Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

214 Í58. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. cselédjét megfenyítse, a mely eseteket eddig otthon saját gazdái hatalmával elintézett, és pedig ugy, hogy egy kis perpatTarkodás után a legközelebbi 24 órában el volt felejtve, el volt simítva a dolog. Tudom azt, hogy bizonyos modern eszmékkel és jelszavakkal nem tartják sokan összeegyeztethetőnek, hogy a gazdának az ő cselédje felett gazdái hatalma és fenyitési joga legyen. És elsősorban azt a kérdést vetem fel, hogy mindenki, a ki egy bizonyos szolgálatnak teljesítésére vállalkozik és arra magát kötelezi, nem korlátozza-e önként a saját egyéni szabadságát? Hiszen ez nemcsak a cselédre vonatkozik, hanem minden alkalmazottra és minden termelési ágra. Felhozzák pl. panaszképen a törvényjavaslat ellen, hogy a szabad költözködési jogot korlátozni akarjuk ezzel a törvényjavaslattal. Engedelmet kérek, hátha valaki hivatalt, állást vállal, nincs-e annak is szabad mozgási joga, szabad költözködési joga bizonyos mértékben korlátozva? Végre is, ha a társadalomban rendet akarunk fentartani, ha gazdasági termelést akarunk teljesíteni, akkor bizonyos szabályokat, bizonyos fegyelmet, bizonyos kötelezettségeket respektálni kell. (Ugy van! balfelöl.) Én sohasem fogom elismerni az olyan modern eszméknek jogosultságát, a melyek ugy állítják fel a tételt, hogy igenis fizetésjavitást, helyzetjavitást és mindenféle előnyt és szabadságot megadjunk, de a kötelességek teljesítéséről azután senki sem akar tudni semmit. A mezőgazdaságban pedig a kötelességek teljesítésére való rászoritás a viszonyoknál fogva másnak a kezében nem lehet, mint a gazdáéban. !Nem lehet itt összehasonlítani a viszonyokat, pl. az ipari termelés viszonyaival. Az iparvállalatok, a nagy gyárak rendszerint olyan helyeken vannak, a hol közel van a hatóság, a hol kitűnő forgalmi eszközök bármely pillanatban, a napnak és az évnek bármely szakában lehetővé teszik a hatósággal való érintkezést, a segélyről, a védelemről való gondolkodást. De kint a határban, az erdőkön, a pusztákon, a hol óraszámra nincs egy intelligens ember, napi járásnyira nincs egy vasúti vagy távirdai állomás, azokon a helyeken végre is annak kell a rendet fentartani, a ki épen ott van, annak kell bírni azzal a joggal, hogy fenyítsen, azzal a joggal, hogy a saját tulajdonában, a saját gazdaságában rendet biztosítson. Azt a gazdái fegyelmet ne méltóztassék ugy tekinteni, hogy ez egyedül jogosultság volna arra, hogy az a gazda az ő cselédjét ütlegelhesse. Ez a legvégső eszköz, a mely eddig is igen ritka esetben nyert alkalmazást, és a mely minden esetben, ha igazságtalanul és visszaélésképen alkalmaztatott, kegyetlenül megbosszulta magát azon a gazdán. Én, mondhatom, az emberi társadalomnak mindenféle rétegeivel ós osztályaival érintkeztem, de egy osztálynál sem találtam oly erősen kifejlett igazságérzetet, mint a cselédeknél. Csodálatos, hogy ők, ámbár egyenlő sorsban, egyenlő helyzetben vannak, egymást támogatják, bizonyos testületi szellem természetesen van közöttük: mégis,: mikor közülük valamelyik a rendet és fegyelmet megzavarja, a gazda az illető ellenében a lehető legerélyesebben fellép, azt a legesélyesebben megfenyíti: valahányszor azok a cselédek érzik, hogy most a gazdának igaza vän, minden testületi szellem fölé emelkedik az igazságérzet és valamennyi cseléd a gazda pártjára áll a fegyeLuiet és rendet megbontó cseléddel szemben. Ez a tekintélye a gazdának és ez az okosan és mérsékelten, de mindig a kellő időben és igazságosan alkalmazott fenyitési jog biztosította a gazdaságban a rendes és nyugodt munkát. És hogy ha ezt most, a törvényjavaslat elfogadása által megszüntetjük, mondhatom, a legnagyobb aggodalommal vagyok eltelve arra nézve, hogy a gazdák hogyan fogják gazdaságaikban a rendet fentartani és hogyan fogják a jövőben tekintélyüket biztosítani. (Helyeslések.) Szeretném én látni, t. képviselőház, hogy milyen tekintélye van. annak a gazdának, a ki egy cseléd tiszteletlen magaviselete miatt kénytelen elmenni a szolgabíróhoz jjanaszkodni és tőle elégtételt kérni. De felvetem azután azt a kérdést, hogy vájjon megkapja-e azt az elégtételt? Mert ebből a törvényjavaslatból nem látjuk azt, hogy milyen lesz az eljárás a szolgabíró előtt. Vájjon a szolgabíró a tényállás megállapításában a szigorú bizonyítékokhoz lesz-e kötve, vagy pedig a bizonyítékok szabad mérlegelésére lesz-e feljogosítva ? Hányszor állottam én egy cselédemmel szemben olyan helyen, a hol a láthatáron ember látható nem volt. Ha ilyen alkalommal történik valami, hol veszem ón akkor a szigorú bizonyítékokat ? De azonkívül, t. ház, a cseléd által okozható károk igen nagy részének olyan a természete, hogy azoknál igazán és kétségen kivül, a tény és azt az okozó körülmények közötti összefüggés megállapítása igen nehéz. Egy hang (a baloldalon): A józan belátás a döntő! Okolicsányi László: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a józan belátás. De vájjon biztosítva van-e a gazda részére annak a hatóságnak a józan belátása, a mely hatósági közeg soha gazdasággal nem foglalkozott, soha állattenyésztést nem űzött, állatoknak gondozásával nem törődött, gazdasági és természetrajzi ismeretei nincsenek? '....:*•• Előveszem, t. képviselőház, mindazokat- az eseteket, a mikor a cseléd kárt okoz a rábízott állatokban. (Felkiáltások a baloldalon •' Meg kell Hintetni!) Igen, büntetni kell; de számtalan