Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-155
155. országos ülés 1907 május lk-én, kedden. 139 ről, (Zaj.) azoknak jogviszonyairól, megélhetésük legbelsőbb körülményiről törvényt alkotni, a mikor küszöbön van az általános egyenlő, titkos szavazat alajjján megalkotandó uj parlament ? Vájjon nem inkább arra a parlamentre kellene-e bizni ennek a törvénynek megalkotását? Mert állitom bátran és határozottan, hogy az a parlament, a melyet az általános, egyenlő, és titkos szavazati jog alapján fog majd a magyar választópolgárság megalkotni és idekiildeni, sokkal hivatottabb ennek a törvénynek megalkotására, mint mi. Mert ebben a parlamentben (Zaj.) nem munkások alkotják a törvényeket. Már pedig ilyen nagyfontosságú törvénynek, mint ez a törvény, megalkotásához illetékesebb az általános szavazati jog alapján összeülő munkásjsarlament, a melynek képviselői közt talán cselédek és munkások is lesznek és olyanok, a kik a munkások viszonyait közvetlenül ismerik. (Zaj.) Zboray Miklós: Minden parlamentnek van joga hozzá. (Zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Nekem igen gyanús az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek ez a nagy sürgetése; nagyon gyanús az a minden akadályt lerombolni akaró sürgősség, a mely megnyilvánult az egyes pártok tegnap tartott értekezletén is, hogy ez a törvényjavaslat ne halasztassék el novemberig, őszig, mint a hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam indítványozta. Nagyon gyanús ez a sürgősség, s azt a hiedelmet kelti fel bennem, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben tömörült nagy földbirtokososztálynak nagyon sürgős ennek a javaslatnak tető alá hozása, mert félnek az általános szavazati jog alapján egybegyűlő parlamenttől és attól tartanak, hogy ez a parlament ezt a törvényt igy megalkotni nem fogja. (Zaj. Elnök csenget.) Különben meg vagyok győződve, hogy ha önök ezt a törvényjavaslatot igy. a mint van, törvényerőre emelik: ugy annak az általános titkos választói jog alapján egybegyűlő parlamentnek első feladata lesz, hogy ezt a törvényt semmissé nyilvánitsa. (Nagy zaj és ellenmondások.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: T. ház ! Engedjék meg, hogy rátérjek magára a törvényjavaslat bírálására. A javaslat abból az alapelvből indul ki és alti Suli alapgondolat húzódik rajta végig, hogy a gazda és a munkás egyenjogú szerződő felek, és mert ebből a feltevésből indul ki, egyenlően súlyos büntetésekkel biztosítja a szerződés megtartását. Súlyos büntetéssel illeti a mezőgazdasági cselédet, ha ő, mint egyenrangú, egyenjogú szerződő fél, a szerződést egyoldaluan megszegi. Nézetem szerint nagy tévedés van ebben a felfogásban. Mert a munkás és munkaadó nem egyenrangú és nem egyenlő erejű és hatalmú szerződő felek. Ezt már nemcsak ón mondom, ebben megegyezik a külföldön, de Magyarországon is az újkori jogtudomány, megegyezik a szocziológia, hogy a munkás, mikor szerződést köt a munkaadóval, hátrányosabb helyzetben van, mert bizonyos kényszer hatása alatt áll. (Nagy zaj és ellenmondások.) Én azt hiszem, tévednek azok, a kik azt mondják, hogy a nagygazdánál nagyobb a kényszer, mert a gazda legfeljebb vagyonát biztosítja azzal a szerződéssel, a munkás azonban életét kénytelen vele biztosítani. (Nagy zaj és felkiáltások : Hát a gazda ? Elnök csenget.) Már ez a tény maga, hogy az egyik szerződő fél a megélhetését és övéinek életét, a másik pedig csak a vagyonát akarja biztosítani... (Nagy zaj. Felkiáltások : Hát a gazda vagyona, az semmi?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: ...ez már maga bizonyítja, hogy nem lehet egyenlő szerződő feleknek tekinteni a munkást és a munkaadót. De nem lehet már azért sem, mert méltóztassék beleképzelni magukat egy munkásnak vagy cselédnek a helyzetébe, ha annak a cselédnek nincs foglalkozása, ha azt egy gazda kidobta vagy kitette, akkor az a cseléd, ha nem akar éhen halni és nem akarja, hogy családja éhen haljon, minden feltételbe bele kell hogy egyezzék, (Ellenmondás.) minden feltételt kénytelen elfogadni, mert ha nem fogadja el, akkor éhen halhat. Nem czáfolat az, hogy most cselédszükség van; nem czáfolat az, hogy mostan keresik a cselédet és talán jobb feltételeket engednek neki. Ez nem czáfolat, mert ezt a törvényt nem mára vagy holnapra, hanem évtizedekre akarják megalkotni ; ha pedig évtizedekre alkotunk meg egy törvényt, akkor r igenis tekintetbe kell vennünk a való életet. És hasztalanul jönnek a tisztelt jogászurak azzal, hogy a paragrafus, az elméleti jogszabályok szerint a munkás és a munkaadó egyenlő szerződő felek. A törvényhozásnak nem ezt kell tekintenie, hanem a gyakorlatot és a való életet. A gyakorlatban és a való életben pedig a cseléd feltétlenül hátrányosabb helyzetben van, mint a munkaadó, hátrányosabb helyzetben van a szerződés megkötésénél is, már azért is, mert a munkaadó ügyesebb, körültekintőbb, műveltebb, olvasottabb . . . (Mozgás és derültség a jobb- és a baloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: . . . előnyösebb helyzetben van, mint a cseléd, a ki a helyzetet annyira megfontolni és annyira kihasználni nem tudja. Förster Ottó: Nem látott még eleven cselédet ! Mezőfi Vilmos: Többet, mint a képviselő ur! Ez a törvényjavaslat, a mely ime, a szabad és egyenjogú szerződéskötés elvén alapszik, a mely egyenrangú és egyenjogú félnek akarja tekinteni a cselédet a gazdával szemben más téren is. (Zaj. Felkiáltások: Hát mit akar ?) Én nem azt akarom, hogy a két fél a papíron egyenjogú legyen, hanem azt akarom, hogy a 18*
