Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

260 159. országos ülés 1907 május 2k-én, pénteken. és csak nagy áldozatok árán lesznek képesek teljesíteni kötelességeiket. És legyen szabad még azt is a t. ház figyelmébe ajánlanom, hogy ezen törvényhatóságok kisgazdái és középbirtokosai közül egyetlenegy ember sem akadt, jóllehet ezen törvényhatósági határozatok az 1886 : XXI. t.-cz. értelmében minden egyes községházán 30 napra közszemlére voltak kitéve, a ki felebbezéssel élt volna. (Helyeslés balfelől.) Ha tehát azt látjuk, hogy a szegényebb vármegyék is, közöttük igazán szegény vármegyék saját akaratukból egyhangú határozattal vesznek ilyen terheket a maguk vállaira, nem tudom, hogy az osztó igazságnak micsoda mértéke kivánja azt, hogy a gazdag vármegyék, a melyekben a jólét foka sokkal magasabb, bizonyos mértékben ne kényszeríttessenek a szocziális irányban való előrehaladásra. A másik kérdés a betegsegélyezés kérdése. Itt sem állunk nóvummal szemben. Az 1876-iki törvény kimondotta azt, hogy a cselédet 30 napi időn belül a gazda köteles gyógyíttatni. (Mozgás balfelöl.) Egy hang (a baloldalon): De mást is mond ! Mezőssy Béla: Nem hallgatok el semmit, t. képviselőtársam. Méltóztassék megnyugodva lenni; teljesen tárgyilagosan és igazságosan adom elő megjegyzéseimet. A jelenlegi javaslat ennél sokkal többet mond. Kimondja azt, hogy a 30 napi határidő felemeltetik 45 napra és kimondja azt, hogy a gazda köteles gyógykezeltetni nemcsak a cselédet, hanem a cseléd hozzátartozóit, feleségét és gyermekeit is. Kivételt képeznek ezen rendelkezés alól a kisgazdák, vagyis a kik 200 koronán alóli adót fizetnek. Mi adott nekünk jogczimet arra, hogy a javaslattal ezen formájában állhassunk a képviselőház elé ? Maga a képviselőház egyhangúlag hozott határozata. Nem akarok hivatkozni arra. hogy a gyógykezelésnek ilyen formában való rendezését bizonyos mértékig a nagyváradi gazdakongresszus is kívánta, hanem tisztán és kizárólag csak arra emlékeztetem a t. képviselőházat, hogy a mikor Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur az iparosok baleset- és betegsegélyezéséről szóló törvényjavaslatát beterjesztette, a munkásügyi bizottságban — emlékeztetem a t. képviselőtársaimat, a kik ott voltak — nekem minden rábeszélő képességemet igénybe kellett vennem oly irányban, hogy a t. bizottság ki ne mondja azt, hogy a gazdasági munkások betegség és rokkantság elleni biztosítása tárgyában is a földmivelésügyi miniszter haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Ugy van! TJgij van!) A munkásügyi bizottság, azután csakis a betegség ellen való biztosításra terjesztett be javaslatot és ezt a határozatát a képviselőház egyhangúlag szankczionálta. Egy hang (balról) : Nagyon helyes! Mezőssy Béla: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy nagyon helyes. Hát azt méltóztatik gondolni, hogy ha a magyar képviselőház a munkásoknak baleset, betegség vagy ugy, a hogy a bizottság akarta, rokkantság elleni biztosítási törvényjavaslatát meg fogja szavazni, hogy akkor a magyar gazdatársadalomra ebből kevesebb anyagi hátrány fog háramolni, mint ebből a javaslatból? Egy hang (balfelöl) : Igazságosabb lesz! Mezőssy Béla: Igazságosabb? Ha t. képviselőtársamat pusztán csak az igazság érzete vezeti kritikájában, nem pedig az anyagi terheknek nagysága, hát méltóztassék egy igazságosabb javaslatot és megoldást találni és mi az elől elzárkózni nem fogunk. Egy hang (balról): Megteszszük! Mezőssy Béla: Méltóztassék csak megnézni, hogy Németországban milyen terheket ró a baleset, betegség és rokkantság elleni biztosítás a gazdákra! Kelemen Samu: És nálunk a kisiparosokra. Mezőssy Béla: Az iparosokkal nem kívánok összehasonlítást tenni. Vannak statisztikai adatok, hogy egyes vidékeken 50 márkára is rárúg ez a költség, és ha meg méltóztatnak gondolni, hogy h kötelező biztosítás ezen formája minden téren be fog következni és hogy minden egyes gazda nemcsak beteg cselédje után fogja viselni ezen terhet, hanem az összes a gazdasági üzemben alkalmazottak után, azt hiszi t. képviselőtársam, hogy akkor a terhek kevesebbek lesznek, mint a minő ebben a javaslatban proponálva van? Ez egyszerűen elképzelhetetlen. És épen azért, mivel mi egy átmenetet kívántunk teremteni, a mely az eddigi állapotból egy bizonyos fokozatos előrehaladás legyen a kívánatos. czél, a ház által is elfogadott czél felé, azért jöttünk a megterhelés ezen mértékével, a melyet a törvényjavaslat proponál. (Helyeslés.) És végül itt van a megterhelésnek harmadik neme, t. i. a neveltetési költség. Ennek a szakasznak a részletezésébe, miután ez még pártértekezleten nem tárgyaltatott, eléje vágni nem akarok. Pusztán és kizárólag csak azért említem fel, hogy válaszoljak Csernoch János t. képviselőtársamnak aggodalmára, mintha mi talán a felekezeti és állami iskolák között bármi különbséget is tenni kívánnánk. Ez teljesen félreértésen alapszik. Részünkről nem intendáltatott ez, és ha az illető képviselő ur, a ki a javaslatot beadta, nem olyan szellemben és formákban fogja fel ezt, mint mi, hát ezt majd a részleteknél megvitatjuk. Érzem, hogy nehéz egy oly javaslatot képviselni Magyarországon, a mely a gazdaközönségnek és a kisgazdáknak, szóval: a választópolgárok egy részének vállaira bizonyos terheket rak, nagyon nehéz ez a helyzet, (Igás;! Ugy van ! a baloldalon.)