Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

258 1o9. országos ülés 1907 május 24-én, pénteken. állapotokat tétlenül tűri és a melyik kormány megijedne attól, hogy ilyen kényes kérdéseknek felszinre hozatala folytán, a melyek széles rétegeket érintenek, kétségtelenül bizonyos nehézségekkel fog szemben állani, akkor az a kormány az előrelátás hiányának, a gyengeségnek olyan tanújelét mutatná, hogy nem lenne méltó arra, hogy ennek az országnak sorsát vezesse. (Helyeslés.) Még egy kérdésre kivánom a szocziáldemokráczia terén felhívni a t. ház figyelmét, és ez az, hogy az utóbbi időben a szocziáldemokráczia mindenütt a világon bizonyos mérsékelt és tartózkodó irányt követett. A teljes negáczió és felforgatás állásjsontjára pusztán csak, olyan, radikális túlzó elemek helyezkednek, a kiknek maguknak sincs sem súlyuk, sem tekintélyük az illető szocziáldemokrata párt keretén belül. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Hanem az igazi vezérek, egy Jaurés, egy Bebel, egy Troelsta, egy Picard, szóval minden egyes nemzetnek szocziális vezére a túlzó Kautskyk, Herwek, Labriolok, szóval a túlzó , irány képviselőivel szemben nyíltan a nemzeti irány álláspontjára helyezkednek. Én csak Bebelnek magának a parlamentben tett azon nyilatkozatára hivatkozom, hogy ha egyszer tudná ós érezné, hogy hazáját idegen ellenség fogja megtámadni, akkor egy perczig sem gondolkoznék a felett.... Mezőfi Vilmos: Mi sem! (Derültség.) Mezösssy Béla: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Én már egyszer figyelmeztettem t. képviselőtársamat, hogy legyen szives és ne szóljon közbe ilyen könnyelműen ; én nem kívántam, egész őszintén nem kívántam az ő nemzeti érzéseivel ennek a vitának a keretében foglalkozni, de miután ez a közbeszólás egyenesen provokált, majd meg fogom adni a választ arra vonatkozólag, hogy milyen a t. képviselőtársam nemzeti érzése. (Zaj. •Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én mint tényt konstatálom azt, hogy mindenütt a világon, kivéve Magyarországot és Oroszországot, — sajátságos, hogy ilyen kategóriába estünk — a szocziáldemokráczia iránya az utóbbi időben az, hogy hajlik a nemzeti irány felé és működni kivan az állami szükségletek és feladatok megoldásában. Hiszen hacsak ide tekintünk a közelmúltban lefolyt ausztriai választásokra, látjuk, hogy a cseh szocziálizmus, a lengyel szocziálizmus, a német szocziálizmus minek köszönheti a, maga nem is remélt és nem is álmodott sikerét? Annak, hogy a szocziáldemokratikus programm mellett a belső nyelvi kérdések, az egyetem felállításának kérdése, a nemzetiségi elhatárolás kérdése egyrészről, másrészről a lengyeleknél a tartományi jog kiterjesztésének a kérdése, a németeknél az államnyelv megerősítése, az állami végrehajtó hatalom tekintélyének növelése, szóval mindazok a kérdések, a melyek a polgári pártok zászlaján is fel voltak irva, ott éltek, ott , mozogtak a szocziáldemokraták programmjában . is. (Igás! TJgy van!) Megérezték a nemzeti éíet vérkeringését és erre az alapra' állottak, rá és nem a szocziáldemokráczia varázserejével, hanem, a nemzeti programm vonzó hatalmával nyerték •mandátumaikat. (Igaz! TJgy

r van.') T.. képviselőház! Állítottam és bizonyítani is fogom azt, hogy t. képviselőtársam sem állott a nemzeti irány szolgálatában. Egy időben igen, hanem egy időben nem. Épen az ő lapjából lesz szerencsém a következőket felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Nemzeti színű politika. Nekünk, a magyar föld szegény népének nem tűnik fel olyan nagy kérdésnek az a politikai küzdelem, a mely már hónapok óta tart a király és az országgyűlés, illetve a nagy Kossuth Lajos ; kis fiának a pártja köpött. Hát mi hasznunk van nekünk a magyar hadseregből ? (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Még akkor,is, ha a bakák nadrágja nemzetiszínű lesz! Könnyebben fizetjük talán akkor az adót? Többet kapunk-e akkor a gabonánkért ? J obb napszámot és aratórészt fizetnek a munkáért az urak ? Dehogy! A mi minden nyomorúságunk megmarad, akár; milyen magyar is lesz az a hadsereg. Az, hogy ha ,a hadsereg magyar, az csak az uraknak lesz kellemes, azoknak, a kik busás hasznokat húznak a hazafiságukból. (Nagy zaj. Mozgás és feU; kiáltások: Mezőfi ur! Mezőfi képviselő!). Ha a képviselők becsületesek lesznek és a magyar nép ; igazi követeléseit tűzik zászlajukra, — tehát a. mi követeléseink nem a magyar nép igazi követelései — akkor velük .fogunk harczolni. De ha i — a mint eddig tették — a politikai küzdelemben is csak bolonditják a népet, csak czifra külsőségekért lármáznak « ... Gr. Batthyány Tivadar: Hát ők mit csinálnak ? Mezőssy Béla . . . »hogy minél jobban tömhessék a zsebüket és hasukat, ha most is port hintenek a választók szeme közé, akkor az újjá-. szervezett szocziáldemokrata párt ellenük, harczolva utat fog törni . . .« ; Mezőfi Vilmos: Ezt aláírom! Ezt! (Zaj. Felkiáltások: Az elöohii nem irja alá ? Feltételesen nem lehet a hazát szeretni!) Mezőssy Béla: Én nem kivánom odäsze1 szegezni Mezőfi Vilmos képviselő urat . ehhez. a nyilatkozathoz. Ha kijelenti, hogy ez a czikk; nem az ő meggyőződését képviseli, az tudtán kivül és beleegyezése nélkül adatott ki a ma-., gyár néphez, akkor én rávonatkozó állításaimat^ készséggel rektifikálom. De, t. ház, ez nem egy kivétel, nem egy speczialitás. így irtak a többi; szocziáldemokrata lapok is; A mikor a jelenlegi kormány megalakult, akkor — és: ez már is-: mét a »Volkstimme«-ből való, igy tehát más, térre . fogok áttérni — a »Yolkstimme« .azt • mondja (olvassa): »A darabont-kormány igére-, |teit legalább becsületesen beváltotta. Volt ér- ,