Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

15/. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 203 Pető Sándor: Nagyon sokszor Erdélyben is. Ugron Gábor: Ne tessék ugy szaporítani! (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor : Erdélyben nagyon sok ilyen lázadás volt, a t. képviselő ur is tudhatja, a szászok, székelyek és magyarok uniója is ilyen forradalom nyomán keletkezett. Ugron Gábor : Nem jobbágyok voltak, hanem szabad székelyek lázadtak fel. (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassék a szónokot zavarni. A képviselő urnak jogában van felszólalni. (Zaj.) Endrey Gyula : A szabad székelyek lázadtak ! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak, mert kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Pető Sándor: Végre, a mikor Európában mindenütt elérkezett a jobbágyság helyzetének javitása, a felszabadulás kora, akkor érkezett el Magyarországon is. Kossuth Lajos 1844-ben azt mondta : A nemesség egyedül a nemzeti újjászületés roppant munkáját végbevinni nem képes. Ezt hangsúlyozhatjuk most is, a mikor épen tegnapi nagyérdekű beszédében Návay Lajos t. képviselő ur ugy tüntette fel a dolgot, mintha a nemesség volna, vagy lett volna az egyedük nemzetfentartó elem Magyarországon, Kétségtelen, n&gy szerepe van a históriában, jelentősége lehet a jelenben is, de egyedül nemzetfentartó elemnek nem nevezhetjük, mert a jobbágyság, a dolgozó nép nagyobb erővel és sokkal nagyobb áldozatokkal tartotta fenn az országot, mint a nemesség. És megállapíthatom, t. ház, hogy ezekre illik rá, ezekre a jobbágyokra és utódaikra, mert a gazdasági cselédek a jobbágyok utódai: . . . Endrey Gyula: Nem azok utódai. Nagy tévedés. (Zaj.) Pető Sándor: Tudom ... Somogyi Aladár : Akkor miért mondja ? (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor: Tudom, hogy a jobbágyság megszűnt. Én is tudom, én is érzem, mert én is elnyomott nép fia vagyok. (Nagy zaj.) Elnök (hosszasan csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak, lehetetlen a tanácskozást igy folytatni. Endrey Gyula : Romániában jobb dolguk van ! Elnök : Endrey Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Pető Sándor: Ezekre illik rá igazán a költőnek a szava : (Halljuk ! Halljuk !) Megfizette már a nép a multat és a jövendőt. (Nagy zaj. Derültség és taps.) Ezeket csak abból az okból voltam bátor előadni, mert igazolni akartam a t. előadó ur által felállított tétel igazságát. A mikor a t. előadó urnak ez az állítása ellenmondással találkozott az ő szűkebb elvtársai körében, hamar átment egy sokkal kedvesebb témára, a melynél egészen bizonyos volt már, hogy nem ütközik ellentétbe és teljes tetszéssel fog találkozni és mindenért, a mi rossz ma van, mindenért, a mi rossz van e javaslatban, felelőssé tette az általa császárinak nevezett szoeziáldemokrácziát. Hát, t. ház, nincs igaza semmiképen sem az előadó urnak abban, hogy a szocziáldemokrata agitáczió akár Magyarországon, akár a külföldön teljesen meddő volna és semmiféle eredményeket produkálni ne tudott volna. Ha csak három évtizeddel, vagy akár két vagy egy évtizeddel visszatekintünk, a munkásviszonyokat egészen másnak találjuk most, mint azelőtt voltak. Egy hang (haljelől) : A nélkül is megtörtént volna. Pető Sándor : Én jósolni nem tudok, ezzel a mesterséggel nem is foglalkozom és igy nem tudom, hogy nélkülük mi lett volna, de annyit valószínűnek tartok, hogy van egy kis része ezen agitácziónak, a szocziálisták kritikai működésének abban, hogy a munkásviszonyok ilyen mértékben megváltoztak. De ennél a témánál sem volt az előadó urnak túlságos szerencséje, különösen mikor a jóslás terére lépett. Kiderült, hogy nemcsak Marx hibázott akkor, mikor jósolt és a polgári társadalom összeomlásának dátumait felállította, hanem az előadó ur is hibázott, mikor jósolt és mikor a polgári társadalom jelenlévő képviselőit megnyugtatta az iránt, hogy : ne féljetek, hiszen itt voltak a németországi választások, a szocziáldemokráczia kezd visszafelé haladni . . . Mezőfi Vilmos : Ausztriában megadták rá a választ! (Zaj.) Pető Sándor : . . . ezek gyengülnek, ezektől a polgári társadalomnak nincs mit tartani. Hát, t. ház, én ugyan igen respektábilis gyengeségnek tartom azt, a miről a németországi választások tanúságot tettek, hogy t. i. több mint 3 millió ember szavazott a szocziáldemokrata jelöltekre . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz beszélni és ne a németországi és osztrák választásokhoz, a melyek semmi összefüggésben nincsenek a cselédtörvénynyel. Pető Sándor : Áttérek tárgyamra, és szabad legyen megjegyeznem, hogy korántsem foglalkoztam volna ezzel a témával, ha az előadó ur beszéde erre nem provokált volna és be is fejezem ezen témát azzal, hogy igen rossz mesterségnek bizonyult az előadó urnái is a jóslás, mert alig hogy elbúcsúztatta az élők sorából a szoeziáldemokrácziát, másnap ugyanez a szocziáldemokráczia Ausztriában hallatlan győzelmet aratott. Szabadjon még rámutatnom ezen témánál arra, hogy megvan a maga logikai oka annak is, ha a szocziáldemokraták választáson győznek és választáson buknak. Németországban gyengültek, mert a radikális haladni vágyó polgári elemek ott összefogtak a reakczió ellen. (Zaj.) Elnök (csenget) : Én nem engedhetem meg a képviselő urnak, hogy az elnöki figyelmeztetést, a mely a házszabályok értelmében történt, semmibe vegye ; és ha tovább igy folytatja, kénytelen lennék nagy sajnálatomra a szólt tőle megvonni. 26*