Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

232 159. országos ülés 1907 május 2k-én, pénteken. urnak, de niégis azt hiszem, hogy sokkal helyesebb politikát űzne, ha a helyett, hogy mentül több cselédet iparkodnék biztosítani a nagybirtokosoknak, mentül több önálló, független birtokost iparkodnék létesiteni az országban., (Zaj. Elnök csenget.) Nagy Emil: Nem dolgozunk olyan eszközökkel, mint önök! Lengyel Zoltán: Az egész román parasztságot kifosztják. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Goldis László: E szocziális intézkedések és ez a törvényjavaslat is ellentétben vannak a szocziális mozgalom mindinkább erősbödő fejlődésével, a melyet az államnak nem megakadályozni, hanem elősegítenie kellene. Én tehát már ez alapelvből kiindulva sem fogadhatom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Nem akarok ezúttal kitérni a részletekre, mert részletkérdésekkel foglalkoztak már eddig is minden oldalról. A többségi pártok részéről az egyes szakaszokra sok kifogást, de nagyon kevés védelmet lehetett hallani. Jellemzi különben e javaslatot a földmivelésügyi miniszter urnak az a kijelentése, hogy mindenütt kész módosításokat tenni, csak egy szakasznál nem, — ezzel bukik, vagy áll — a sztrájk paragrafusnál. Ebből látszik, hogy ez a törvényjavaslat egyenesen a sztrájk ellen irányul (ügy van!) és azt czélozza, hogy kiszolgáltassa a munkásnépet a nagybirtokosok önkényének. (Ellenmondások.) Ha csak ezt az egy szakaszt nem lehet módosítani, akkor igazán nem lehet mondani, hogy ez a javaslat a kisember segítségére van, hiszen a kisembernek egyéb segítsége ugy sincs, mint a sztrájk, mert a földbirtokossal tart a szolgabíró, a viczispán, a főispán, sőt a miniszter! (Elénk ettenmondások.) A szegény embernek, a ki sem nem ir, sem nem olvas, s kinek nincs barátja künn a pusztákon, (Zaj.) segítségére a törvényhozás köteles jönni, mert a nagybirtokosoknak van elég barátjuk. A szegény embernek legalább a törvény hozás legyen barátja. (Helyeslés a középen.) Elnök (csenget): Azt hiszem, a képviselő ur igen téved, hogy ha azt hiszi, hogy a törvényhozásban a szegény vagy elnyomott emberek irányában nincs meg a kötelességtudás. A törvényhozás több olyan törvényt hozott legújabban is, a mely az ellenkezőjét bizonyítja. Ezt kötelességemnek tartottam az elnöki székből konstatálni. (Elénk helyeslés.) Goldis László: Ha a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadom el azért, a mi benne van; nem fogadhatom el azért sem, a mi nincs benne. Förster Otíó: Ezt tessék megmagyarázni! (Derültség.) Goldis László: Szerettem volna, ha az igen t. földmivelésügyi miniszter ur több gondot fordított volna a kiskorú gyermekek neveltetésére. Nagyon kevés diszpoziczió a törvényjavaslatban, a mely arra vonatkozik, hogy iskoláztassanak a pusztákon élő gyermekek. Miért ne kötelezhetnők a 10.000 holdas latifundiumos urakat, hogy kötelezve legyenek iskolát tartani a pusztákon ? (Felkiáltások •' Tartanak!) A törvényben erre nincsenek kötelezve, csak kivételek azok, a kik tartanak fenn iskolát. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Goldis László: Nem gondoskodik e törvény a felnőtteknek neveltetéséről sem. Tudjuk, hogy midőn a mindennapos elemi iskolából, az ismétlőiskolából 15 éves korában kikerül a gyermek, — az a gyermek is, a ki rendesen látogatja az iskolát — ekkor kellene kezdődnie a tulajdonképeni művelődési proczesszusnak, s ekkor teljesen el van hanyagolva. Hiszen a községben vannak népkönyvtárak, olvasóegyletek, a hol folytathatja azt, a mit az ismétlőiskolában tanult. Én nem tudom, miféle óriási terheket róttunk volna a nagybirtokosokra akkor, ha követeltük volna a törvényben, hogy minden gazdaságnál legyen népkönyvtár, a hol a szegény ember munkaszünete alatt legalább némi lelki tápot nyerhetne. Még a templom látogatását is attól teszi függővé ez a törvényjavaslat, hogy vájjon a munka megengedi-e azt, hogy a templomot látogassa-e vagy nem. Egy hang (a középen): így kiforgatni! Goldis László: Tessék elolvasni, ott van a törvényjavaslatban, a melyben gondoskodás történik arról, hogy a gazdasági cseléd a templomot időről-időre látogathassa, a mennyiben a gazdasági munka ebben nem akadályozza. Hát, t. ház, annak a szegény munkásnak igazán egyéb vigasza a vallásnál nem marad. Teljesen osztozom egy hires német professzornak, a ki ezeket a dolgokat tanulmányozta, Sombartnak felfogásában. Sombart a következőkben festi le a szegény munkás helyzetét (olvassa): »És nincs vége a nyomornak és kínlódásnak, ugyanaz az élet évről-évre az utolsó napig, semmi tagozódás, semmi ritmus, mint gyermeknek, mint férfinak, mint aggastyánnak ugyanaz a munkája. Nincs felemelkedés magasabb működési körbe, legalább is a nagy tömeg számára, nincs semmi kilátás csendes, nyugodt öregségre, ellenkezőleg, a napszámos keresetének fonala aggasztóan esik már a harminczas évek közepétől kezdve. Vagy megtakarított pénzéből éljen ? Ilyenhez sohasem jut. Még az a reménye sem lehet meg, hogy legalább gyermekeinek jobb sorsot biztosítson, a mi a kis kézműves, paraszt, hivatalnok éveit bearanyozza. így egyedüli világot e sötét éjszakába, a vallás mutat számára, a remény egy jobb jövőben, de a kapitalizmus mindent elsöpör, a fel-