Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-133
82 Í33. országos ülés 1907 kiviil, t. képviselőház, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy a felekezeteknek jogviszonyai szintén szabályoztassanak. Jól méltóztatnak tudni, hogy a katholikusok ügyeit már szervezték és rendezték Boszniában, úgyszintén a görög-keleti egyház ügyeit is. Rendezetlenek a mohamedán vallásfelekeze tü polgároknak hitfelekezeti ügyei, pedig e kérdés, mondhatom, az égető és legsürgősebben megoldandó feladatok közé sorozandó, tekintettel arra, — a mint szintén ismeretes a t. ház tagjai előtt •— hogy a mohamedán vallású boszniaherczegovinai lakosság rajongással csüng a vallásán, vallásának tradiczióin és szervezetén, hogy igy megelégedés keletkezzék a megszállott tartományokban, annak a 600.000 lelket számláló mohamedán lakosságnak a körében, a melynek kívánsága, leghőbb vágya és óhajtása, hogy egyházi autonómiája szerveztessék és rendeztessék. (Helyeslés.) Már 1901-ben, boldogult Kállay Béni minisztersége idejében, az általános szavazati jog alapján megválasztott szervező bizottság három hónapig tárgyalt az országos kormányközegekkel az autonómia létesítésére nézve. Akkoriban megszerkesztettek egy szervezeti szabályzatot, melynek azonban négy lényeges pontjára megegyezés a kormány és a mohamedán lakosság törvényesen megválasztott képviselői közt létre nem jött. Ezen főbb pontok vonatkoztak a mohamedán egyház főpapjának, a reisül-ulemának megválasztására és megerősítésére, továbbá a hat kerületben installálandó muftikra, a mi megfelel a püspöki dignitásnak, azonkívül voltak differencziák a reis-ül-ulema kormánytanácsa egybeállítására, végül a mohamedán egyház szubvencziójának megállapítására nézve. Nem akarom a t. házat azzal fárasztani, hogy e differencziák lényegét felemlítsem; csupán konstatálni kívánom, hogy a legnehezebben megoldandó kérdés magának a főpapnak, a reis-ül-ulemának a kinevezésére és megerősítésére vonatkozott. A mint méltóztatnak tudni, más egyházaknál is fennállott hasonló nehézség, igy pl. a magyar szent korona országai területén a görög-keletieknél is az a kérdés, vájjon a konstantinápolyi pátriárka alá tartozzanak-e, vagy önálló pátriárka alá kerüljenek, egyike volt a legnehezebben megoldható kérdéseknek. Ismétlem, felesleges lenne az egész vonalon felsorolni ezeket a differencziákat, miután ez a kérdés részleteiben ugy sem itt fog eldöntetni, hanem Szerajevóban az illetékes fórumok előtt. Én csupán konstatálom, hogy 1901-ben ezek a differencziák tényleg fennállottak s elkeseredett küzdelmeket idéztek elő, melyek folyamán a bosznia-herczegovinai kormány egyes akkor megválasztott képviselőket exiliumba küldött, másokat internált, sőt egyeseket, a kik április 6-án, szombaton* e mozgalomban nagyon exponálták magukat, fogházbüntetéssel is sújtott. Azóta a bosznia-herczegovinai mohamedán lakosság folyton sürgette az egyházi autonómia megvalósítását. Utaltam előbb arra, hogy a magyar országgyűlés, daczára azon vitális érdekeknek, a melyek bennünket Bosznia- és Herczegovinához fűznek, ezen kérdésekkel nem igen foglalkozott. Már a legutóbbi delegáczióban azonban kissé belemélyedtünk a kérdésekbe, s a delegáczió egy határozatot hozott, melynek értelmében felhívja a közös pénzügyminiszter urat, hogy egyrészt az adminisztratív és politikai autonómiát fokozatosan valósítsa meg, másrészt a mohamedánok egyházi autonómiáját sürgősen létesítse. A midőn én e kérdést a delegáczióban felemlítettem, a közös pénzügyminiszter ur azt válaszolta nekem, hogy egy nehézség van, a mennyiben a mohamedán vallásfelekezet tagjainak nincsenek meg azok a hivatott legális képviselői, a kikkel ő tárgyalásokba bocsátkozhatnék. Akkor az igen t. közös pénzügyminiszter urnak igaza volt, mert azon bizalmi férfiak, a kik itt jártak Budapesten a múlt télen és a tavaszi delegácziók alkalmával is, tényleg még meghatalmazással a bosnyák mohamedán lakosság részéről nem bírtak. Időközben azonban ez a kérdés teljesen megváltozott, a mennyiben a mohamedán lakosság egy valóban lelkesítő példáját adta a népakarat megnyilvánulásának, amennyiben 600.000 mohamedán lélek után több mint 100.000 felnőtt, nagykorú mohamedán férfiú nyilatkozatot irt alá, melyben megbízottakat küldtek ki s felhatalmazták őket arra, hogy nevükben minden irányban, minden tekintetben az országos kormánynyal tárgyaljanak és meg is állapodjanak. Mondom, több mint 100.000, körülbelül 130.000 férfi irta alá a nyilatkozatot és ezek képezik az óriási többséget, majdnem az egész felnőtt lakosságot, (Közbeszólás: Az intelligencziát!) nemcsak az intelligencziát, hanem az egész népet. Tehát, t. képviselőház, vagy statuálni kellene egy választási rendszert, a minőt statuált annak idején 0 felsége a katholikus autonómia választására nézve idehaza is, vagy pedig egyszerűen — s ez lenne szerintem a helyesebb eljárás — akczeptálnák ezeket a megbízottakat s ezekkel lépnének tárgyalásokba és lehetőleg ezekkel állapodnának meg az autonómia tekintetében. Polit Mihály (közbeszól.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőtársam, én a miniszterelnök úrhoz intézek interpellácziót s meg vagyok róla győződve, a miniszterelnök ur tudni fogja kötelességét s meg fogja adni válaszát, mert jól méltóztatik tudni, hogy az 1880. évi VI. t.-cz. 1. és 2. §-a a magyar kormánynak s igy első sorban a magyar miniszterelnöknek jogot adnak arra, sőt kötelességévé teszik, hogy a mint a többi közös ügyekben, ugy Bosznia ideiglenes