Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

66 Íä3. országos ülés !9o7 április 6-án, szombaton. alul marad, akkor az államsegélyt a törvénj" értel­mében is maga a kultuszminiszter csak kivételesen adhatja meg, kétségtelen tehát, hogy általánosság­ban nem adhatja meg, hanem rendkívüli kivételes körülményeknek kell bekövetkezniük. A követ­kezmény tehát az, hogy ezek az iskolák meg­szűnnek. |.ÍP Hiszen nem nagy baj, ha megszűnnek; baj azonban az, hogy nagy lesz az oly tanítók száma, a kik kellő kvaliflkáczióval rendelkeznek ugyan, de önhibájukon kivül kenyerüket vesztik. Hogy mily nagy lehet ez a szám., arra nézve utalok eg3dk legkisebb felekezetre. Magyarországon tisztán magyarajku zsidó elemi iskola, a hol harminóznál kisebb a növendékek száma — Pest-Pilis, Pozsony, Vas és Mosón vármegyék kivételével, a melyekről nincsenek adataim — összesen 120 van. Méltóztas­sék elgondolni, mennyien vannak más felekezetek­nél az egész országban. Nagyon helyesnek találom részemről, ha az ily iskolák megszűnnek, azt azonban nem találom helyesnek, hogy a tanitók önhibájukon kivül kenye­rüket veszitsék. Ezekkel szemben valóságos incsel­kedésszámba megy a javaslat czime, mert a nem állami tanitók fizetésrendezéséről szól, valósággal pedig kenyerüktől fosztja meg őket és nem a fizetésüket rendezi. Nagy veszélyt, bajt nem látnék benne, ha a t. kultuszminiszter ur kegyes volna a törvénybe pótlólag oly intézkedést belevenni, a melylyel ezen könnyen segíthetni. Ott ugyanis, a hol ily iskolákat a kormány megszüntet, ott lehetőleg állami iskolával fogja pótolni. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy az így megszüntetett iskolák tanítóját a felállitandó állami iskoláknál helyezze el, ha az illető a kellő kvaliflkáczióval bir. Ha pedig nem állit az állam iskolát, mert lehet, hogy a körülmények nem is követelik, mert van más iskola a szükséges oktatás elvégzésére, abban az esetben is oly nagy státus mellett, mint az állami tanítóké, folytonosan történnek kine­vezések, és a törvénynek ki kellene'tehát mondania, hogy az oly tanitók, a kik a törvény által kivánt kvalifikáczióval bírnak és önhibájukon kivül vesz­tik el állásukat, mert az iskolafentartótól az iskolafentartási jog megvonatott, a kinevezéseknél elsősorban veendők figyelembe. (Mozgás és ellen­mondás.) T. ház ! Miután a szokásos szüneti idő elér­kezett, nem akarom tovább igénybe venni a t. ház türelmét. Van több kifogásom még a javaslat ellen, a melyekkel azonban a részleteknél fogok foglal­kozni ; fentartom tehát a jogot, hogy a részletes tárgyalás során, ha mások nem hozzák fel, ezeket felhozzam. Azon óhajjal fogadom el a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot, vajha ez lenne az utolsó javaslat a magyar parlamentben, a mely a felekezeti iskolák kérdésével foglalkozik, és kövesse ezt mihamarább az állami népoktatás. (Helyeslések.) Elnök: Az ülést tiz jierczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Popovics György ! Popovics György : Hazánk, valamint a román nemzetiségi párt és a változott politikai viszonyok hozták magukkal, hogy engem is a lugosi kerület választópolgárai, elvtársaim és vérrokonaim meg­bízatásukkal tiszteltek meg, hogy érdekeiket itt az országházban védjem meg. (Halljuk! Halljuk!) Az első választásom után kerületemben bekövet­kezett események, valamint az ország akkori poli­tikai helyzete engem reábirt arra, hogy egyelőre higgadt és nyugodt megfontolással figyeljem az eseményeket, mielőtt még szerencsém lesz itt az országházban először felszólalni. A midőn tehát megbízatásomhoz hűen teljesítem most először kötelességemet, teszem azt azon reményben, hogy felszólalásom nem fog siker nélkül maradni, mert remélem, hogy a lángoló nép- és hazaszeretet ne­kem erőt fog adni, hogy ha nem is egészben, de legalább részben önöket, t. képviselőtársaim, meg­győzzem ügyünk igazságáról. (Helyeslés a kö­zépen.) Görbe utakon nem jártam, hanem mindig nyilt és becsületes eszközökkel az igazságért küz­döttem s igy a trónnak és a hazának érdekeit szolgáltam, de egyszersmind népemnek, egyházam­nak és ez által a hazának is jogait védelmeztem. Megvallom őszintén, hogy fogadtatásunk itt a házban meglepett engem. Daczára mindeme jelen­ségeknek, most is reményem van arra, hogy végre­valahára sikerülni fog a kellő és jó utat megtalálni, a melyen haladva, mindnyájan közös erővel fára­dozunk édes hazánk boldogitásán. Bejövetelünk­nek az országházba különben más czélja nem is lehet, mint hogy utolsó kísérlet legyen arra, hogy alkotmányos fegyverekkel küzdve, népeink sorsán segítsünk. (Élénk helyeslés a középen.) Azt hangoztatják és irják folyton, hogy uj korszak állott be és hogy szakítani akarnak a régi, korrupt politikai rendszerrel. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, mert még mind ez ideig egy szót sem szólt a tárgyalás alatt lévő törvény­javaslatról. Popovics György: Most jövök erre. Az uj korszak beálltát azonban mi nem látjuk épen a szőnyegen levő törvényjavaslatban sem, mert ez ' a törvényjavaslat olyan alaptörvényeket szüntet meg és olyan autonóm jogokat vesz el tőlünk, a melyek eddig a békés egyetértést tartották fenn. Szivünkből óhajtjuk mi is, hogy uj korszak álljon be és hogy a jogegyenlőség ne csak papíron legyen meg, hanem tényleg az életben az összes állam­polgárok között fajra és felekezetre való különb­ség nélkül. Azonban, t. ház, ez a javaslat különösen alaptörvényeinket sérti meg. Idézem elsősorban az I848-ik évi XX. t.-czikknek harmadik szakaszát, a mely a következőket mondja (olvassa) : »Minden

Next

/
Thumbnails
Contents