Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

14S 155. országos ülés 1907 május lk-én, kedden. A törvényjavaslat 33. §-a valósággal kétféle becsületet állapit meg : Megállapít egy uri becsületet és egy cselédbecsületet. Mert azt mondja ez a 33. §. — szószerint fogom felolvasni és pedig ugy, a miként a munkásügyi bizottság végérvényesen megszövegezte, meghagyván az eredeti szakasz rendelkezését annakelső'rószóben. — (Olvassa): »A gazda a cselédet, ha kötelessége ellen vét, mint háznépének tagját megdorgálhatja; kifejezések, a melyek a család és a háznép keretén kivül más személyek között sértőknek tekintethetnek, a gazda irányában nem támasztják azt a vélelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna.« (Mozgás balfelöl.) Hát ez a kétféle becsületnek a törvénybe való beiktatása! Azt vetik az ellen, hogy a gazda ós munkás közti viszonyban el nem kerülhető, hogy a gazda egy-egy erősebb kifejezéssel ne illesse a cselédet, és mi lesz abból, hogyha a cseléd minduntalan el fog szaladni a szolgabíróhoz, hogy őt a gazda megsértette. Nem vitatkozom a felöl, hogy ez érdemileg helytálló kifogás-e vagy sem. De határozottan állítom, hogy a törvénykönyvbe való bevétele annak, hogy egy és fél millió cselédet, asszonyt és férfit, a legdurvább szóval lehessen illetni, lehessen becsületében sérteni, — és az a cseléd ezt nem tekintheti becsületsértésnek, vagyis elégtételt magának e miatt nem szerezhet — állítom, hogy ez a kétféle becsületnek törvényes meghatározása. (Mozgás balfelől. Helyeslés a középen.) Állítom, hogy ezt ebből a törvényjavaslatból feltétlenül ki kell venni, mert ha van ebben a törvényjavaslatban gyúanyag, ha van benne olyan rész, a mely a cselédek elégedetlenségét és elkeseredését fel fogja támasztani, ez a paragrafus feltétlenül alkalmas arra. Vájjon nem elég, hogy a cseléd mint állampolgár teljesen és tökéletesen jogtalan, holott az állam terheihez aránylag ép ugy hozzájárul, mint gazdája, vagy bárki más, hanem még becsületében is máskép ítéljük meg a cselédet, mint a munkaadót? Ez vérlázító! Ezt a szakaszt, semmi szin alatt sem szabad a törvényjavaslatban meghagyni. És mindezért a sok szép rendelkezésért, az egyéni szabadság ilyen súlyos megsértéseért és gúzsbakötéséért, a szervezkedés lehetetlenné tételeért, s a kétféle becsület megkonstruálásáért vájjon mi jót nyújt a javaslat annak a szegény mezőgazdasági cselédnépnek és kisgazdáknak, a kik e javaslat terhét elsősorban viselni fogják ? Az idő . előrehaladottsága daczára erre is kénytelen vagyok röviden kiterjeszkedni, (Halljuk!) mert a javaslat védői az 1876. XIII. t.-czikkel szemben ezen előnyöket nem tudják eléggé kiemelni. Kimondja a javaslat, hogy a robot el van törölve. Ez a rendelkezés okos. Ámde a robotot már maguk a cselédek eltörölték, mert az ország legnagyobb részében a cselédeknek szervezkedése már annyira haladt az 1876: XIII. t.-czikk daczára, hogy egyszerűen robotmunkát nem vállaltak. Tehát a gyakorlati életben már amúgy is megvalósult igazságot iktatnak ezzel törvénybe. Ezt nem ellenzem és ezt szívesen elismerem. A javaslat 23. §-a azonban szintén jó dolgokat biztosit a cselédek számára. Azt mondja, hogy a gazda köteles »elegendő« időt adni a cselédnek pihenésre. Hát ez az »elegendő idő« nagyon rugalmas fogalom. Némely gazdánál, a rossz és szívtelen gazdákról beszélek, — mert hiszen a törvényjavaslat, a mint éjjen a miniszter ur hangsúlyozta, nem a jó, hanem a rossz gazdákra vonatkozik — elegendő idő lehet 2 óra, a másik gazdánál 3—4—5 vagy 6 óra. Ez tehát nagyon tág fogalom. Az újkori szocziálpolitikai törvényhozás a külföldön nem ilyen tág fogalmakkal dolgozik, hanem pontosan meghatározza és azt mondja: a munkaidő ennyi óra. ennyi a pihenőidő. Hogy mennyi legyen az az idő, azt szabja meg itt is a törvényhozás bölcsesége (Zaj.) Én ez iránt annak idején javaslatot fogok tenni, ha a részletekre kerül a sor. (Zaj. Egy hang: Hát külön mondjuk a béresekre, kocsisokra ?!) A béresekre, kocsisokra, kertészekre nézve igenis tessék tételenként felsorolni, hogy mennyi a pihenési idejük, mert ilyen határozatot, a mely, ha tetszik: vemhes, ha tetszik: nem vemhes, nem szabad törvénybe iktatni. Azt mondja ugyancsak, a törvényjavaslat egyik rendelkezése, hogy tartozik a gazda elegendő és egészséges élelmet adni. Ez is igen szépen hangzik, de hogy mindennap kása lesz-e az az egészséges étel, vagy lesz-e hus is egy esztendőben egyszer: arról megint nincs szó. Ha azzal dicsekszik a törvényjavaslat, hogy milyen humánus, hogy íme elegendő és egészséges élelmet szab meg, hát legalább azt kellene kimondania, hogy a szolgálati szerződésben súly szerint állapítandó meg, mennyi élelmet adjon a gazda. Egy másik jótéteménye a javaslatnak, a melylyel szintén nagyra vannak megalkotói, az, hogy lesz majd, de csak 10 év múlva egészséges lakása a munkásnak. Tudnunk kell azt, hogy a mezőgazdasági cselédek, sajnos, az uradalmak legnagyobb részében túlzsúfolt lakásokban élnek. (Mozgás. Felkiáltások: Nem áll!) Ez annyira áll, hogy maga a földmivelésügyi miniszter ur is elismeri Tény, hogy igen sok helyen embertelen viszonyok között laknak a mezőgazdasági cselédek. Sok helyen öt-hat család van beszorulva egy szobába. Ezt elvitatni nem lehet. Ezért mondja ez a javaslat, hogy 10 év múlva köteles a gazda minden nős cseléd részére egészséges kamarából és szobából álló külön házat építtetni. De csak 10 év alatt. Hát 10 év alatt egy fél nemzedék pusztulhat el az