Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

84 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. egyének által töltessék be; hogy kerületi vakuf­bizottságok alakíttassanak, a melyeknek csak közvetítő szerepe lenne, de a súly a járási vakuf­bizottságokon nyugodnék; hogy ezek mind vá­lasztás utján töltessenek be, sőt hogy a vakuf­kezelő bizottságok, a melyek községenként mű­ködnek, szintén választás utján töltessenek be; hogy a vakuf-javak kezelése ezekre bizassék, mindenesetre olyan szigorú felügyelet mellett, hogy a kezelésből azután — a mint, sajnos, ez a keleti államokban másutt majd mindenütt igy történt — elkezelés ne legyen; (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) tehát az autonómia meg­adása után igenis a kezelésre választott közegeik által direkt és közvetlen befolyást fognak gya­korolni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a tulaj donképeni egyházi bizottságo­kat illeti, arra is hajlandó, hogy az ulema­bizottságot és a bizottság fejének, a reis-ül­ulemának állását választással töltsék be. Azon­ban, bocsánatot kérek, annyira nem fog menni és ehhez én sem adnám belegyezésemet, hogy a megválasztandó egyházfőnek megerősítése bár­mely külbefolyástól tétessék függővé. Nekünk egészen teljesítenünk kell miiiden jogos követel­ményt, de távol kell tartanunk azt mindennemű, nekünk akár kedvező, akár nem kedvező kül­befolyástól, (Helyeslés balfelöl.) és az okkupált tartományokat ugy kell kezelnünk, hogy ott egyedül a mi befolyásunk legyen döntő és irány­adó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennyit vagyok bátor a reis-ül-ulemára nézve általá­nosságban megjegyezni. Beleegyezik továbbá abba is, a- miről méltóztatott a serif-bíróságokra nézve szólni, hogy a mufti, a kerületi fő állása is, a ki a török jognak mikénti alkalmazását, helyesen a jogszabályokat van hivatva magyarázni és meg­állapítani, választás utján töltessék be és hogy a serif-bíróságok eljárásukban a mufti szabá­lyaihoz továbbra is alkalmazkodni legyenek kénytelenek. Végül az iskolákat méltóztatott felemlíteni. Az egyházi iskolák megmaradnak, nagyon ter­mészetesen, megfelelő autonómikus kezelés, veze­tés és megfelelő felügyelet mellett. Ezek lennének az autonómiának lényeges pontjai. Méltóztatott még a szubvenczió kérdését mint differencziális pontot felemlíteni, a mely, ugy tudom, az 1001-iki tárgyalásoknál szerepelt. Bocsánatot kérek, de a mi a szubvenczió kér­dését illeti, ezt az autonómia keretébe tartozó­nak nem vélem, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ez egy budgetális kérdés. Őszintén megvallva, ebben a kérdésben nem is tájékoz­tattam magamat. Azonban legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy a szubvenczió kérdésében, a mely budgetális kérdés, a lehető legnagyobb méltányosság fog a mohamedánokkal szemben is alkalmaztatni. A mi azt a kérdést illeti, hogy a tárgya­lások hogyan kezdessenek meg, itt az igazság érdekében konstatálni kívánom, hogy ha a mohamedán autonómia iránti törekvések eddig eredményre nem vezettek, ennek jórészben az az oka, hogy az illető mohamedán körök 1902 óta mindenütt kerestek orvoslást, de az országos kormányhoz és a Bosznia-Herczegovina ügyeit kezelő közös pénzügyminiszterhez, az erre hiva­tott közegekhez egyáltalában nem fordultak. Egy hang (a baloldalon): Hiányzott a bizalom ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, de talán ezen kijelentéseim után nincs okuk bizalmatlanoknak lenni. Midőn a készség­nek oly messzemenő mértékével találkoznak, a melyet 1901-ben maguk sem mertek remélni, akkor nincs okuk bizalmatlanságra és én e hely­ről is csak azt a tanácsot adhatom nekik, hogy forduljanak direkte azon közegekhez, a melyek hivatva vannak arra, hogy autonóm ügyeik ren­dezése végett velük a tárgyalásokat megkezdjék. A közös pénzügyminiszter ur — és ezt t. kép­viselőtársam is emiitette — a delegáczióban ugy nyilatkozott, hogy ő a mohamedánoknak mandátumát nem ismerheti el, mert a mohame­dánok megbízást nem kaptak. Időközben — na­gyon helyesen méltóztatott megjegyezni — vál­toztak e tekintetben a körülmények, a mennyiben egy spontán választás ejtetett meg az érdekelt mohamedánok túlnyomó részének közvetlen befo­lyásával és meglehetős egyhangúsággal ugy, hogy, a mint én értesülve vagyok, a választások tiszta­ságához semmi kétely nem férhet; ez azonban nem hivatalos értesülés, csali magán úton szer­zett informáczióm. Polit Mihály: Az tényleg ugy volt! Wekerle Sándor miniszterelnök: A közös pénzügyminiszter ur ujabb időben, még mielőtt ezek a választások megtörténtek volna, a vakuf­bizottsághoz fordult és a vakuf-bizottság véle­ményét kérte a tekintetben, . . . Polit Mihály: Ez volt a hiba! Wekerle Sándor miniszterelnök: . . . hogy kik lennének azok a hivatott közegek, a kikkel tárgyalni lehet? A vakuf-bizottságban az volt a vélemény, hogy ezek a megválasztottak lehet­nének azok, a kikkel tárgyalni lehet és hogy felesleges ujabb választást eszközölni. Ilyen dolgok rendezésében a ma tényleg működő és az egyházi ügyeket kezelő hatóságo­kat nem lehet nélkülözni. (Igaz! Ugy van!) Ha ezek a hatóságok a hozzájuk intézendő kér­désre saját részükről is ugy fognak nyilatkozni, hogy igenis, ők ezeket a megválasztottakat te­kintik a mohamedán nép mandatáriusainak, akkor méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a közös pénzügyminiszter urat, helyeseb­ben szólva, a boszniai kormányzatot, semmi sem fogja visszatartani attól, hogy ezekkel a meg­választott urakkal, mint a mohamedán nép man-

Next

/
Thumbnails
Contents