Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

172 156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. mi határozottan szembehelyezkedünk már csak azért is, mert sohasem mondunk le önmagunk sem ama jogainkról, a melyek önön érdekeink fegyverei.« így beszél a győrmegyei gazdasági egyesület, így ir Lippay Zoltán, a kinek doktriner mivoltát ellensúlyozza az ő néhány ezer holdja. Fájdalom, ezzel az ellensúlylyal nem szolgálhatok, de a magam részéről is aláírom azt, a mit Lij>pay Zoltán itt mond. Egy hang (jobbfelöl): Majd lesz, ha igy folytatja. (Élénk derültség.) Bródy Ernő: Ha igy folytatom, nem sok reményem van ahhoz. (Derültség.) T. képviselőház! Befejezem beszédemet. A javaslatnak egyik szakasza statuálj kétféle becsület fogalmát, azaz megengedi az egyik embernek a becsületsértés szabadalmát embertársával szemben. (Ellenmondások.) Ez igy van. (Zaj. Halljuk! Malijuk!) Azt mondják erre, hogy a régi törvényben is benne van ez a becsületsértési szabadalom. Ez igaz, de viszont áll az is, hogy mikor a régi törvényt hozták, akkor a 48-as eszmék és eszmények el voltak nyomva, ma a 48-as eszmék uralmon vannak, (Mozgás.) s az elvek következményekkel járnak, nevezetesen, hogy a jogegyenlőség eszméjének ilyen súlyos megtámadását magában foglaló ilyen tétel törvénybe nem iktatandó. (Zaj.) 1848-ban a nemesség önfeláldozóan, a maga önérdekét félretéve, kiváltságairól lemondott a jogegyenlőség érdekében. Mindazon osztályok, melyek felszabadultak, mindazon néprétegek, melyek szabaddá lettek, hálával és kegyelettel vannak eltelve a nemességnek azon nagyjai iránt, a kik megalkották a magyarországi polgári társadalmat. Ebből az következik, igen t. polgártársaim, (Zajos derültség.) — kérem, ez teljesen beleillik — az következik, igen t. polgártársaim és igen t- képviselőtársaim, hogy noblesse obiige, a nemesség kötelez, és hogy sem a nemesség utódai, sem a polgári társadalom szülöttei nem iktathatnak törvénybe olyan elvet, a mely ellenkezik a 48-as hagyományokkal, a mely ellenkezik a 48-as szent eszmékkel, annak a lángelmének emlékével és szellemével, a ki azt akarta, hogy az egyenlőjogu jjolgárok szabad egyesülete a testvériség kapcsaival összefonva éljen és virágozzék a szabad hazában. Kossuth Lajos szellemére és emlékére hivatkozom, mikor kijelentem, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Hammersberg László jegyző: ISTávay Lajos! Návay Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn ezen fontos törvényjavaslat tárgyalásánál azt tapasztaljuk, hogy főként és elsősorban a jelszavak körül csoportosul a kritika, a mikor azt tapasztaljuk, hogy a megfontolást megelőzi az ellenszenv egyik és másik oldalról, ugy erre vonatkozólag az a meggyőződésem, hogy a mai viszonyok beteges állapota tükröződik vissza ezen felfogásokban, a melyekkel ezen törvényjavaslat kritizáltatik. Egyrészt elnevezték ezt a törvényjavaslatot deres-törvénynek és rabszolga-törvénynek azok, a kiknek okuk és módjuk van arra, hogy az izgalmat, az izgatottságot az ország széles köreiben ébren tartsák, másrészt előtérbe helyezik a gazdaság veszélyeztetett érdekeit s kijelentik, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék, ezáltal a gazdaosztály, a kisbirtokos és középbirtokos-osztály súlyos károsodást szenvedne. Ezen némi tekintetben apodiktikusan felállított elvekkel szemben sok tekintetben hiányozni láttam az előbbi felszólalásokban is a higgadt mérlegelést és bírálatot, és mindkét álláspont kifejezői egy irányban elindulva, látszott, hogy a maguk nézeteit iparkodtak lehetőleg csoportosítani, de nem hatoltak a dolgok mélyére, társadalmi viszonyaink latolására, a mi pedig szükséges ahhoz, hogy ezen eminensen társadalmi kérdéssel minden elfogultság nélkül foglalkozhassunk. Én, t. ház, nem követem ebben a tekintetben Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam modorát és felfogását, a ki azzal érvel, hogy itt egy osztályparlament uralkodik, ez tehát nem lehet hivatott arra, hogy a cselédek ügyével foglalkozzék ; mert én nem vagyok annyira elfogult saját osztályommal szemben, mint ő, a ki kizárólag és egyedül a szocziáldemokráczia megmentő eszméiben látja az egyedüli kivezető utat s minden ezzel szemben lévő felfogást ab ovo elitéi és dehonesztálni iparkodik. És ezért én elsősorban a saját osztálytársaim ügyével kívánok foglalkozni, azért elsősorban, mert habár a választói jog ma tényleg privilégiumhoz kötött, nézetem az, hogy a becsületes képviselő szemében a mandátumnak ma is legfontosabb részét az alkotja, hogy az az egész ország, az egész jiolgárság érdekében adatott és hogy a ki a parlamentbe belép, annak el kell feledkeznie arról, hogy milyen osztálynak a képviselője és egyaránt kell törekednie arra, hogy legjobb tudását és akaratát az egész haza és az egész nemzet jövőjére fordítsa. (Élénk helyeslés.) Én ezért, a midőn arról van szó, hogy a birtokososztály érdekeit veszélyezteti-e a törvényhozásnak ez az intézkedése, kijelentem, hogy mindazokhoz, a miket Nagy Emil t. barátom a birtokososztály és a kisgazdák érdekében felhozott, készséggel hozzájárulok és elismerem azt, hogy ezeknek az érdekeknek az ápolása, fentartása és fejlesztése nélkül Magyarországon nemzeti politikát és a mi ezzel egyértelmű, megelégedést keltő, erős, hazafias politikát űzni nem lehet. Azonban odáig sohasem mennék, hogy a mai helyzetet olyan sötétnek tartsam, hogy,