Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos ülés 190? május 14-én, kedden. 137 keresem és kutatom, vájjon ennek a törvénynek a megalkotásához mi vezetett, vájjon tényleg azok az érdekelt illetékes emberek, a leikre ez a törvényjavaslat kiterjed, óhajtották-e ennek a törvénynek a megalkotását, akkor azt fogom találni, hogy nem óhajtották. Legalább egyetlen jelenséget sem tudok abban az irányban, hogy Magyarország körülbelül másfél millió főnyi mezőgazdasági cselédségének az óhaja megnyilvánult volna e javaslatban oly alaposan, oly mértékben és oly hangosan, hogy azt a törvényhozás is meghallotta volna. De tovább megyek. Még a gazdák részéről, a gazdák egyetemes nagy tömegéről sem olvastam azt az óhajtást, hogy ők ilyen törvényt akarnak, hogy ők az 1876 : XIII. t.-czikknek, a cselédtörvénynek megváltoztatását kívánják. Csak egyetlen testületet tudok, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, a hol a nagy földbirtokosok vannak képviselve, mely már évek előtt és legutóbb, a múlt esztendőben hangos szóval követelte, egyéb kedves megalkotandó törvényhozási intézkedések mellett az 1876 : XIII. t.-cz. szigorítását, a miként ugyanez az Országos Magyar Ga.zdasági Egyesület kívánta már 1896-ban és 1897-ben a mezőgazdasági munkásoknak a megrendszabályozását. Ennek az óhajnak volt az eredménye az 1898 : II. t.-czikk, a mely tudvalevőleg szigorú büntetéssel sújtja azokat a mezőgazdasági munkásokat, a kiknek az a vakmerő gondolat ötlött az eszükbe, hogy ők a munkát megtagadják vagy magasabb bér eléréséért szervezkedni mernek. Hammersberg László: Nagyon helyesen! Mezőfi Vilmos : Ennek a törvénynek, ennek a kedves törvénynek, a melyet az érdekelt mezőgazdasági munkások rabszolga-törvénynek kereszteltek el . . . (Ellenmondás és zaj.) Elnök (csenget) : csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: ... a miből látható, milyen kedves ezeknek a munkásoknak ez a törvény. De hogy kedves nem lehet, azt a földmivelésügyi miniszter ur is volt szives előttünk dokumentálni akkor, mikor elmondta, hogy az 1906-ik évben 5000 embert Ítéltek el az 1898 : II. t.-czikk alapján és közel 1000-en végre is hajtották azokat a szigorú büntetéseket. . . . (Zaj.) Somogyi Aladár: Elég baj ! De önök csinálták ! Elnök: Kérem Somogyi Aladár képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Förster Ottó: De most jót mondott! (Derültség.) Mezőfi Vilmos : . . . a melyeket az 1898. évi II. törvényezikk oly bőkezűen juttat a mezőgazdasági munkásoknak. Azért hivatkozom ezen törvényalkotásra, hogy igazoljam a t. képviselőház előtt, hogy azt a czélt, a melyet a földmivelésügyi kormány és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésével és törvényerőre való emelésével elérni akar, ép ugy nem fogja elérni, mint a hogy nem érték el a czélt az 1898. évi II, KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. IX. KÖTET. törvényezikk által. Az 1898. évi II. t.-cz. most kilenczedik éve hogy fennáll, és ime, mégis 5000 mezőgazdasági munkást kellett annak a törvénynek szigorú rendelkezései alapján elitélni. Mit bizonyít ez ? Azt bizonyítja, hogy az élet nincs összhangban annak a törvénynek intézkedéseivel, (Zaj.) azt bizonyítja, hogy az élet lüktetését, az élet küzdelmeit nem lehet beleilleszteni annak a törvénynek szűkkeblű paragrafusaiba. Ugyanezt fogjuk tapasztalni ennél a törvényjavaslatnál is a mezőgazdasági cselédek közt, ha ezt a javaslatot — a mi, remélem, nem fog sikerülni — törvényerőre méltóztatnak emelni. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és annak kebelében egyes földbirtokosok nagyon megijedtek. Megijedtek attól a veszedelemtől, a mely a kivándorlásban nyilvánul. Hiszen ez természetes dolog, a mikor az országból százezrével vándorol ki a munkásnép, ha százezrével hagyja el az országot épen az a munkáselem, a melyre a legnagyobb szükség van, ha azt akarjuk, hogy a föld termő legyen. Ez érzékeny csapás Magyarországon elsősorban a nagy földbirtokosokra, a kiknek szükségük van azokra a munkáskezekre, a melyek nélkül hasztalan van nekik tízezer holdnyi földjük, nem ér az egy fagarast sem, ha nincs munkás, a ki azt a földet megművelje. De a t. földbirtokos urak ott az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben egy dolgot elfelejtettek : elfelejtették azt, hogy, ha a földmives munkások százezrével vándorolnak ki, annak természetszerű következménye, hogy

T az országban visszamaradt földmives munkások arra törekednek, hogy miután kevesebben vannak, munkaerejüknek nagyobb értéket tulajdonítsanak és több bért követeljenek. Ezt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagygazdái belátni nem akarták és most sem akarják, hanem azt hiszik, hogy annak, hogy ők nem tudnak már olyan olcsó munkásokhoz jutni, mint a hogy jutottak eddig, hogy annak, hogy — hála Istennek — a napszámbérek folyton emelkednek és folyton emelkedőben vannak, nem az az oka, hogy megfogyott a munkáskezek száma, hanem ezt a körülményt annak tulajdonítják, a mit a t. képviselőház tagjai közbeszólásokban is hangoztatnak : tulajdonítják egyedül és kizárólag az izgatóknak. (Ugy van! Ugy van!) Fábry Károly : Nagy a pártadó, azt kell fizetni. Elnök : Kérem Fábry képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Mezőfi Vilmos: Méltóztassanak elhinni, hogy ebben a feltevésükben alaposan csalódnak. Az 1898 : II. t.-cz. — én itt bevallom nyíltan — a szocziáldemokrata agitácziónak Magyarországon óriási előnyt biztosított. Az 1898 : II. t.-czikknek tulajdonítom én azt, hogy Magyarországon — a mely elsősorban agrárállam — a földmivesmunkások között a szocziáldemokráczia annyi ezer hivet tudott szerezni. Az 1898 : II. t.-czikknek az egyéni szabadságot korlátozó intézkedései, azok a súlyos bünte18