Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

216 158. országos ülés 1907 gyár Gazdasági Egyesület és a vidéknek mindenféle gazdasági egyesületei hozzászólottak, a miniszter ur ankéteket hivott össze, minden irányban érdekelt emberek megnyilatkozhattak, s végre, ha ők mindebben . mint gyakorlati gazdák magukra nézve veszélyt nem látnak, részemről azt vagyok kénytelen hinni, hogy az én felfogásom téves. A másik szempont pedig, a mely engem arra indit, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam, az, hogy remélem, hogy a részletes tárgyalás során a törvényjavaslatnak egyes intézkedései még változásokat szenvedhetnek és akkor azután harmadszori olvasásban a törvényjavaslat olyan alakban fog elénk kerülni, a mely azt elfogadhatóvá fogja tenni. Azt azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a gazda gazdái hatalmának és fenyitési jogának a fentartását, ugy amint az 1876-iki törvény alapján eddig az fennállott, olyan fontosnak tartom, hogy ha ez nem vétetnék be a törvényjavaslatba a részletes tárgyalás során, akkor a harmadszori olvasásban mindenesetre ellene szavaznék ennek a törvényjavaslatnak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! Igaza van az előttem felszólalt képviselő urnak abban, hogy ezen törvény helyes, vagy helytelen voltától függ a mezőgazdaság fejlődése Magyarországon; igaza van abban is, hogy sok tekintetben a társadalmi béke is ennek a törvénynek helyes vagy helytelen intézkedéseitől függ. Én nem egyoldalú szempontból akarom ennek a törvényjavaslatnak általános elveit elbirálni, hiszen mindazokat a jó intézkedéseket, a melyeket ez a törvény javaslat, a cselédekre nézve tartalmaz, előadta már előttem Navay Lajos t. képviselőtársam és maga a földmivelésügyi miniszter ur, azokat az intézkedéseket ellenben, a melyek a cselédekre nézve sérelmesek, előadta Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam. T. képviselőház, ón azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat helytelen alapeszméből indult ki. Én azt hiszem, hogy czélját téveszti, és nem hogy a társadalmi békének tenne szolgálatot, hanem ellenkezőleg épen a társadalmi békét fogja veszélyeztetni. A sztrájkkal szemben az állam hatalmi szóval, büntető tilalmakkal nem védekezhetik; nem védekezhetett más országokban sem. Ismeretes dolog, hogy azok az államok, a melyek legkorábban helyezkedtek a sztrájkkal szemben a tilalom álláspontjára és szigorúan büntették azokat, a kik a sztrájkban részt vettek, mind belátták ennek az intézkedésnek hiábavalóságát. Angliában 1799-től 1825-ig létezett az úgynevezett tilalmi korszak, a mikor a sztrájk résztvevőit összeesküvőknek tekintették. Daczára e törvény szigorú intézkedéseinek, a sztrájkoknak nem lehetett elejét venni, ugy májas 73-án, csütörtökön. hogy 1825-ben el kellett ismerni a sztrájk jogi szabadságát. Hogy a sztrájktilalom, a munkások koalicziójogának megszorítása, a sztrájk szabadságának elvonása micsoda következményekkel jár, erre vonatkozólag Brentano hires nemzetgazdának a művére utalok, a ki a sztrájkszabadság elvonásának korszakáról a következő jellemző adatokat és véleményt mondja (olvassa): »A szakszervezetek karakterisztikonja e korban, mondja Brentano, a munkások mélységes nyomora, a legszigorúbb titoktartás szervezeteikben, a legvégsőbb szűkkeblűség iparpolitikájukban és a legnagyobb erőszakosság eszközeikben, sőt még az is, hogy az orgyilkosságtól sem riadtak vissza.« T. képviselőház, épen igy történt Érancziaországban is, a hol a franczia forradalomtól kezdve 1884-ig a sztrájkok tilalmazva voltak, a sztrájkra való felhivás és egyesülés büntetendő cselekmény volt. A németországi példáról, azt hiszem, felesleges szólni, hiszen mindenki tudja, hogy Bismarck milyen hatalmi eszközökkel igyekezett a munkások mozgalmait és a sztrájkokat lehetetlenné tenni és az eredmény az volt, hogy Németországban is el kellett ismerni a munkások azon jogát, hogy sztrájkolhassanak, el kellett ismerni a munkások azon jogát, hogy a munkásnak helyzete javítása végett igenis joga van a koaliczióra, joga van a szervezkedésre, joga van végső esetekben sztrájkolni. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat se lesz sokkal szerencsésebb hatásában, a mikor azt hiszi, hogy az 57. §. segítségével, majd lehetetlenné fogja tenni a sztrájkot. Én azt hiszem, hogy a munkásosztálynak és a cselédeknek azon törekvése, a mely észlelhető, hogy t. i. azt a jogi emanczipácziót, a melyet 1848-ban a törvényhozás nekik megadott, tényleges emanczipáczióvá változtassák át, azt a tényleges életbe is átvigyék, nagyon jogos törekvés. És mit látunk mi most ebben a törvényjavaslatban ? Azt látjuk, hogy benne olyan törvényes intézkedések foglaltatnak, a melyek lehetetlenné akarják tenni, hogy ez a jogi emanczipáczió tényleges emanczipáczióvá változzék át. Hiszen, t. ház, a becsületsértési paragrafusnak intézkedéseit, a házi fegyelemnek oly értelmű felfogását és magyarázását, a mely a testi bántalmazást is megengedi, nem lehet máskép kimagyarázni, mint ugy, hogy a munkásosztálynak törekvését egy megfelelő társadalmi állás kivivására, a maga jogegyenlőségének tényleges keresztülvitelére ilyen törvényes eszközökkel akarjuk lehetetlenné tenni és meggátolni. Én elismerem azt, hogy fegyelemre és rendre minden gazdaságban szükség van, de én azt hiszem, hogy a fegyelmet és rendet sem bottal, sem pedig becsületben gázoló kifejezésekkel és káromkodásokkal elérni nem lehet. Én azt