Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 211 nielési ágának, a mezőgazdaságnak életébe mélyen belenyúl, a mikor a gazda és cseléd közötti viszonyokat szabályozza. Közismeretű, hogy Magyarország lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. Azt is tudjuk, hogy a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen és nagyon fontos tényező az az állandó munkaerő,, a melyet cselédnek nevezünk. Ha tehát ez a törvény életbe lép, ennek a hatását meg fogja érezni mindenki, a ki mezőgazdasággal foglalkozik; meg fogja érezni mindenki, a ki cselédet •tart, meg fogja érezni a nagybirtokos és középbirtokos épugy, mint, a kisbirtokos, a kinek legfeljebb egy cselédje van. (Ugy van!) Ennek a törvényjavaslatnak jó megalkotásától függ a mezőgazdaság fejlődésének a sorsa is. Ha jó lesz ez a törvény: nyugalmat, békés munkásságot biztosithat a mezőgazdaság egész területén, és ez által könnyíthet azon a nehéz helyzeten, a melyben a mezőgazdasággal foglalkozók amúgy is vannak; ha azonban rosszul alkotjuk meg ezt a törvényt, akkor elviselhetetlen állapotokat teremtünk a mezőgazdaságban és a mezőgazdaság válsága csapás volna az egész országra nézve. Ezt kétségkívül elismeri mindenki, mert hiszen mindenki tudja azt és nem szükséges bizonyítani, hogy ha Magyarországon a mezőgazdaság válságos viszonyokkal küzd, azt megérzi a kereskedő, megérzi az iparos, megérzik a forgalmi eszközök és vállalatok és megérzi az ország minden más tényezője is. Ebben rejlik tehát ezen törvényjavaslat rendkívüli fontossága és épen azért ebből a szempontból szándékozom a törvényjavaslatot bírálat tárgyává tenni, hogy t. i. mennyiben nyújt kilátást arra, hogy a mezőgazdaság egészséges fejlődését, a mezőgazdasági tevékenységnek nyugodt folyását biztosítani fogja és mennyiben nem. Ezt a czélt tűzte maga elé a miniszter ur is, midőn a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy erre a javaslatra a nemzeti termelés zavartalan menetének a társadalmi béke alapján való biztosítása szempontjából van szükség. Igenis ezt a szempontot tartom én is a legfontosabb szempontnak, és épen azért, mert ezt egész nemzeti, gazdasági életünkre messze kiható nagyjelentőségű dolognak tartom, kötelességemnek tekintem ezzel a törvényjavaslattal egészen tárgyilagosan foglalkozni, a mely tárgyilagosságnál fogva engem meggyőződésem és véleményem kifejezésében nem feszélyezhet sem pártállásom, sem azon nagy tiszteletem és bizalmam, a melylyel a miniszter ur személye isránt viseltetem, sem bizonyos modern jelszavak, a melyek által magamat egyáltalán nem engedem befolyásoltatni. Elismerem ebben a törvényjavaslatban jónak mindazt, a mi alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a cseléd és gazda közötti jó viszonyt biztosítsa, de kötelességem, rámutatni a javaslat . azon intézkedéseire is, a melyek által épen ezen kívánság, ezen czél elérését látom veszélyeztetve. Ismétlem, t. ház, nem egyoldalúan a gazda érdekei szempontjából, de nem is egyoldalúan a cseléd érdekei szempontjából kell ezt a javaslatot bírálat tárgyává tenni. Hiszen a kettő közötti jó viszony az, a mire törekszünk és a minek megvalósítása az egész mezőgazdasági életnek a legfőbb érdeke. Nézetem szerint a gazdának egyik legfontosabb érdeke az, hogy cselédei ki legyenek elégítve és nyugodtan, békességgel és jókedvűen végezzék el kötelességüket. Az előttünk fekvő törvényjavaslat hathatós védelemben részesiti a cselédet és az ő érdekeit és a javaslat ezen intézkedéseit én tökéletesen helyeslem. Helyesnek találom azt a szigort, a melyet ez a törvényjavaslat alkalmazni kivan azokkal a gazdákkal szemben, a kik cselédeik iránti kötelességüket hiven, lelkiismeretesen, becsületesen nem teljesitik. A törvényjavaslat biztosítja a cselédnek azt, hogy kialkudott bérét pontosan, kellő időre megkajrja, megkapja kellő mennyiségben, jó minőségben az ételt, megkapja az egészséges lakást, a szükséges tüzelő anyagot; továbbá biztosítja a törvényjavaslat a cselédet az iránt is, hogy az egészsége, testi ereje veszélyeztetve nem lesz túlságos, el nem bírható munkára való kényszerítés által, és az iránt is. hogy holmi uzsorának vagy a bér kiszolgáltatásában némely helyen gyakrabban előfordult megcsalatásnak — mondjuk ki egészen őszintén — kitéve nem lesz. E tekintetben tehát a törvényjavaslat intézkedéseit én tökéletesen megfelelőknek és jóknak tartom. Viszont azonban a cseléd érdekében állónak tartom azt, hogy a gazdának az exisztencziája is biztosítva legyen és a gazda túlságos, el nem bírható vagy felesleges megterheltetésekkel sújtva ne legyen. Ebben a tekintetben már találok a törvényjavaslatban oly intézkedéseket, a melyek bennem is aggodalmat keltenek. A gazdák között eddig leggyakrabban hallottam kifogásokat emelni a törvényjavaslatnak azon intézkedései ellen, a melyek arra vonatkoznak, hogy a gazda nemcsak a cselédjének, de cselédje hozzátartozóinak gyógykezeltetéséről is köteles gondoskodni, orvost, gyógyszert fizetni. Megvallom őszintén, hogy én ezt a terhet mint anyagi terhet magában véve nem találom valami túlságosnak és pedig egyrészt azért nem, mert eddig is alkalmazásban volt legalább a nagybirtokosoknál kivétel nélkül, a középbirtokosoknál pedig legfeljebb nagyon kevés kivétellel, de azt mondhatom, hogy általánosságban alkalmazásban volt. Ez a teher legfeljebb a kisgazdáknál uj, a kikről tudjuk, hogy náluk egy bizonyos, orvostól való irtózás a mai napig is általánosságban uralkodik. Az a kisgazda a legtöbb esetben a saját vagy családtagjai betegsége esetén sem hivat orvost, mert neki a falusi kuruzsló27*