Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-157
157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 195 akkor hogy beszélhet odakint. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások : Tájékozatlanság! Rosszhiszeműség !) Mindazon előkészítés daczára, a melyről szóltam, s a melyek után, mondhatom, kevés törvény volt ennyire előkészítve, felvetik most a kérdést, hogy időszerű-e ennek a javaslatnak a tárgyalása? Hát mikor lesz időszerű? Mikor időszerű valamit orvosolni ? Nem akkor, a mikor valaki beteg? Talán ugy tegyünk, mint a hogy elfogult földmivesnépünk szokott tenni, hogy akkor hivja az orvost, a mikor már a beteg haldoklik ? (Tetszés.) Hát a mikor én ezeket látom, a mikor látom, hogy jóhiszemű barátaink is mennyire el vannak fogulva, mikor a sajtó egy részében olvasom a rémmeséket saját javaslatomról, akkor eszembe jut nekem egy igen kedves reminiszczencziám. (Ralijuk! Halljuk!) A magyar gazdáknak egyik legkiválóbb, legérdemesebb alakja volt a boldogult Korizmics K. László. Azt hiszem, mindannyian hálával gondolunk rá. Korizmics egyszer egy könyvet irt. Még emlékszem rá: a vámkérdésről. Én egész fiatal ember voltam. A földhitelintézetben megfordulván, Korizmicsnak melegen gratuláltam ezen könyv megírásához és megjelenéséhez. És erre ő azt a kérdést intézte hozzám: »Hát kedves öcsém, olvastad-e te azt a könyvet ?« Azt feleltem: »Nem bátyám, még nem volt rá alkalmam.« »No hát máskor ne gratulálj nekem, hanem olvasd el a könyvemet.« (Derültség.). Hát megfordított alakban most én is ezt mondhatom. Sokan kritizálják a javaslatot és vajmi kevesen olvasták el azt. (Derültség és helyeslés.) Ez talán magyar betegség, én is. szenvedtem benne. (Derültség.) De nemcsak ezt nem olvasták el, hanem nagyon számosan még a 76-iki törvényt sem olvasták soha és erősen pattognak oly rendelkezések ellen, a melyek csak 30 esztendeje, hogy sértetlenül fennállanak. (Igaz! Ugy van!) De nézzük a sajtónak egy részét. A sajtó iránt nagy tisztelettel vagyok, nem akarom legkevésbbé sem kisebbíteni érdemeit. De valamelyes igazságot kérek. (Halljuk! Halljuk!) A statisztikából tudjuk, t. uraim, hogy. vannak sokan, a kik tudnak olvasni, de írni nem; ezek kimutattatnak és nyilvánvezettetnek. De ha én a sajtó művelőinek egy részét nézem, akkor azt látom, hogy vannak sokan, a kik tudnak és szoktak irni, de olvasni nem tudnak. (Elénk derültség és taps.) Azt mondják, hogy a sajtó a nemzet lelkiismerete. Helyes, de én arra kérnék mindenkit, a kit illet, — nem általánosságban szólok — hogy ehhez a nemzeti lelkiismerethez, mikor közdolgokban irnak, méltóztassék az egyéni lelkiismeretet is hozzácsatolni. (Helyeslés.) Azt mondják, ez a törvény nem kell a cselédnek és nem kell a gazdának: hát minek forszírozza a kormány? (Egy hang: Azért jó!) Erre majd szintén kiterjeszkedem. A mi a cselédeket illeti, ujabban a gyáralapitás terén vagyunk. Van Pesten egy központi gyár, a honnan kész felhívásokkal látják el egész Magyarországot és ha az ember egy ilyen felhívást, a mely valóban hajmeresztő dolgokat tartalmaz, elolvas, maga is kész volna, ha nem ismerné az ügyet, aláírni. Mert mi van ebben a hektografírozott szövegben ? (Zaj. Felkiáltások: Mezöfi! Az ö gyárából jön ! Halljuk Mezőfit!) Zboray Miklós: Népbolonditás terméke! (Zaj. Elnök csenget.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Mit tartalmaz ez a gyári munka? Azt mondja: »Két millió magyar állampolgár . . .« Persze a két millió, az hasból van mondva. (Derültség.) Helyesebben — rosszul fejeztem ki magamat — az is hasból van mondva, {Derültség.) t. i. fél milliónál alig tesz többet a mezőgazdasági cselédek száma Magyarországon. De hagyjuk meg neki azt a két milliót, mert ugylátszik annyira volt szüksége és menjünk tovább. »Két millió magyar állampolgárt fosztanak meg önrendelkezési jogától, szabadságától, örök rabszolgaságra kárhoztatják.« (Derültség.) Kérem, ha valaki örök rabszolgaságot akarna behozni és az ellen tiltakozás készül, azonnal aláírnám én is a kérvényt. Különben vagyok bátor kérdezni Mczőfi t. képviselőtársamat, hol és mikor nyert ő a cselédektől megbízást? (Ugy van! Ugy van! Egy hang: Csak pénzt kért!) Nagyon kíváncsi volnék látni elevenen azokat a cselédeket, a kik őt megbízták; de a míg ő megbízólevelét elénk nem terjeszti, addig őt a legjobb akarattal is megbízás nélküli ügyvivőnek kell, hogy tekintsem. (Ugy van! Felkiáltások: Fogadatlan prókátor! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Egy más helyen azt mondták a napokban, — azt hiszem, Szentiványi Árpád t. képviselőtársam — hogy bizonyos előnye a törvényjavaslatnak, hogy jobbról is, balról is hangok nyilatkoznak meg ellene. Én nem mondom, hogy ezt kívántam, kerestem; de ez, azt hiszem, annyit mégis igazol, hogy ezen javaslatot nem egyoldalulag, valamely osztály érdekéből hoztam ide. (Helyeslés.) Én, kérem, nem értem azt, hogy tőlem az követeltessék, hogy én a túlzók álláspontjára helyezkedjem, Azt mindenki teheti más, legkevésbbé azonban én. Mert én ezen a helyen és felelősségem érzetében egyenlően tartozom a gazdák és cselédek érdekét képviselni. (Igaz! Ugy van!) Ezen a helyen . nekem közvetítő, kiegyenlítő álláspontot kell keresnem. (Elénk helyeslés.) Ez a törvény nem a jó gazda és a jó cseléd ellen hoz intézkedéseket, — hiszen van egy törvény, a mely nem írott betűből áll, a mely nem tételes paragrafusokba van szedve; van egy 25*
