Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

82 Í33. országos ülés 1907 kiviil, t. képviselőház, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy a felekezeteknek jogviszonyai szintén szabályoztassanak. Jól méltóztatnak tudni, hogy a katholiku­sok ügyeit már szervezték és rendezték Bosz­niában, úgyszintén a görög-keleti egyház ügyeit is. Rendezetlenek a mohamedán vallásfelekeze tü polgároknak hitfelekezeti ügyei, pedig e kérdés, mondhatom, az égető és legsürgősebben meg­oldandó feladatok közé sorozandó, tekintettel arra, — a mint szintén ismeretes a t. ház tag­jai előtt •— hogy a mohamedán vallású bosznia­herczegovinai lakosság rajongással csüng a vallá­sán, vallásának tradiczióin és szervezetén, hogy igy megelégedés keletkezzék a megszállott tar­tományokban, annak a 600.000 lelket számláló mohamedán lakosságnak a körében, a melynek kívánsága, leghőbb vágya és óhajtása, hogy egy­házi autonómiája szerveztessék és rendeztessék. (Helyeslés.) Már 1901-ben, boldogult Kállay Béni minisztersége idejében, az általános szavazati jog alapján megválasztott szervező bizottság három hónapig tárgyalt az országos kormány­közegekkel az autonómia létesítésére nézve. Akkoriban megszerkesztettek egy szervezeti sza­bályzatot, melynek azonban négy lényeges pont­jára megegyezés a kormány és a mohamedán lakosság törvényesen megválasztott képviselői közt létre nem jött. Ezen főbb pontok vonat­koztak a mohamedán egyház főpapjának, a reis­ül-ulemának megválasztására és megerősítésére, továbbá a hat kerületben installálandó muftikra, a mi megfelel a püspöki dignitásnak, azon­kívül voltak differencziák a reis-ül-ulema kor­mánytanácsa egybeállítására, végül a moha­medán egyház szubvencziójának megállapítására nézve. Nem akarom a t. házat azzal fárasztani, hogy e differencziák lényegét felemlítsem; csu­pán konstatálni kívánom, hogy a legnehezebben megoldandó kérdés magának a főpapnak, a reis-ül-ulemának a kinevezésére és megerősíté­sére vonatkozott. A mint méltóztatnak tudni, más egyházaknál is fennállott hasonló nehéz­ség, igy pl. a magyar szent korona országai területén a görög-keletieknél is az a kérdés, vájjon a konstantinápolyi pátriárka alá tar­tozzanak-e, vagy önálló pátriárka alá kerülje­nek, egyike volt a legnehezebben megoldható kérdéseknek. Ismétlem, felesleges lenne az egész vona­lon felsorolni ezeket a differencziákat, miután ez a kérdés részleteiben ugy sem itt fog eldön­tetni, hanem Szerajevóban az illetékes fórumok előtt. Én csupán konstatálom, hogy 1901-ben ezek a differencziák tényleg fennállottak s elkese­redett küzdelmeket idéztek elő, melyek folya­mán a bosznia-herczegovinai kormány egyes akkor megválasztott képviselőket exiliumba küldött, másokat internált, sőt egyeseket, a kik április 6-án, szombaton* e mozgalomban nagyon exponálták magukat, fogházbüntetéssel is sújtott. Azóta a bosznia-herczegovinai mohamedán lakosság folyton sürgette az egyházi autonómia megvalósítását. Utaltam előbb arra, hogy a magyar országgyűlés, daczára azon vitális érde­keknek, a melyek bennünket Bosznia- és Her­czegovinához fűznek, ezen kérdésekkel nem igen foglalkozott. Már a legutóbbi delegáczióban azonban kissé belemélyedtünk a kérdésekbe, s a delegáczió egy határozatot hozott, melynek értelmében felhívja a közös pénzügyminiszter urat, hogy egyrészt az adminisztratív és poli­tikai autonómiát fokozatosan valósítsa meg, más­részt a mohamedánok egyházi autonómiáját sür­gősen létesítse. A midőn én e kérdést a delegá­czióban felemlítettem, a közös pénzügyminiszter ur azt válaszolta nekem, hogy egy nehézség van, a mennyiben a mohamedán vallásfelekezet tag­jainak nincsenek meg azok a hivatott legális képviselői, a kikkel ő tárgyalásokba bocsátkoz­hatnék. Akkor az igen t. közös pénzügyminiszter urnak igaza volt, mert azon bizalmi férfiak, a kik itt jártak Budapesten a múlt télen és a tavaszi delegácziók alkalmával is, tényleg még meghatalmazással a bosnyák mohamedán lakos­ság részéről nem bírtak. Időközben azonban ez a kérdés teljesen megváltozott, a mennyiben a mohamedán lakos­ság egy valóban lelkesítő példáját adta a nép­akarat megnyilvánulásának, amennyiben 600.000 mohamedán lélek után több mint 100.000 fel­nőtt, nagykorú mohamedán férfiú nyilatkozatot irt alá, melyben megbízottakat küldtek ki s felhatalmazták őket arra, hogy nevükben min­den irányban, minden tekintetben az országos kormánynyal tárgyaljanak és meg is állapodja­nak. Mondom, több mint 100.000, körülbelül 130.000 férfi irta alá a nyilatkozatot és ezek képezik az óriási többséget, majdnem az egész felnőtt lakosságot, (Közbeszólás: Az intelligen­cziát!) nemcsak az intelligencziát, hanem az egész népet. Tehát, t. képviselőház, vagy statuálni kellene egy választási rendszert, a minőt statuált annak idején 0 felsége a katholikus autonómia válasz­tására nézve idehaza is, vagy pedig egyszerűen — s ez lenne szerintem a helyesebb eljárás — akczeptálnák ezeket a megbízottakat s ezekkel lépnének tárgyalásokba és lehetőleg ezekkel álla­podnának meg az autonómia tekintetében. Polit Mihály (közbeszól.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőtársam, én a miniszterelnök úrhoz intézek interpellácziót s meg vagyok róla győződve, a miniszterelnök ur tudni fogja kötelességét s meg fogja adni válaszát, mert jól méltóztatik tudni, hogy az 1880. évi VI. t.-cz. 1. és 2. §-a a magyar kormánynak s igy első sorban a magyar miniszterelnöknek jogot adnak arra, sőt kötelességévé teszik, hogy a mint a többi közös ügyekben, ugy Bosznia ideiglenes

Next

/
Thumbnails
Contents