Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 233 vigyázni, mint otthon. Hát mi foglaltatik a szülőknek ilyen kijelentésében? Nem az, hogy a gazda verje, ennek nem is volnék barátja; de az, hogy mégis legalább is az engedelmesség kötelékével legyen alávetve az illető a gazdának, hogy ne csavaroghasson, akkor a mikor neki tetszik, hanem odahaza töltse az időt, és különösen ne járjon mindenféle erkölcsére és egészségére veszélyes mulatságba. Hogy micsoda szabadságellenes és derestörvény-féle intézkedés van ebben, azt én be nem látom. Mert, mondom, maguk a szülők szokták követelni, hogy a gazda vigyázzon a cselédjére és viselje gondját. (Mozgás.) A mi továbbá azt illeti, hogy ez a parlament etikailag nem is illetékes az ily törvények megszavazására, először is nem hiszem el, hogy ez osztályparlament volna. {Helyeslés.) Mert osztályparlament volt mely nem régen Ausztriában volt, a hol bizonyos kamarák, nagybirtokosok, városok külön választottak, de nálunk ez a megkülönböztetés nincs. Azt gondolom, hogy a mai időben egyetlenegy parlament sem térhet ki a szocziális alkotások elől, de jót tenni és a nép baját gyógyítani senkinek sem privilégiuma, hanem / mindenkinek kötelessége. (Igaz! Ugy van!) És meg is tették ezt a parlamentek. Németországban hoztak szocziális alkotásokat; a szocziálisták teljes erővel nekimentek, ellenezték . . . Mezőfi Vilmos: Jobbat akartak! (Zaj. Elnök csenget.) Csernoch János: Az kérdés. És a mikor aztán létrejött a törvény, mint például a baleset elleni biztosítás, az aggkorbiztositási törvény, akkor a szocziálisták verték a mellüket, hogy »ezt mi csináltuk, mert ha nem mi sürgettük volna, sohasem lett volna belőle törvény«. Mezőfi Vilmos: Ép ugy, mint nálunk. (Zaj. Elnök csenget.) Csernoch János: És itt eszembe jut, a mit régebben, mint fiatal ember láttam a ezirkuszban, a mikor az erőművészek az ő dolgaikat produkálták, és elvégezvén produkcziójukat, a közönség nagy tapsviharban tört ki, s ekkor eltűntek a művészek és megjelent egy bó'ruháju, magas sipkájú . . . Hencz Károly: Dummer Auguszt! Csernoch János: ... és az zsebrevágta az elismerést. (Derültség.) T. ház! Panaszkodnak továbbá, ha valaki figyelemmel kiséri lapjaikat, hogy a gazdák milyen rosszul bánnak cselédeikkel. Én csak nemrég olvastam egy lapban a következő esetet: »Egy magyar földbirtokos« czimmel. Azt mondja, hogy valamelyik Vas-Szécsényben lakó földbirtokos Csehországból hozatott munkásokat Azután azt mondja, hogy folyó hó 10-én délben sirva jöttek Szombathelyre, a hol elpanaszolták becsapatásukat. »Valóban ökölbe szorult az ember keze, mikor látta ezeket a szerencsétlen KfePVH. NAPT.Ó. 1906—1911 IX. KÖTET. becsapott munkásokat, a mint hol sirva, hol átkozódva elmondták, hogy éjjelre egy rozoga istállóban kellett aludniok, a melynek sem ajtai, sem ablakai nem nyújtottak védelmet az idő viszontagságai ellen. Romlott birkahúst, melyben már a férgek is benne voltak, kaptak táplálékul. Kenyeret pedig holmi szemétből sütöttek nekik, melyet még a tyúkok sem ettek meg. Ezen szerencsétlen páriák étlen-szomjan érkeztek Szombathelyre, hogy panaszkodjanak a szolgabírónak, mert nemcsak romlott ételekkel akarta ez a fenevad eltartani őket, hanem még bérüket is lehúzta, 1 korona 80 fillérért szerződtek, és 1 korona 20 fillért akart nekik adni. Szombathelyen a közszánakozás mentette meg az éhhaláltól ezen munkásokat. Most' a megyeház udvarán tanyáznak, és várják, hogy a magyar igazságszolgáltatás hogyan nyilatkozik^meg a magyar földesúrral szemben !« Én azt gondoltam, mikor ezt elolvastam, hogy a másik oldalon vagy a következő számban fogok találni egy vezérczikket, a melyben dicsőitik ezt a javaslatot és azt mondják, hogy hála Istennek, jövőre ilyen dolog lehetetlen lesz, mert ez a törvényjavaslat épen azt biztosítja, hogy a cselédnek ne legyen olyan lakása, a melynek sem ajtai, sem ablakai nincsenek; ne kapjon a cseléd romlott birkahúst, hanem ha kap eledelt, kapjon bőséges és tisztességes eledelt; hogy ne kapjon olyan gabonát vagy szemetet, a melyből nem lehet kenyeret sütni, a melyet még a tyúkok sem ennének meg, hanem arról gondoskodik, hogy mindig tisztességes módon szolgáltassák azt ki a cselédnek. E helyet szidják e törvényjavaslatot, elnevezik deres- és rabszolgatörvénynek, a helyett, hogy köszönetet szavaznának, hogy ezen állapotot meg akarjuk szüntetni. Mert hiszen ez a törvényjavaslat nemcsak azon cselédekről és földesurakról szól, a kik megteszik kötelességüket, de leginkább azok ellen van, a kik nem teszik meg kötelességüket. Hogy, sajnos, ilyenek is vannak, a felolvasott eset igazolja, feltéve mindenesetre, hogy a dolog igaz, a mit nem tudok megállapítani. Van azonban egy-két intézkedés a törvényben, a melylyel magam sem tudok egyetérteni. Gyakorlatból meglehetősen ismerem én a gazdákat, különösen a tiszteket, és azért én azoknak még csak a dorgálás jogát sem adnám meg. A dorgálás nagyon viszonylagos fogalom és nem lehet megállapítani, hogy mikor lépi át a dorgáló a kellő határt. Akár benne van a törvényben, akár nincs benne, ha az a cseléd rászolgál, úgyis meg fogják dorgálni; de a törvényben magában erre mintegy útlevelet adni, ezt én a magam részéről legalább is veszedelmes intézkedésnek tartom. A másik az az intézkedés, a mely a cselédek gyermekeinek iskoláztatására vonatkozik. A t. földmivelésügyi miniszter ur az ő eredeti javaslatában azt mondja, hogy a gazda köteles 30