Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-133
133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. 59 maszkodik, az őt támogató egyik pártnak melynek egyik tagja miniszteri tárczát is tölt be, a néppártnak programmjára, annak alapvető elveire hatalmas csapást mért. Ezen törvényjavaslat nem annyira a felekezeti iskoláknak autonóm hatóságaik alól való elvonására, mint inkább a nemzetiségi jellegű felekezeti iskoláknak az államhatalom jogköre alá rendelésére irányul és ezért a czélért kell a magyar nemzetiségű felekezetek iskolai autonómiájának is csorbulást szenvednie. Ha közoktatásügyünk eddigi tételes jogforrásait összevetjük, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a közoktatás terén az utóbbi évtizedekben a miniszteri rendeletek oly sajátos erőt nyertek, a minőt közjogunk ezen kútfőnek nem adott: a miniszteri rendeletek törvényt rontanak. Ezen törvényjavaslatnak előzményei a Berzeviczy-féle törvényjavaslat és a Lukács-féle rendelet. E munkálatok egymáshoz való viszonyában azt a különös jelenséget látjuk, hogy a Berzeviczy féle törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit a ház megkerülésével az abszolút korszak ügyvivője rendelettel életbelépteti, majd az alkotmányos élet helyreálltával az alkotmányos kultuszminiszter ezt a rendeletet helyesnek és hatályosnak elismeri, utóbb pedig ezen elveknek törvénybe iktatása végett, törvényjavaslatot nyújt be a ház elé. Az 1879: XVIII. t.-cz. 1. és 4. §-aiból megállapitható az, hogy a magyarnyelv megtanulása, mint eredmény, csak a tanítóképzőkben van a törvény által czélul kitűzve, mig a népiskolákban a magyar nyelv csak mint kötelező tantárgy szerepel, (ügy van! a középen.) Ezzel szemben az 1879-iki és még fokozottabb mértékben az u. n. Lukács-féle rendelet, a magyar nyelv tanításának ellenőrzésénél czélul bizonyos eredményt: a magyar nyelvnek megtanulását köti ki. Ezt a törvénysértést orvosolja most e törvényjavaslat, midőn ennek az elvnek törvénybe iktatásáról intézkedik. (Halljuk ! Halljuk !) Nem gondoltak-e önök arra, minő különös érzelmeket ébreszthet fel az ilyen eljárás azok lelkületében, a kik az alkotmány helyreállításáért önökkel egy táborban harczoltak % Nem gondolkodtak-e azon, micsoda rejtély az, hogy az alkotmányromboló ügyvivőknek oly helyes érzékük volt a magyar állameszme követelményei iránt a nemzetiségi kérdésben ? Nem gondolkodtak-e azon, vájjon lehetséges-e, hogy annak, ki Magyarország alkotmányának sírásói között foglal helyett: egy Lukácsnak eljárása a nemzetiségek elleni akczióban a magyar állameszme szempontjából hogyan lehet helyes ? Hogy lehetséges-e az, hogy egy testben két lélek : egy honáruló és egy honmentő lakjék % (ügy van! a közéfen.) T. ház ! Mi ezt lélektanilag lehetetlennek tartjuk, és mert az abszolút korszaknak eme ültetvényét a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is felkarolta, magáévá tette, önkéntelenül is feltámad lelkünkben a gondolat, vájjon csakugyan oly rossz hazafiak voltak és lehettek-e azok, a kik a nemzetiségek ellen a magyar állameszme erősödése érdekében oly hatalmasan akczióba léptek ? (Mozgás.) Mi azonban, t. ház, elűzzük e kételyeket lelkünkből, mert meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen cselekedtünk, a mikor népünket az alkotmányrombolók ellen harczélbe állítottuk. Helyesen cselekedtünk, mert tudjuk, hogy e hazában mindannyiunknak csak ugy lehet, szebb és jobb jövőnk, ha az alkotmányos szabadságért évszázadokon át óriási áldozatokkal folytatott harcz végre sikeres befejezést nyer és Magyarország alkotmányos, szabad és független ország lesz. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! E törvényjavaslat gyengíteni fog minket; a mi erőveszteségünk azonban nem fogja növelni a magyarság abszolút erejét. . . (Ugy van! a középen.) Vlád Aurél: Gyengíteni fogja ! Manojlovics János : . . . már pedig a bajban társnak gyengítése az ellenfélnek, az ellenségnek erősítése. (Mozgás.) T. ház ! A realizmus korát éljük. Egészséges politika csak reális politika lehet. »Messieurs point de réveries !<< A XX. század óriási felfordulásokat sejtet méhében, ne pazaroljuk hát erőinket ebben a czéltalan harczban egymás ellen, hanem egyesüljünk mindannyian és egyesült erővel fogjunk azon nagy nemzetgazdasági és szocziális kérdések megoldásához, a melyek kapuinkon elementáris erővel bebocsáttatást kérnek. T. ház ! A szerbek egyházi és iskolai autonómiája tartalmi súlyuknál fogva alaptörvényeknek tekintett országos törvények által elismert privilégiumokban gyökeredzik. Hazánk egyéb alaptörvényei is elismerik ismételten ezt az önkormányzatot, sőt az 1879 : XVIII. t.-cz. tárgyalásánál mind a képviselőházi többség, mind a kormány következetesen hangsúlyozták, hogy a törvényjavaslat az egyházi és iskolai autonómiát nem érinti a legcsekélyebb mértékben sem. Most a viszonyok egészen mások. Ma már nyilt kártyák kat játszunk, és ki van adva a minden igazságtalanságot kiengesztelő jelszó, a suprema lexről : az állam érdeke követeli, hogy az egyházak autonómiája megszűkittessék. A kertész is nyesi a fák ágait, de ha bizonyos határokon túllép, elöli az életet abban. így jár a mi egyházi autonómiánk is. Szomorúsággal látjuk a lassú hervadást, látjuk, mint halad autonómiánk a pusztulás felé, pedig ennek oka nem a természetes fejlődés törvénye. A nemzetiségek abban a kedvező stratégiai helyzetben vannak, hogy a mennyi kárt okoznak bennük a magyarság által hátrányukra tervezett institucziók, ép annyira, sőt még inkább gyengítik azok a magyarok poziczióját. Nálunk minden nagy liberális reform megalkotásánál nem az intézmény lényege volt a motívum annak megalkotására, hanem mindig más volt a czélzat, és innen van az, hogy a reformok rendesen czélt tévesztenek. Ha a polgári házasságnál a motívum a tarthatatlan jogrend szanálása lett volna, akkor a 8*
