Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-133
84 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. egyének által töltessék be; hogy kerületi vakufbizottságok alakíttassanak, a melyeknek csak közvetítő szerepe lenne, de a súly a járási vakufbizottságokon nyugodnék; hogy ezek mind választás utján töltessenek be, sőt hogy a vakufkezelő bizottságok, a melyek községenként működnek, szintén választás utján töltessenek be; hogy a vakuf-javak kezelése ezekre bizassék, mindenesetre olyan szigorú felügyelet mellett, hogy a kezelésből azután — a mint, sajnos, ez a keleti államokban másutt majd mindenütt igy történt — elkezelés ne legyen; (Élénk helyeslés a baloldalon.) tehát az autonómia megadása után igenis a kezelésre választott közegeik által direkt és közvetlen befolyást fognak gyakorolni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a tulaj donképeni egyházi bizottságokat illeti, arra is hajlandó, hogy az ulemabizottságot és a bizottság fejének, a reis-ülulemának állását választással töltsék be. Azonban, bocsánatot kérek, annyira nem fog menni és ehhez én sem adnám belegyezésemet, hogy a megválasztandó egyházfőnek megerősítése bármely külbefolyástól tétessék függővé. Nekünk egészen teljesítenünk kell miiiden jogos követelményt, de távol kell tartanunk azt mindennemű, nekünk akár kedvező, akár nem kedvező külbefolyástól, (Helyeslés balfelöl.) és az okkupált tartományokat ugy kell kezelnünk, hogy ott egyedül a mi befolyásunk legyen döntő és irányadó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennyit vagyok bátor a reis-ül-ulemára nézve általánosságban megjegyezni. Beleegyezik továbbá abba is, a- miről méltóztatott a serif-bíróságokra nézve szólni, hogy a mufti, a kerületi fő állása is, a ki a török jognak mikénti alkalmazását, helyesen a jogszabályokat van hivatva magyarázni és megállapítani, választás utján töltessék be és hogy a serif-bíróságok eljárásukban a mufti szabályaihoz továbbra is alkalmazkodni legyenek kénytelenek. Végül az iskolákat méltóztatott felemlíteni. Az egyházi iskolák megmaradnak, nagyon természetesen, megfelelő autonómikus kezelés, vezetés és megfelelő felügyelet mellett. Ezek lennének az autonómiának lényeges pontjai. Méltóztatott még a szubvenczió kérdését mint differencziális pontot felemlíteni, a mely, ugy tudom, az 1001-iki tárgyalásoknál szerepelt. Bocsánatot kérek, de a mi a szubvenczió kérdését illeti, ezt az autonómia keretébe tartozónak nem vélem, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ez egy budgetális kérdés. Őszintén megvallva, ebben a kérdésben nem is tájékoztattam magamat. Azonban legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy a szubvenczió kérdésében, a mely budgetális kérdés, a lehető legnagyobb méltányosság fog a mohamedánokkal szemben is alkalmaztatni. A mi azt a kérdést illeti, hogy a tárgyalások hogyan kezdessenek meg, itt az igazság érdekében konstatálni kívánom, hogy ha a mohamedán autonómia iránti törekvések eddig eredményre nem vezettek, ennek jórészben az az oka, hogy az illető mohamedán körök 1902 óta mindenütt kerestek orvoslást, de az országos kormányhoz és a Bosznia-Herczegovina ügyeit kezelő közös pénzügyminiszterhez, az erre hivatott közegekhez egyáltalában nem fordultak. Egy hang (a baloldalon): Hiányzott a bizalom ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, de talán ezen kijelentéseim után nincs okuk bizalmatlanoknak lenni. Midőn a készségnek oly messzemenő mértékével találkoznak, a melyet 1901-ben maguk sem mertek remélni, akkor nincs okuk bizalmatlanságra és én e helyről is csak azt a tanácsot adhatom nekik, hogy forduljanak direkte azon közegekhez, a melyek hivatva vannak arra, hogy autonóm ügyeik rendezése végett velük a tárgyalásokat megkezdjék. A közös pénzügyminiszter ur — és ezt t. képviselőtársam is emiitette — a delegáczióban ugy nyilatkozott, hogy ő a mohamedánoknak mandátumát nem ismerheti el, mert a mohamedánok megbízást nem kaptak. Időközben — nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni — változtak e tekintetben a körülmények, a mennyiben egy spontán választás ejtetett meg az érdekelt mohamedánok túlnyomó részének közvetlen befolyásával és meglehetős egyhangúsággal ugy, hogy, a mint én értesülve vagyok, a választások tisztaságához semmi kétely nem férhet; ez azonban nem hivatalos értesülés, csali magán úton szerzett informáczióm. Polit Mihály: Az tényleg ugy volt! Wekerle Sándor miniszterelnök: A közös pénzügyminiszter ur ujabb időben, még mielőtt ezek a választások megtörténtek volna, a vakufbizottsághoz fordult és a vakuf-bizottság véleményét kérte a tekintetben, . . . Polit Mihály: Ez volt a hiba! Wekerle Sándor miniszterelnök: . . . hogy kik lennének azok a hivatott közegek, a kikkel tárgyalni lehet? A vakuf-bizottságban az volt a vélemény, hogy ezek a megválasztottak lehetnének azok, a kikkel tárgyalni lehet és hogy felesleges ujabb választást eszközölni. Ilyen dolgok rendezésében a ma tényleg működő és az egyházi ügyeket kezelő hatóságokat nem lehet nélkülözni. (Igaz! Ugy van!) Ha ezek a hatóságok a hozzájuk intézendő kérdésre saját részükről is ugy fognak nyilatkozni, hogy igenis, ők ezeket a megválasztottakat tekintik a mohamedán nép mandatáriusainak, akkor méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a közös pénzügyminiszter urat, helyesebben szólva, a boszniai kormányzatot, semmi sem fogja visszatartani attól, hogy ezekkel a megválasztott urakkal, mint a mohamedán nép man-