Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

184 Í57. országos ülés 1(107 május 17-én, pénteken. Politikai szempontból ítélve meg ezen tör­vényjavaslatot, a koaliczióval kívánok foglal­kozni s a midőn ezt teszem, legyen szabad a t. házat arra emlékeztetnem, hogy a mikor elő­ször voltam bátor ezen képviselőházban felszó­lalni abból a czélból, hogy pártom állásfoglalását jelezzem ezen politikai alakulattal szemben, ki­jelentettem, hogy inig egyfelől nem fogunk tartóz­kodni attól, hogy megadjuk a lehetőséget arra nézve, hogy ezen kormány megszerezze magának alkotmányos utón azon kormányzati eszközöket, a melyek arra szükségesek, hogy meg legyen részére adva az időbeli a lehetőség arra, hogy vállalt politikai kötelezettségeinek eleget tegyen, más­felől nem fogunk akadályokat gördíteni az elé sem, hogy azon, az ország minden lakosára nézve egyaránt üdvös, törvényes intézkedéseket meg­hozhassa, a melyek a kormány átmeneti jellegé­vel összeegyeztethetők s a melyek a trónbeszéd­ben foglaltattak. Ehhez képest méltóztatnak emlékezni, hogy mi ellenzéki álláspontunkból kifolyó, általános visszautasító állásfoglalásunktól eltekintve, sem a költségvetés, sem a többi állami szükségletek megszavazásának útjába lényeges akadályokat nem gördítettünk. (Mozgás.) Egy hang: Nem tudtak! Maniu Gyula: Megmutattuk nem egyszer, hogy ha akartunk volna, tudtunk volna szám­bavehető akadályokat gördíteni az önök útjába, — sőt méltóztatnak emlékezni, hogy az egyes törvényes intézkedések meghozatalához szavaza­tunkkal magunk is hozzájárultunk minden olyan esetben, a midőn oly intézkedések meghozatalá­ról volt szó, a melyek az állam általános gaz­dasági jólétére vagy egyáltalában valami jóléti intézkedésre vonatkoznak, épen azért, hogy lehetővé tegyük azt, miszerint a kormány vál­lalt kötelezettségeinek minél hamarább és minél biztosabban eleget tehessen. Azonban, t. ház, minél jobban közeledtünk azon időjxmthoz, a mely időpontra a kormány vállalt politikai kötelezettségeinek teljesítését igérte, annál eró'sebben vert bennünk gyökeret az a hit. hogy ennek a kormánynak nincs ko­moly szándékában vagy legalább nincs meg benne a komoly szándék abban a mértékben, a mint azt joggal elvárhattuk volna, azon felada­tok, azon vállalt kötelezettségek teljesítésére, a mely politikai kötelezettségek nemcsak minden kétséget kizárólag benfoglaltattak a trónbeszéd­ben, hanem a koalicziónak azon folszólitásában is, a melyet a választókhoz intézett. Akkor tehát, a midőn én ennek a kormánynak és ennek az egész politikai alakulatnak eddigi ténykedé­seire visszatekintek, legyen szabad azon benyo­másomnak kifejezést adnom, hogy inkább egy régi épületnek körülfalazására irányuló törek­vést látok, mint egy uj modern épület beren­dezésére, vagy akárcsak egy régi épületnek modern eszközökkel, a modern élet vívmányai­val való ellátására és berendezésére irányuló törekvést. En azon intézkedésekben, a melyeket ez a kormány eddig tett és a melyekhez a kép­viselőház többségét alkotó pártok hozzájárul­tak, egy olyan bebiztositásfélét látok azon osztály és faj részére, a mely szerény véleményem szerint ebben az országban most még uralmon van, arra az esetre, hogy ha tényleg valamelyes mértékben és vonatkozásban ez a politikai ala­kulat mégis kénytelen lesz vállalt politikai kötelezettségeinek eleget tenni. Én, t. ház, ezen ténykedésekben nem az azok részére, de sőt azok ellenére való ténykedés bizonyos mozzanatait látom, a kiknek részére lett volna hivatva ez a parlament mindenekelőtt meg­nyitni az alkotmányos élet kapuit, hogy igy az alkotmányos élet sanczaiba belevigye a nem­zet széles rétegeit. Épen azért, t. ház, a midőn ezen tartózkodó álláspontunkra visszatekintek, mindenesetre nagyon megfontolandó momentum­ként jelenik meg előttem az a tény, vájjon nem követünk-e el mi, ezen parlamentnek egyedüli ellenzéki pártja esetleg bűnt azok ellen, a kiknek részére a parlament kapuit megnyitni hivatva voltunk akkor, a mikor továbbra is tartózkodó álláspontra helyezkedünk a kormány és ezen politikai alakulattal szemben. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Olvastam nem régen egy igen érdekes rövid, de nagyon tanulságos tanulmányt, a melyben többek között az van mondva, hogy vannak emberek, a kik fáradtan születnek és ezen fáradtságnak az oka nem fizikai, hanem átöröklött tulajdonság, a mely olyan lelki álla­potba helyezi őket, a mely képtelenekké teszi őket arra, hogy az élet nagy problémáival szem­ben, a melyeket különben felismernek, a küz­delmet felvegyék. Épen azért ezen lelki megha­sonlottság arra kényszeríti őket, hogy az élet apró, csekély, kis cselekedeteiben morzsolják le életük napjait. Midőn ennek a kormánynak ós ennek a politikai alakulatnak a helyzetét tekintem, nekem az a benyomásom, hogy körülbelül hasonló lelkiállapotban van ez a kormány és az azt támogató politikai alakulat. Ez a kormány és az igen t. koaliczó, azon tagadhatatlanul magas elmék és tekintélyes tehetségek következtében, a melyek, a kormányban és a koaliczióban részt vesznek, látják az élet uj és nagy problémáját, látják, hogy a nyüzsgő, a modern élet összerop­pantja a régi kereteket és látják annak szük­ségességét, hogy ezen modern életnek megfelelően rendezzék be ezen ország és ez ország lakosainak életmegnyilatkozását; azonban, t. ház, a faj- és osztályuralommal való átöröklött megterheltség következtében nem tudják elhatározni magukat arra, hogy ezen nagy és fontos, modern problémák­nak tényleg eleget tegyenek, hanem nem kicsinyel­hető erejüket és tehetségeiket arra használják

Next

/
Thumbnails
Contents