utóvégre nem csalhatatlanok, mennyiben felelnek meg az igazságnak. így járt volna el helyesen a t. képviselő ur, és így azután jóhiszeműleg előállhatott volna adataival. (Helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő ur azt állítja, hogy a cselédnek a miniszter ur 1904. évi statisztikai adatai szerint — és ebben is falláczia van,
