Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-148
4 U8. országos ülés 1907 á } ezt megelőző szakaszhoz beadott indítványa, mely szerint az állami tanítókra vonatkozó fegyelmi intézkedésekkel párhuzamosan a nemzetiségek elleni izgatást itt is fegyelmi deliktumnak kívánta felvétetni, a ház által mellőztetett. Megvallom, ezt én is sajnálom. Nem a ház és nem az én intencziómból történt ez, hanem csak a szavazásnál — a mi a beadott indítványok sokaságánál nem csoda — beállott zavarok folytán. Én nyilatkozatomban is elfelejtettem erre az indítványra reflektálni. Pedig szándékom volt kijelenteni, hogy a módosításnak ezen részéhez hozzájárulok. Ezzel most már házszabályaink értelmében ezen törvényjavaslatban nem lehet segíteni, hanem majd a végrehajtási rendeletben mindenesetre — hivatkozva az állami tanítókról szóló törvénynek analógiájára — iparkodom majd ezt a hiányt pótolni. Most méltóztassanak tudomásul venni, hogy ebben a kihagyásban semminemű szándékosság nem rejlik. Somogyi Aladár : A főrendiházban lehetséges rajta segíteni! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A főrendiházban lehetséges módosításokat benyújtani, de a főrendiház bölcseségétől függ, hogy kíván-e a javaslaton módosításokat tenni ? Én azonban kezdeményező lépéseket nem fogok tenni, mert nem érzem magamat hivatva arra, hogy a főrendiházban módosításokat kezdeményezzek. A mi a szóban forgó, most tárgyalás alatt lévő szakaszt illeti, ugyancsak Goldis László t. képviselőtársam ezt a szakaszt törvényszerkezeti szempontból tette kritika tárgyává és egyúttal annak teljes átdolgozását czélzó módosítást nyújtott be, mely szerint a 23. és 24. §-ok intézkedései egybefoglaltatnak egy szakaszba. T. képviselőtársamnak módosítása a törvényjavaslat diszpoziczióitól egy érdemleges eltérést tartalmaz ; ez az érdemleges eltérés pedig nagy horderejű és igen nagy fontosságú. A törvényjavaslatnak diszpozicziói szerint ugyanis — még pedig nem a 23., hanem a 24. §. diszpozicziói szerint — államellenes deliktumok esetében, ezekre vonatkozó vádnak esetében fenmarad ugyanis a hitfelekezeti iskolafentartóknak az a joga, sőt erkölcsi kötelessége, a mefyre a törvény őket figyelmezteti, hogy ezeket is saját fegyelmi intézkedésüknek körébe vonják, azonban a miniszternek fenn van tartva az a jog, hogy, a mikor a törvényben felsorolt állami szempontoknál fogva szükségesnek tartja, be nem várva a hitfelekezeti illetékes hatóságoknak fegyelmi eljárását, kezdeményezését, mindjárt az állami hatóságok elé utasíthassa az ügyet; továbbá fenn van tartva a miniszternek az a jog is, hogy ha a hitfelekezeti hatóság részéről a fegyelmi eljárás megindittatott, s a miniszter azt tapasztalja, hogy az a fegyelmi eljárás nem oly módon vezettetik, a mely az állami érdekeknek megóvását biztosítja, a fegyelmi eljárás folyamán is áttehesse az ügyet az állami fegyelmi hatóságokhoz. orilis 25-én, csütörtökön. Ezt a jogát a kormányzatnak t. képviselőtársam módosítása meg akarja szüntetni, illetőleg a törvényjavaslatnak diszpoziczióival eUentétben, ezzel a joggal nem akarja felruházni a minisztert, hanem a miniszter fegyelmi jogát csak akkor akarja érvényesülni engedni, ha az iUetékes hitfelekezeti hatóságok az ügyet fegyelmileg már letárgyalták, s a letárgyalás után a miniszter arról győződik meg, hogy annak eredménye nem felel meg az állami érdekeknek. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársamnak ehhez a módosításához, annak ezen érdemi részéhez nem járulhatok hozzá. Igen fontos okaim vannak arra, hogy fentartsam magamnak, illetőleg nem is magamnak, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azt, hogy a fegyelmi ügyet mindjárt, be nem várva az illetékes iskolafentartó hatóságoknak eljárását, az állami fórumok elé utalja, mert lehetnek esetek, lehetnek helyi körülmények, a melyeknek folytán a miniszter az illetékes iskolafentartó részéről megindított eljárástól és annak három hónapi tartamától, a melyet mint maximumot akar megállapítani t. képviselőtársam, nem várhatja az ügynek felderítését, hanem inkább az ügynek összezavarását, a később netán megindítandó állami fegyelmi eljárás eredményének előre való meghiúsítását. Ilyen körülmények igenis fenforoghatnak, előállhatnak és ezekre a körülményekre való tekintettel, én a törvényjavaslat egy kardinális diszpozicziói ának tekintem azt, hogy a miniszternek jogában állhasson az ilyen államellenes deliktumokra vonatkozó fegyelmi eljárást az eljárás bármely stádiumában, annak akár kezdetén, akár bármely részleténél átutalni azokhoz a hatóságokhoz, a melyeket a törvényjavaslat 22. §-a megjelöl. (Helyeslés.) Én tehát t. képviselőtársam indítványának érdemi részéhez érdemi okokból nem járulhatok hozzá. Már most a többi csak a t. képviselőtársam felfogása szerint helyesebb logikai szerkezet. Ez — majdnem azt mondanám — izlés dolga. Én a törvényjavaslatnak szerkezetét ugy, a mint az a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottságnak munkálatából kikerült, teljesen logikusnak és következetesnek tartom. A 22. §. intézkedik a maga egészében a községi tanítóknak fegyelmi ügyeiről, azokat szabályozza majdnem egészen kongruens módon az állami tanítók fegyelmi ügyeivel, a mint az törvényhozásunk szellemével megegyezik. A 23. §. megállapítja a hitfelekezeti iskolafentartók fegyelmi jogát, illetőleg azokat a korlátozásokat, a melyeknek ez a fegyelmi jog alá van vetve államsegélyes iskoláknál. A 24. §. azután tartalmazza az állami fegyelmi hatóságok kivételes fegyelmi judikaturáját államellenes deliktumok esetében azokkal a korlátozásokkal, a melyeket épen a hitfelekezeti iskolafentartók autonómiája, hogy ugy mondjam tekintélye, erkölcsi súlya szempontjából az állam az ő javukra megad. Én tehát t. képviselőtársam indítványának érdemleges részét nem fogadhatom el. Azt a részét
