Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

97 május i3-án, hétfőn. 106 i54. országos ülés 191 rámutassak arra, hogy a külföldi államokban a társadalom miként vette kezébe a munkáslakások kérdésének ügyét és rámutassak arra a nagy kontrasztra, a mely a külföld és-ajmi hazánk között e tekintetben fennáll. (Halljuk ! Halljuk !) A kül­földi társadalom már rég átlátta az egészséges munkáslakások építésének szükségességét, s rész­ben nagy, bőkezű alapítványokkal, részben pedig haszon nélkül dolgozó részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek alapításával előmozdította ezt a czélt. így pl. Angliában már 1862-ben Peabody 3 millió koronás alapítványt tett erre a czélra, a melyet később 10 millióra emelt. A Guiness-tröszt Londonban 7, Dublinban 14, millió koronát áldozott erre a czélra. Tudjuk, hogy Carnegie a legközelebbi múltban skót szülőföldje részére 12 milliót ajánlott fel munkásházak építésére. Francziaországban ezelőtt pár évvel a Roth­schildok 10 millió koronát áldoztak munkáslaká­sokra, Németországban már 1887-ben egy Aders nevű jótékony ember 1,200.000 koronát adott, Ausztriában pedig a király ötvenéves uralkodói jubileuma alkalmából az osztrák takarékpénzta­tárak 500.000 koronát, Bécs városa fejlesztési alaja­jából 500.000 koronát áldozott, és most már ezen alap felnövekedett részben egyesek, részben külön­féle pénzintézetek és egyéb vállalatok áldozat­készségéből 2,365.000 koronára. Most a múlt he­tekben Csehországban a cseh takarékpénztár 1,200.000 koronát adott munkáslakások építésére. Nálunk hiába várjuk, hogy ez irányban adakozás történjék, hogy valaki, akár magános, akár rész­vénytársaság, a maga bőkezűségét ilyen eklatáns módon nyilvánítsa. A külföldön ezek az alapítvá­nyok nagyon széjsen virágzanak, de ezekkel szem­ben megállják a versenyt a munkáslakóházak czél­jaira alakult részvénytársaságok és szövetkezetek is, a melyek az illető államok erre vonatkozó tör­vényei alapján alakultak meg. így Angliában már 1836. évben hoztak erre vonatkozólag törvényt, Francziaországban 1850­ben, Belgiumban 1865-ben, Hollandiában 1875-ben. Ezek között a részvénytársasági forma leginkább Belgiumban vált be, a hol 1865-ben törvény utján rnegalapittatott a központi takarék pénztár, a mely oly szépen működik, hogy ez idő szerint 40.000-nél több munkásház van tulajdonában az illető mun­kásoknak és a vezetés itt olyan czélirányos volt, hogy az illető munkás az ő építési szerződését egy­úttal összekötötte életbiztosítással is, oly módon hogy 25 év alatt mindössze 7% kamatot fizetett. A szövetkezeti forma leginkább az Egyesült­államokban vált be. Ott ez idő szerint 315.000 üunkásház van a szövetkezeti munkástagok tulaj­donában. Ebből láthatjuk, hogy a társadalom tevékenysége nélkül, az össztevékenység nélkül bajos ezt a kérdést gyökeresen megoldani. De ha azt látjuk, hogy a magyar társadalom nem mozdul meg ez irányban, akkor mégis a törvényhozásnak kötelessége, hogy mikor még nem késő, közbelépjen. Ez az intenczió vezette a földmivelésügjd miniszter urat már 1901-ben, a midőn a munkás­házak segélyezésére tárczája keretében bizonyos évi segélyt kiutalványozott, a mely 1905-ig kitett 290.239 koronát. Ennek az aránylag igen csekély összegnek is szép eredménye volt. A múlt eszten­dőben már 300.000 korona volt előirányozva és most ez a törvényjavaslat sem kivan a törvényhozás részéről nagyobb évi hozzájárulást 300.000 koro­nánál, de teldntve a felhasználás módját, szocziális szempontból óriási különbség van a kettő között, t. i. eddig mint tőkesegély használtatott fel ezen összeg, ezentúl pedig mint kamatsegély fog fel­használtatni. A kamatsegély ugy értelmezendő, hogy az állam a létesítésre fordított tőkeösszegek törlesztésének egy részét, körülbelül 2%-át, ma­gára vállalja legfeljebb 50 esztendeig, vagy a meny­nyiben bérleti szerződésről van szó, a bérlet egy bizonyos hányadát 30 évig, azon kikötéssel, hogy ezen határidőkön belül az illető munkás tulajdo­nába menjen át a ház. Ezen anyagi hozzájárulásokon kívül a leg­messzebbmenő kedvezményeket nyújtja a munká­soknak a javaslat. így a terveket, vázlatokat, okmányokat mind ingyen szolgáltatja a földmivelés­ügyi minisztérium az illető létesítő testületeknek vagy munkásoknak; az ezekre vonatkozó jog­ügyletek, szerződések, bekebelezések s összes be­adványok bélyeg- és illetékmentesek ; a munkás­házak 20 évig adómentesek, a mely idő alatt italmérési engedélyt egyáltalában nem szabad kiadni a munkásházak czéljára felhasznált terü­leten ; kimondja továbbá a törvényjavaslat az elidegenítési és terhelési tilalmat és azt, hogy nem egyesíthető, bérbe nem adható, végrehajtás alá nem vonható az ingatlan a törvényhatóság első tisztviselőjének kivételes engedélye nélkül. A földmivelésügyi miniszter a törvényjavas­lattal felhatalmaztatik arra, hogy ezen évi 300.000 koronából esetleg felhasználatlanul maradt össze­gekből egy oly alapot létesítsen, a mely rendkívüli segélyként lesz hivatva szolgálni az illető létesítő testületeknek, illetőleg munkásoknak. Továbbá arra is felhatalmaztatik a miniszter, hogy azon testüle­tek kérelmét vegye elsősorban tekintetbe, a melyek ingyen telket, vagy pedig kert létesítésére alkal­mas telket ajánlanak fel az illető munkásoknak. A törvényjavaslat felhatalmazza a kereske­delemügyi minisztert aTra, hogy a szükséges építési anyagokat a saját kezelésében lévő vasutakon önköltségen szállítsa; a munkásházak helyére vonatkozólag, az építkezés tervére, az örökösö­désre és a szerződésszegésekre vonatkozó egyéb kérdésekre nézve azonban sem a törvényjavas­lat, sem a munkásügyi bizottság nem látta szük­ségesnek ezek egyöntetű megállapítását a törvény­javaslatban, hanem az illető szerződésekre bízzuk ezt,a mely a létesítő testület és a munkások között fog köttetni. Ezek helyes keresztülvitelének ellenőrzése a földmivelésügyi miniszter ur feladatát fogja ké­pezni ; ő fogja megvédeni mindenben a munkások érdekeit és ezekről kijelentése szerint évenkint jelentést fog a ház elé terjesztem.

Next

/
Thumbnails
Contents