Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ütés 1907 május "25-én, szombaton. 281 hozás is talán a szocziáldemokráczia működése vagy annak pressziója miatt lépett volna arra az igen dicséretes, szocziális térre, hanem azért, mert mindnyájan magyar képviselők ülünk itten és a magyar képviselő a magyar népet támogatni föltétlenül kötelességének tartja, kötelességének tartja megóvni minden igazságtalan támadás ellen és neki exisztenoziát és még a legalacsonyabb fokon is a tisztességes megélhetést biztosítani. (Igaz! Ugy van!) A mikor a t. képviselő ur dicshimnuszt zengedez a szocziáldemokrácziáról, annak működéséről és eredményéről, egyet el méltóztatik felejteni: még pedig egy olyan eredményt, a mely épen azt az osztályt, a melyet védelmébe méltóztatik fogadni, talán a legközelebbről érinti. Nevezetesen elfelejti azt, hogy a szocziáldemokráczia működésének eredménye, hogy ma a termelés minden ágában, de különösen az életszükséglet első czikkei árában óriási áremelkedés tapasztalható. Annak a folytonos izgatásnak, a folytonos munkamegtagadásnak az eredménye az, hogy, a mint mondottam, a termelés minden ágában, de különösen az élet első szükségleteinek czikkei 100—150 százalékkal emelkedtek az árban. Már most kérdem, boldogabbá tette-e hát azt a cseléd-, azt a munkásnépet, megkönnyitette-e a megélhetést annak a munkásosztálynak szocziáldemokráczia által elért ezen eredmények ? Megkönnyitette-e a megélhetést, akkor, a mikor igaz, hogy a munkabér talán 50 százalékkal emelkedett, de ugyanakkor az általuk is szükségelt élelmiczikkek ára 100—150 százalékkal emelkedett. (Helyeslés.) A ki a számokba belelát, a ki gondolkodik és a számoknak az összevetéséből vonja le a helyes következtetést, nem jöhet más következtetésre, mint arra, hogy nemhog3

r megkönynyitették volna annak a szegény osztálynak a megélhetését, hanem még hatványozottabban megnehezítették. A mi pedig a boldogságot illeti, t. képviselőtársam, ott, a hol az elégedetlenség üszkét dobjuk bele a hajlékokba, a hol az igényeket és kívánságokat a lehetetlenség legmagasabb határáig felcsigáztuk és ezen kielégíthetetlen igényeket nagyon természetesen kielégíteni nem tudjuk, ott boldogságról beszélni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Nemhogy belevitték volna ezt a boldogságot a t. képviselő úrék, hanem igenis kitolták ezt a legelérhetetlenebb távolságokba. (Helyeslés.) Másik kijelentése igen t képviselőtársamnak épen azon párt ellen irányul, a melynek én is egyik szerény harezosa vagyok, t. i. épen a függetlenségi párt ellen. Szemére veti a függetlenségi pártnak, hogy különben szép és tartalmas programmjából egy év alatt semmit sem valósított meg. De ez a vád épen a t. képviselő urnak az ajkairól nagyon magán hordja — engedjen meg KÉPVII. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. a kifejezésért — a nagyon erős hálátlansäg szinót. Mert engedjen meg, ezt a törvényhozást és azt a pártot, mely ma vezérszerepet kell hogy játszszék a többsége révén e házban, épen azon oldalról megvádolni a semmittevéssel, ez vagy a tényeknek nem ismerése, vagy teljes elferdítése a való tényeknek. Hiszen épen a szocziális téren egy év alatt mit csinált ez a párt ? Talán méltóztatik rá visszaemlékezni, hogy ezen egy év alatt ez a törvényhozás alkotta meg a munkásoknak baleset elleni biztosításáról szóló törvényt, ez a párt alkotta meg a néptanítók helyzetének javításáról szóló törvényt, ez a törvényhozás alkotta meg a munkásházak felépítéséről szóló törvényt, ez előtt a törvényhozás előtt fekszik egy igen nagy horderejű szocziális kérdés, a t. kereskedelmi miniszter Tir által beterjesztett és a vasutasok életszükséglete és helyzetének javítására szolgáló törvényjavaslat, és épen most magunk tárgyaljuk az egyik legnagyobb szocziális kérdés megoldását, a cselédtörvényjavaslatot, ilyenek után arról vádolni ezt a törvényhozást, hogy nem bír szocziális érzékkel, ismétlem, igazán hálátlanság. Vagy közjogi téren nem teljesítette ez a függetlenségi párt széjj és tartalmas programmját? Engedje meg, t. képviselőtársam, lehet, hogy van valami igazság benne, azonban egy év alatt nem lehet évtizedek mulasztását egyszerre helyrehozni. (Igaz! Ugy van!) Ilyent csak az kívánhat, a ki azt óhajtja, hogy a törvényhozás vaktában ugorjék bele a sötétbe és minden komoly munka nélkül, hangzatos jelszavakkal dolgozva, vesse meg alapját egy hatalmas, egységes magyar nemzeti államnak, a mi lehetetlenség. Tökéletesen igaza van a t. előadó urnak, a ki rámutatott arra, hogy a szocziáldemokraták programmjából az aktivitás teljesen hiányzik. Én magam is sokat olvastam lapjukban, hallgattam őket népgyűléseken, de mindig csak azt tapasztaltam, hogy programmjuk csak a létező ócsárlásáig terjed, (Igaz! Ugy van!) és odáig, hogy legyalázzák a politikai téren feltűnő államférfiakat; működésük kimerül a jelenleg fennálló társadalmi rend felforgatására való üzletszerű törekvésben. (Igaz ! Ugy van !) De még sohasem olvastam, s egyetlen budapesti úrtól sem hallottam, — pedig sok gyűlésükön voltam jelen — hogy milyennek képzelik ők az ő szájuk íze szerint alakuló társadalmat és milyen államformába képzelik azt beilleszthetni. Már pedig, t. ház, egy olyan társadalom y alakítására irányuló törekvés, melynek eddig csak rombolásban, durvaságban és a sajtóban elkövetett gyalázkodásban láttuk . munkáját, melynek fő tételei a vallás, az erkölcs, egyház, a haza, sőt bizonyos szélsőségekben a tulajdon szentsége fogalmának negligálása: nagyon természetes, hogy a legnagyobb aggodalommal töltheti el a ma élő polgári osztályt. Egy ilyen 36